Law on Value-Added Tax

For optimal readability, we highly recommend downloading the document PDF, which you can do below.

Document Information:


2007. évi CXXVII. törvény
az általános forgalmi adóról
Az Országgyűlés
– figyelemmel az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó, nem konjunktúraérzékeny és
értékálló bevétel biztosítására,
– figyelemmel az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer
működtetésének követelményeire,
– figyelemmel Magyarországnak az Európai Unióban tagállamként való részvételére, különös tekintettel
az ebből fakadó, az általános forgalmi adózás területén jelentkező jogharmonizációs kötelezettségekre,
valamint
– tekintetbe véve az általános forgalmi adózás 1988 -as bevezetése óta szerzett tapasztalatokat is,
az általános forgalmi adózás szabályairól a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
Bevezető rendelkezés
1. § Az e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó) az államháztartás
központi kormányzata költségvetésének bevétele.
Alkalmazási hatály
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany ál tal – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése,
szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték
fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.
3. § E törvény rendelkezéseit
a) az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva.) hatálya alá
tartozó személyekre, szervezetekre, valamint
b) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény (a
továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra
abban az esetben kell alkalmazni, ha arról az a) pontban említett esetben az Eva., a b) pontban említett
esetben pedig a Jöt. kifejezetten rendelkezik.
4. § (1) Belföld alatt Magyarország területe értend ő.
(2) Közösség és tagállamai, valamint azok területe alatt az 1. számú mellékletben meghatározottak
értendők.
(3) Harmadik állam és annak területe alatt az értendő, amely nem tartozik a (2) bekezdés hatálya alá.
Adóalany

5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági
tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy
szervezet jog – és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem
lenne jog – és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog – és cselekvőképességét a magyar jog
alapján kell elbírálni.
(2) Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös használatban
levő ingóra v agy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra irányul, adóalany a
tulajdonostársak közössége. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak
közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiány ában képviselő a legnagyobb
tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által
kijelölt tulajdonostárs.
Gazdasági tevékenység
6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres
jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak
végzése független formában történik.
(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló i pari,
mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a
szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
(3) Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg
a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot
ellenérték fejében hasznosítja.
(4) Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha
a) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében jogképes személy vagy
szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet) belföldön küldeményként feladott vagy belföldről
fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szól ó rendeltetéssel – a
Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi;
b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és
ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy
ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre
emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év [ ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés
alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan];
c) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jel leggel építési telket
(telekrészt) értékesít.
(5) Nem minősül az (1) bekezdésben említett független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a
tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a
kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb
feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.
7. § (1) Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyarország Alaptörvénye
által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására
jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység.
(2) Köz hatalmi tevékenység különösen a jogszabály- alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a
védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági
ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyel eti és ellenőrzési, az államháztartási, európai
uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység.
(3) A (2) bekezdéstől függetlenül a tulajdon kisajátítása, valamint a 2. számú mellékletben felsorolt
tevékenységek nem minősülhetnek közhatalmi tevékenységnek.
(4) A (2) bekezdés sérelme nélkül közhatalmi tevékenységnek minősül továbbá a jogszabály által kijelölt
közreműködő szervezeteknek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a
Kohéziós Alapból szá rmazó támogatások felhasználásának rendjét, a Svájci -Magyar Együttműködési
Program, valamint az EGT Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus

végrehajtását meghatározó jogszabályok hatálya alá tartozó uniós és egyéb nemzetközi források
felhasználásának lebonyolításával kapcsolatos tevékenysége.
(5) A (4) bekezdés vonatkozásában közreműködő szervezet:
a) az európai uniós források tekintetében az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális
Alapra és a Kohéziós Alapra vo natkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK
rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2006. július 11 -i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: 1083/2006/EK tanácsi rendelet) 2. cikk 6. pontja szerint bármely közjogi vagy ma gánjogi
intézmény, amely egy irányító vagy az igazoló hatóság illetékessége alatt jár el, vagy ilyen hatóság nevében
hajt végre feladatokat a műveleteket végrehajtó kedvezményezettek tekintetében,
b) a 348/2007. (XII. 20.) Korm. rendelettel kihirdetett, a kibővült Európai Unió gazdasági és társadalmi
egyenlőtlenségei csökkentését célzó, a Svájci Szövetségi Tanács és a Magyar Kormány között létrejött
Svájci -Magyar Együttműködési Program végrehajtásáról szóló Keretmegállapodás alapján a Svájci -Magyar
Együttmű ködési Program tekintetében a Projektek végrehajtását végző Projekt Végrehajtók tekintetében
bármely, a Nemzeti Koordinációs Egység felelőssége alatt vagy a Nemzeti Koordinációs Egység nevében
eljáró köz- vagy magánszférába tartozó jogi személy vagy szervezet,
c) a 201/2005. (IX. 27.) Korm. rendelettel kihirdetett, a Norvég Királyság Kormánya és a Magyar
Köztársaság Kormánya között 2005. június 10- én létrejött, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2004 –
2009 közötti végrehajtásáról szóló együttműködési megáll apodás, valamint egyrészről az Izlandi
Köztársaság Kormánya, a Liechtensteini Nagyhercegség Kormánya, a Norvég Királyság Kormánya,
másrészről a Magyar Köztársaság Kormánya között 2005. július 7 -én létrejött, az EGT Finanszírozási
Mechanizmus 2004 -2009 közötti végrehajtásáról szóló együttműködési megállapodás alapján az EGT
Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus tekintetében az a
támogatásközvetítő szervezet, amely a pályázati alap projektgazdája, a pályázati alapot kezelő, az anna k
keretében rendelkezésre álló támogatást további pályáztatással szétosztó szervezet.
Csoportos adóalanyiság
8. § (1) Azok az adóalanyok,
a) akiknek (amelyeknek) gazdasági célú letelepedési helyük belföldön van, gazdasági célú letelepedési
hely hiányában p edig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van belföldön, és
b) akik (amelyek) együttesen kapcsolt vállalkozások,
csoportos adóalanyiságot hozhatnak létre.
(2) A csoportos adóalanyiság értelmében:
a) az (1) bekezdésben meghatározott adóalanyok (e § alkalmazásában a továbbiakban: tag vagy tagok)
belső, egymás közötti kapcsolataiban a tevékenység gazdasági tevékenységként megszűnik, és tagok önálló
adóalanyisága – a (6) bekezdésben említett kivétellel – szintén megszűnik, valamint
b) a tagok külső, har madik féllel szembeni kapcsolataiban a gazdasági tevékenység folytatása olyan
adóalanyiságot eredményez, amelyben az ehhez fűződő jogok és kötelezettségek a csoportos
adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak együttesen tudhatók be.
(3) A csoportos adóa lanyiság az állami adóhatóság engedélyével jön létre, valamennyi leendő tag erre
irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelmére. Nem kérelmezheti a csoportos adóalanyiságot
az az adóalany, aki (amely) valamely más csoportos adóalanyiságban már tagként részt vesz, vagy
valamely más csoportos adóalanyiság létrehozatalára irányuló kérelmét már benyújtotta és annak elbírálása
jogerősen még nem zárult le. Abban az esetben, ha van olyan adóalany, akire (amelyre) teljesülnek az (1)
bekezdésben meghatár ozott feltételek, de nem kíván a csoportos adóalanyiságban tagként részt venni (e §
alkalmazásában a továbbiakban: kívül maradó adóalany), a kérelemnek tartalmaznia kell még a kívül
maradó adóalany hozzájáruló nyilatkozatát a csoportos adóalanyiság létreho zatalára. A kérelemnek,
illetőleg kívül maradó adóalany esetében a hozzájáruló nyilatkozatnak tartalmaznia kell továbbá:
a) a tagok által kijelölt képviselőt és a képviselő feltétlen beleegyező nyilatkozatát a képviselet
vállalására; továbbá
b) tagonként külön- külön:
ba) a tag nevét, címét és adószámát;
bb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
bc) a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a (2) bekezdésben említett belső és külső
kapcsolatok egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére;

bd) kötelezettségvállalást a (6) bekezdés teljesítésére;
c) kívül maradó adóalany esetében:
ca) az adóalany nevét, címét és adószámát;
cb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
cc) kötelezettségvállalást a (7) bekezdés teljesítésére.
(4) A csoportos adóalanyiságban részt vev ő valamennyi tag a csoportos adóalanyiság időszakában
együttesen minősül – ha törvény másként nem rendelkezik – egy adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő
jogok és kötelezettségek gyakorlásával összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények
a lanya a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok által kijelölt képviselő.
(5) Az a tag, aki (amely) a csoportos adóalanyiságot megelőzően belföldön nyilvántartásba vett
adóalanyként működött, a (3) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerő re emelkedésének
napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti
kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.
(6) A csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag – mind a csoportos adóalanyiság időszakába n,
mind azt követően – egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi többi
taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak
a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben meghat ározott
kötelezettsége teljesítéséért, és
b) a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettsége teljesítéséért.
(7) A kívül maradó adóalany – mind a csoportos adóalanyiság időszakában, mind azt követően –
egyetemlegesen felelő s a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi taggal együtt a csoportos
adóalanyiságban részt vevő tagnak
a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben meghatározott
kötelezettség teljesítéséért;
b) a csoport os adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a csoportos adóalanyiság időszakában, e
törvény alapján keletkező kötelezettség teljesítéséért.
(8) A kívül maradó adóalany, illetőleg a csoportos adóalanyiság időszakában létrejövő olyan adóalany,
akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek (e § alkalmazásában a
továbbiakban: csatlakozó új adóalany) dönthet úgy is, hogy tagként csatlakozni szándékozik a csoportos
adóalanyisághoz. A csoportos adóalanyisághoz történő csatlakozás az á llami adóhatóság engedélyével jön
létre, a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A
kérelemnek tartalmaznia kell még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a közös,
kifejezett és egybeh angzó beleegyező nyilatkozatát a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany
csatlakozásáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá:
a) a kívül maradó adóalany esetében a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában,
b) a csatlakozó új adóalany esetében pedig a (3) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételek teljesítését.
(9) Az a kívül maradó, illetőleg az a csatlakozó új adóalany, aki (amely) tagként csatlakozik a csoportos
adóalanyisághoz, a (8) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre e melkedésének napját
megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének,
mintha jogutódlással szűnne meg.
(10) A csoportos adóalanyiságban részt vevő tag dönthet úgy is, hogy a csoportos adóalanyiságból
kivá lni szándékozik. A csoportos adóalanyiságból történő kiválás az állami adóhatóság engedélyével jön
létre, a kiválni szándékozó tag erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek tartalmaznia kell
még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamenn yi többi tagnak a közös, kifejezett és egybehangzó
beleegyező nyilatkozatát a tag kiválásáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá a kiválni szándékozó
tag kötelezettségvállalását arra, hogy a kiválás jogerőre emelkedésének napjától kívül maradó adóalan yként
teljesíti a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltételt.
(11) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatósági engedély visszavonásával szűnik meg. Az
engedélyt az állami adóhatóság visszavonja, ha
a) azt a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag – ide nem értve a (10) bekezdésben
meghatározott kiválási kérelmet – kéri;
b) a képviselő a képviseletet a továbbiakban nem vállalja, és új képviselő haladéktalan kijelölése és
bejelentése a (3) bekezdés a) pontja szerint nem történik meg;
c) a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tagra az (1) bekezdésben meghatározott feltételek
nem teljesülnek;

d) a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában meghatározott feltételek bármelyike a csoportos adóalanyiság
időszakában nem teljesül;
e) a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltétel a csoportos adóalanyiság időszakában nem
teljesül;
f) a csoportos adóalanyiság időszakában olyan adóalany jön létre, akire (amelyre) az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek teljesülnek, és a csoportos adóalany isághoz
fa) nem csatlakozik, de kívül maradó adóalanyként nem teljesíti a (3) bekezdés c) pontjában
meghatározott kötelezettségeket; vagy
fb) csatlakozni kíván csatlakozó új tagként, de azt az állami adóhatóság a (8) bekezdés értelmében nem
engedélyezi;
g) a csoportos adóalanyiságban részt vev ő valamennyi tag jogutód nélkül megszűnik.
(12) A (11) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély visszavonásának jogerőre emelkedésének
napjával, mint fordulónappal a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag együttesen köteles
úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg, kivéve azt az
esetet, ha a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül szűnik meg.
Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolo g átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való
rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást
eredményező ügylet.
(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a) magában foglalja a do log módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül
azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz- helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt,
valamint – az a) pontban említett kivétellel – az értékpapírt.
10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról
vagy részletvételér ől azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott
idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;
b) a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása,
feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között – a 9. § (1) bekezdése
értelmében – termék értékesítése teljesül;
c) az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, felté ve,
hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére – a 9. § (1)
bekezdése értelmében – értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg;
d) az építési -szerelési munkával létrehozott, az ing atlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a
jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a
jogosult bocsátotta rendelkezésre.
11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket
vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy
általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába
ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az
adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
a) az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít
el ő;
b) az adóalany
ba) vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
bb) vállalkozásához vásárolt vagy importált
termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen
álla potában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;
c) tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység
folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az
adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg;

d) az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket tart tulajdonában,
amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben
adólevonási jog illette meg.
(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek
a) a közcélú adomány,
b) ha az adóalany – vállalkozásának céljára tekintettel – más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát
és kis ér tékű terméket.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása
tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség
más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal,
függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy – javára – más végzi, amelynek eredményeként a termék
a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezéseko r vagy
a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez f űződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás
befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. § -ban említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás
befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. § -ban említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti -, vízi – vagy légiközlekedési eszközön történő értékesítésére a 33. § -ban említett
feltételek te ljesülnek;
d) a gáz Közösség területén levő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt
hálózaton keresztüli, a hő – vagy hűtési energia hő – vagy hűtési hálózaton keresztüli, valamint a villamos
energia értékesítésére a 34. vagy 35. § alk almazandó;
e) a termék értékesítése a 89., 98 -104. és 107- 109. §-ok szerint történik;
f) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás
befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany – mint a szolgálta tás igénybevevője – termékén
munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket – az (1) bekezdésben említett adóalany
nevére szóló rendeltetéssel – belföldre továbbítják;
g) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuv arozás
befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket szolgáltatás nyújtása érdekében
ideiglenesen használja;
h) az (1) bekezdésben említett adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat
céljából a Közösség más tagáll amába továbbítja, ahol ha ugyanezt a terméket importálták volna, az
importált termék ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó – és vámmentességben részesülne;
i) az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vev ői
készlete céljára továbbítja.
(3) Ha a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a
feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
Szolgáltatás nyújtása
13. § (1) Szo lgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék
értékesítése.
(2) Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:
a) vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;
b) kötelezettségvállalást va lamely tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, vagy annak
végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely helyzet tűrésére.
(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
a) részére az ellenértéket ak ár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél
megtéríti, vagy
b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a
követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz -helyettesítő fizetési eszközzel vagy
pénzhelyettesítő eszközzel történik.
(4)

14. § (1) Ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket
vállalkozásából időlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy
általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen
használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az
adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai
magánsz ükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak
ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy
részben adólevonási jog illette meg.
(3) Nem min ősül ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak a közcélú adományozás.
15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell
tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös
szabályok

16. § A termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés,
jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapj án, illetőleg árverés útján
történik.
17. § (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a
terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban együtt: apport)
bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint
történik.
(2) Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany
jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint
történik.
(3) A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnésnek kell tekinteni e törvény
alkalmazásában:
a) gazdasági társaságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti átalakulását (ideértve az
egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást is);
b) szövetkezetnek a szövetkezetekről szóló törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) szerinti átalakulását;
c) szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélk üli megszűnése esetében a
közösségi alap Szöv. tv. szerinti átadását más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség részére;
d) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény (a továbbiakban: Evtv.) szerinti egyéni
vállalkozói tevékenység folytatás ára való jogosultság – egyéni cég alapítására tekintettel történő –
megszűnését, valamint egyéni cégnek az Evtv. szerinti átalakulását;
e) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági termelő halálát, vagy cselekvőképességének elvesztését, feltéve,
hogy az egyéni váll alkozói, őstermelői tevékenységet
ea) elhalálozás esetében az özvegy vagy örökös folytatja; illetőleg
eb) cselekvőképesség elvesztése esetében az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő nevében és
javára a törvényes képviselője folytatja;
f) a 8. § (5), (9) és (12) bekezdéseiben említett eseteket;
g) a mezőgazdasági tevékenységét megszüntető természetes személy adóalanynak a mezőgazdasági
tevékenységet tovább folytató, közeli hozzátartozónak [Ptk. 685. § b) pont] minősülő természetes személy
részére tört énő gazdaságátadását, feltéve, hogy a gazdaságátadás az Európai Mezőgazdasági
Vidékfejlesztési Alapból nyújtott támogatással történik;
h) költségvetési szerv államháztartásról szóló törvény szerinti átalakítását, vagy irányító (felügyeleti)
szervének megvá ltozását.
18. § (1) Az apport [17. § (1) bekezdése], illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján szerzett
vagyon (vagyonrész) és vagyoni értékű jog (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: vagyon)
tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg megfelelnie:
a) a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany
legyen;

b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő, az e törvényben
szabályozott jog ok és kötelezettségek – a (2) bekezdésben említett eltéréssel – a szerzéstől kezdődően
jogutódként őt illetik és terhelik;
c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely
természeténél fogva össszeegyeztethetet len lenne a b) pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy
annak csorbítására lenne alkalmas.
(2) Az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli
a) az apportálót,
b) a jogelődöt a jogutódlással történő megszűnés azon e setében, amelyben a jogelőd nem szűnik meg,
c) azt a volt egyéni vállalkozót, akinek (amelynek) egyéni vállalkozói tevékenység folytatására
vonatkozó jogosultsága egyéni cég alapítására tekintettel megszűnt,
d) az egyéni cég tagját az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása esetén, valamint
e) azt a 17. § (3) bekezdés g) pontja szerinti, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból
támogatásban részesülő természetes személyt, aki (amely) gazdaságát a mezőgazdasági tevékenységet
tovább folyt ató, közeli hozzátartozónak [Ptk. 685. § b) pont] minősülő természetes személy részére átadja
azon e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában említett
vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az apportra, illetőleg
a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem teljesülésekor a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához
fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
Termék Közösségen belüli beszerzése
19. § A 2. § b) pontja a következő eseteket foglalja magában:
a) terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy az értékesítő
olyan adóalanyként jár el, aki (amely) a Közösség azon tagáll amában, ahol adóalanyként nyilvántartásba
vették, nem részesül e tagállam azon joga szerinti adómentességben, amely tartalmában a közös
hozzáadottértékadó -rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa -irányelv) 282-
292. cikkeinek fele l meg, és akinek (amelynek) ez a termékértékesítése nem tartozik a 29. és 32. §
alkalmazása alá;
b) új közlekedési eszköz beszerzése;
c) jövedéki terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy a
beszerzés után jövedékiad ó-fizetési kötelezettség keletkezik
[ a) -c) pontok a továbbiakban együtt: termék Közösségen belüli beszerzése].
20. § (1) A 19. § a) pontjától eltérően nem kell adót fizetni:
a) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében, amely ha belföldön teljesített termékértékesítés
lenne, a 103., 104. és 107. §- ok szerint mentes lenne az adó alól;
b) használt ingóság [213. § (1) bekezdésének a) pontja], műalkotás [213. § (1) bekezdésének b) pontja],
gyűjteménydarab [213. § (1) bekezdésének c) pontja] vagy régiség [213. § (1) bekezdésének d) pontja] Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő viszonteladóként [213. § (1)
bekezdésének e) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a
termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon
joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a Héa -irányelv 312- 325. cikkeinek;
c) használt ingóság, m űalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség Közösségen belüli beszerzése esetében,
feltéve, hogy az értékesítő nyilvános árverés szervezőjeként [213. § (1) bekezdésének f) pontja] jár el, aki
(amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták
meg, amely tartalmában megfelel a Héa- irányelv 333-341. cikkeinek;
d) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében – ide n em értve az a) -c) pontokban említett
eseteket, valamint a 19. § b) és c) pontjában említett termékek Közösségen belüli beszerzését -, amelynek
beszerzője
da) ilyen minőségében mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyként [197. § (1) bekezdése] jár el;
vagy

db) olyan adóalany, aki (amely) kizárólag olyan termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesít,
amelyhez kapcsolódóan adólevonási jog nem i lleti meg, ideértve azt is, aki (amely) alanyi
adómentességben részesül; vagy
dc) nem adóalany jogi személy.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja abban az esetben alkalmazható, ha
a) az adott naptári évben a d) pontban említett termékek Közösségen belüli beszerzése ellenértékének –
adó nélkül számított és éves szinten göngyölített – összege nem haladja meg a 10 000 eurónak megfelel ő
pénzösszeget, és
b) az a) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült, feltéve, hogy
ilyen beszerzések ténylegesen történtek.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárba a Közösség azon tagállamaiban megtérített
vagy megtérítendő ellenérték számít, amelyekben a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor volt.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható az olyan termék
Közösségen belüli beszerzésére sem, amelynek – adó nélkül számított – ellenértékével a beszerző először
meghaladja a (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárt.
(5) Az (1) bekezdés d) pontjában említett beszerző az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése
alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját – az ott meghatározottak szerint
– alkalmazza.
(6) Az a beszerző, aki (amely) élt az (5) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét
követő második naptári év végéig nem térhet el.
(7) Azt a közösségi adószámmal egyébként rendelkező beszerzőt, aki (amely) nem élt ugyan az (5)
bekezdésben említett választási jogával, de a termék Közösségen belüli beszerzése kapcsán közösségi
adószámát megadta a termék értékesítőjének, és az annak figyelembevételével járt el, úgy kell tekinteni,
mint aki (amely) erre az ügyletre, valamint az ezt követő összes olyan termék Közösségen belüli
beszerzésére, amelyet részére az előzőekben említett ügylet teljesítésének évét követő második naptári év
végéig teljesítenek, nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját – az ott meghatározottak szerint –
alkalmazza.
21. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése a termék felett a tulajdonosként való rendelkezés olyan
megszerzése, függetlenül attól, h ogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesít ő, akár a
beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, amelyben a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(2) A bban az esetben, ha a terméknek adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személy általi
beszerzése úgy történik, hogy ez a személy a terméket a Közösség területén kívül adja fel küldeményként
vagy fuvarozza el, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más
tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni,
mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(3) Abban az esetben, h a a (2) bekezdés szerint a termék importjának teljesítési helye belföld, az
importáló jogosult az általa ilyen jogcímen megfizetett adó visszatéríttetésére, amennyiben igazolja, hogy a
Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezések or vagy a fuvarozás
befejezésekor volt, megfizette az adót a termék Közösségen belüli beszerzése után e tagállam joga szerint.
22. § (1) Termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az
adóalany a vállalkozás a tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít
belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál
meg, vásárol, illetőleg szerez be – a 19. § értelmében – ott, va gy importál oda, és a terméket ebből a
tagállamból maga vagy – javára – más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint 12. § (1)
bekezdése szerinti termékértékesíté sre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott
feltételek szerint.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlete
céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazn i, hogy az (1) bekezdéshez fűződő
joghatás akkor nem áll be, ha
a) a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba,
valamint

b) a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek
(amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva
összeegyeztethetetlen lenne az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésével, vagy annak
csorbítására lenne alkalmas.
(4) Ha a (2) bekezdésben hivat kozottak szerint az ott, illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott
feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás
haladéktalanul beáll.
(5) A (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a vevői készletből termék et
beszerzőre áll be.
23. § Szintén termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése, ha Magyarország Észak –
atlanti Szerződésbeli tagságával összefüggésben terméket továbbítanak belföldre, amelyet a honvédelemért
felelős miniszter által v ezetett minisztérium, a Magyar Honvédség, és ezek polgári állománya részére a
Közösség más tagállamában – nem az ott érvényes általános adózási szabályok szerint – szereznek be,
feltéve, hogy a termékre – annak importja esetében – nem vonatkozna a 93. § (1 ) bekezdésének h) pontja
szerinti adómentesség.
Termék importja
24. § (1) Termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történ ő behozatala vagy egyéb módon
való bejuttatása, amely – az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 24.
cikkének értelmében – nincs szabad forgalomban.
(2) Termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség vá mterületének azon
területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a Közösség más területére, amely területrész e
törvény alkalmazásában harmadik állam területével esik egy tekintet alá.
II. Fejezet
TELJESÍTÉS HELYE
1. alfejezet
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék
értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.
Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesít ő, akár a
beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a
termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor van.
27. § (1) Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban
első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy
fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható.
(2 ) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal
értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy
kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladá sát vagy fuvarozását beszerzőként végzi,
illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha bizonyítja, hogy a termék
küldeménykénti feladását vagy fuvarozását értékesítőként végzi, illetőleg arra másnak értékesítőként adott
megrendelést.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra, amelyek
a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a
teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló ren deltetéssel – a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;
b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a
teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezéseko r vagy a fuvarozás befejezésekor
van.
28. § A 26. §- tól eltérően, ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a
Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség azon
tagállama, ahol a termék importja teljesül.
29. § (1) Abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga,
illetőleg – javára – más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a Közösség más tagállamában van,
mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a 26. és 28. §- tól eltérően
a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel –
a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy
a) a termék értékesítése
aa) olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, akinek (amelynek) e beszerzése,
mint termék Közösségen belüli beszerzése után a 20. § (1) bekezdésének a) és d) pontja értelmében nem
kell adót fizetnie; vagy
ab) nem adóalany személy, szervezet rés zére történik; továbbá
b) az értékesített termék:
ba) nem új közlekedési eszköz; illetőleg
bb) nem szolgál fel – vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt kíséri -e próbaüzem, vagy
nem.
(2) Ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén
kívül volt, és a termék küldeménykénti megérke zése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más
tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, az (1) bekezdés alkalmazásában ez
utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
meg kezdésekor volt.
30. § (1) A 29. §- t nem kell alkalmazni azokra a termékértékesítésekre, amelyek esetében a terméket a
Közösség ugyanazon más tagállamába szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, és
ez a tagállam megegyezik a Közösség azon tagállamával, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy a következő feltételek együttesen teljesülnek:
a) az értékesített termék nem jövedéki termék,
b) az adott naptári évben az a) pontban említett termékek 29. § szerinti értékesítéséből származó
ellenérték – adó nélkül számított és göngyölített összege – nem haladja meg a Közösség e tagállamában
megállapított felső értékhatárt,
c) a b) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző nap tári évre is teljesült, amennyiben ilyen
értékesítések ténylegesen történtek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatár Magyarország esetében 35 000 eurónak
megfelelő pénzösszeg.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkal mazható arra a termékértékesítésre sem,
amelynek – adó nélkül számított – ellenértékével az adóalany először meghaladja az (1) bekezdés b)
pontjában említett felső értékhatárt.
(4) Az adóalany az (1) bekezdésben említett esetben arra a termékértékesítésére, amelynél a termék a
küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor belföldön van, az állami adóhatóságnak tett
előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 29. § -t – az ott
meghatározottak szerint – alkalmazza.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt a (4) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét
követő második naptári év végéig nem térhet el.
31. § A 29. és 30. § nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség
ér tékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel
alkalmazzák.
32. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a
beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, és az értékesített termék olyan fel – vagy összeszerelés
tárgyául szolgál, amelyet az értékesítő maga vagy – javára – más végez, függetlenül attól, hogy azt kíséri -e

próbaüzem vagy nem, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék fel- vagy
összeszerelése, illetőleg annak üzembe helyezése történik.
33. § (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik,
és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék értékesítésének teljesítési
helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.
(2) E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában
a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési
hely egyaránt a Közösség területén van, és ez id ő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;
b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól,
hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt -e megállási hely vagy nem;
c) személy szá llításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól,
hogy azt követően a Közösség területén kívül van- e megállási hely vagy nem.
(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön -külön, önálló s zemélyszállításnak
tekintendő.
34. § (1) Ha adóalany -kereskedő részére
a) gáz Közösség területén levő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt
hálózaton keresztüli,
b) hő- vagy hűtési energia hő – vagy hűtési hálózaton keresztüli, vala mint
c) villamos energia
értékesítése történik, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az adóalanykereskedő
gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási h elye van.
(2) Adóalany -kereskedő az, aki (amely) gáz, hő – vagy hűtési energia, valamint villamos energia
továbbértékesítésével főtevékenységként foglalkozik, és akinek (amelynek) saját felhasználása
(fogyasztása) e termékekből elhanyagolható mértékű.
35. § (1) Ha a 34. § (1) bekezdés a) -c) pontjában meghatározott termékértékesítések közül bármely nem
adóalany -kereskedő részére történik, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a beszerző azt
ténylegesen felhasználja (elfogyasztja).
(2) Ha a beszerző a gázt, a hő – vagy hűtési energiát, valamint a villamos energiát egészben vagy részben
nem használja fel (nem fogyasztja el), az (1) bekezdés alkalmazásában a fel nem használt (el nem
fogyasztott) gáz, hő – vagy hűtési energia, valamint villamos energia tényleges felhasználási (elfogyasztási)
helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a beszerző gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig azt a helyet, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
2. alfejezet
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
Különös értelmezési alapelvek
36. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a) az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás
viszonylatában is adóalanynak kell t ekinteni, kivéve azt az esetet, ha a nyújtott szolgáltatást közvetlenül
saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére veszi igénybe, amely esetben az érintett
személyt, szervezetet nem adóalanynak kell tekinteni;
b) a nem adóalany jogi személy t az a) pont értelmében adóalanynak kell tekinteni, feltéve, hogy
ba) közösségi adószámmal [258. § (3) bekezdésének a) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene,
ha ilyen személyként belföldön,
bb) adószámmal [258. § (3) bekezdésének b) pontja] rendel kezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen
személyként a Közösség más tagállamában
vették nyilvántartásba.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, ezen alfejezet alkalmazásában azt a személyt, szervezetet,
akinek (amelynek) adóalanyisága a 6. § (4) beke zdésén alapul, a részére nyújtott olyan szolgáltatás

viszonylatában, amelynek igénybevétele során egyébként nem adóalanyi minőségében jár el, nem
adóalanynak kell tekinteni.
Általános szabályok
37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás
igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetébe n a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás
nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye
vagy szokásos tartózkodási helye van.
Különös szabályok
38. § A más nevében és javára eljáró kö zvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása
esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.
39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a
hely, aho l az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen
beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely -szolgáltatások,
az ingatlanhasználatra vonat kozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére
és összehangolására irányuló szolgáltatások.
40. § Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során
ténylegesen megtesznek.
41. § (1) Nem adóalany részére nyújtott, a termék Közösségen belüli fuvarozásától eltérő
termékfuvarozás esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen
megtesznek.
(2) Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye az a
hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.
(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli,
amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közöss ég egymástól eltérő tagállamában van.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a termék fuvarozásának
a) indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az
útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;
b) érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik.
42. § Adóalany részére nyújtott olyan szolgáltatások esetében, amelyek kulturális, művészeti,
tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre (így
különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) való belépést biztosítják, ideértve az előbbiekhez járulékosan
kapcsolódó szolgáltatásokat is, a teljesítés helye az a hely, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen
megrendezik.
43. § (1) A következő , nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely,
ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:
a) személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
b) szakértői értékelés, amely közvetlen ül termékre – ide nem értve az ingatlant – irányul;
c) terméken – ide nem értve az ingatlant – végzett munka;
d) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más,
ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek
szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan
kapcsolódó sz olgáltatások körébe tartozik a be- , ki- és átrakodás is.
44. § (1) Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a
közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos,
a) víziközlekedési eszközök esetében 90,
b) egyéb, az a) pontban nem említett közlekedési eszközök esetében pedig 30

napot meg nem haladó használatát jelenti.
45. § (1) Éttermi és egyéb vendéglátó -ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely,
ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az éttermi és egyéb vendéglátó -ipari szolgáltatások nyújtása vasúti,
vízi vagy légi közlekedési eszközön történi k, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama
alatt teljesül, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye
van. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön -külön, öná lló személyszállításnak
tekintend ő.
46. § (1) Az e § -ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel
összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.
(2) Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:
a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges vagy végleges
átengedése;
b) reklámszolgáltatások;
c) taná csadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások,
továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve – a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel – a
mérnöki szolgáltatást is;
d) adatok feldolgozása és i nformációk közlése;
e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet;
f) munkaer ő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;
g) termék – ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját – bérbeadása;
h) a Közösség területén levő földgázrendszerhez vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt
hálózathoz, hő – vagy hűtési hálózathoz, villamosenergia -rendszerhez való csatlakozás, egyéb hozzáférés
biztosítása, valamint ilyen rendszeren, hálózaton keresztül földgáz, hő – vagy hűtési energia, valamint
villamos energia szállítása (átvitele), elo sztása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó
szolgáltatások;
i) telekommunikációs szolgáltatások;
j) rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások;
k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.
(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy
hivatásszer űen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2)
bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra.
(4) E § a mérnöki szolgáltatásokra abban az esetben alkalmazható, ha azok jellegadó t artalmuk alapján
nem tartoznak a 39. és 42. §, valamint a 43. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alá.
(5) E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:
a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint
számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,
b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,
c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhet ővé tétele,
d) zene, film és játék – ideértve a szerencsejátékot is – rendelkezésre bocsátása, valamint politikai,
kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú médiaszolgáltatás, illetőleg ilyen célú
események közvetítése, sugárzása,
e) távoktatás,
feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik. A
szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása –
ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is – azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott
szolgáltatás.
47. § Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője
olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában tel epedett le, letelepedés hiányában
pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az
előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le,
gazdasági célú letel epedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség
területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a
Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés
hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

48. § Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás
igénybevevője olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valam ely tagállamában telepedett le,
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely
tagállamában, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén
kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye
van a Közösség területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgált atást igénybevevő nem adóalany letelepedett,
letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a
tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség e tagállamában van.
49. § A 37. és 44. §- tól eltérően közlekedési eszközök – ideértve a vasúti kocsikat is – bérbeadása
esetében a teljesítés helye
a) belföld, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén kívüli
területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni el őny szerzése belföldön van;
b) a Közösség területén kívüli terület, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye
belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén
kívüli területen van .
3. alfejezet
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
50. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék – a
beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti megérk ezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor
van.
Különös szabályok
51. § (1) Az 50. § sérelme nélkül a 19. § a) pontjában említett esetben a teljesítés helye a Közösség azon
tagállama, amely a beszerzőnek adószámot adott, és a beszerző a termék Közösségen belü li beszerzésekor
ezt az adószámot használta, amennyiben a beszerző nem igazolja, hogy ilyen személyként a Közösség azon
másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, az adót – az
utóbb említett tagállam joga sze rint – megfizette.
(2) Ha a beszerző a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az
50. § szerint teljesült, köteles adót fizetni az adott tagállam joga szerint, és az (1) bekezdés értelmében
belföldön is fizetett adót a termék Közösségen belüli beszerzése után, az adó alapját a 79. § (2) bekezdése
szerint csökkentheti.
52. § Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható arra a termék Közösségen belüli beszerzésére, amelynek
a teljesítési helye az 50. § szerint belföld, feltéve, hogy
a) a beszerzett termék a beszerző olyan további, belföldön teljesített termékértékesítéséhez szükséges,
amelynél a címzett a 141. § szerint adófizetésre kötelezett, valamint
b) a beszerző a Közösség azon tagállamában, ahol ezzel összefüggésben adószámmal rendelkezik, eleget
tett összesítőnyilatkozat -tételi kötelezettségének e tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-
irányelv 265. cikkének.
4. alfejezet
Teljesítés helye termék importja esetében
Általános szabály

53. § Termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a Közösség
területére történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van.
Különös szabályok
54. § (1) Az 53. § -tól eltérően, ha a termék a 24. § (1) bekezdése értelmében nincs szabad forgalomban,
és
a) vámjogi helyze te a 111. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint alakul, vagy
b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában említett eljárások hatálya alatt áll, vagy
c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt áll, vagy
d) külső közösségi á rutovábbítási eljárás hatálya alatt áll, a termék importjának teljesítési helye a
Közösség azon tagállama, ahol a termék a) pontban említett vámjogi helyzete megszűnik, a b)-d)
pontokban említett esetekben pedig, ahol a termék az ott meghatározott eljáráso k hatálya alól kikerül.
(2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a 24. § (2) bekezdése szerint
importált termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.
III. Fejezet
ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ
MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az
adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére
számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként
szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számla kibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg –
nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról
haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő
személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös
szabályok

57. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható
és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
(2) Bírósági vagy más hatósági eljárás keretében bíróságnak vagy más hatóságnak nyújtott szolgáltatás
esetében, ha az ennek fejében járó ellenértéket a bíróság vagy más hatóság határozattal (végzéssel) állapítja
meg, teljesítés az ellenértéket megállapító jogerős határozatnak (végzésnek) a szolgáltatás nyújtójával
történő közlése.
58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott
időre szóló elszámolásban állapodtak meg, telje sítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az
adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában
meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függet lenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik
a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás
igénybevevője fizeti, illetőleg
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenketted ik hónap utolsó napján is.

(3) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.
59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy
készpénzhelyettesítő fizetési eszköz formájában ellen értékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a
továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.
(2) A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is
tartalmazza.
(3) E § -t alkalmazni kell az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az
adófizetésre a 140. § a) pontja alapján az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben
az előleget nem lehet úgy tekin teni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző,
szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.
(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó – (2) bekezdés
szerinti – megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle
adófizetés nem le nne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót – a (2) bekezdéstől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállás -változást megelőző
napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megál lapítani.
(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell
megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. § -ban meghatározott feltételekkel mentes az adó
alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap
tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla
kibocsátásakor kell megállapítani.
(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyúj tásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a
szolgáltatás igénybevevője fizeti.
61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel,
készpénz -helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesít ő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett
adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles
nyilvántartást vezetni, vagy
b) nyilvántartási kötelezettségének – a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és
könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint – módosított teljesítési szemléletben tesz eleget,
a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.
(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor,
legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.
(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették
meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő
napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó – (1)- (3) bekezdések
szerinti – me gállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle
adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy
c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,
a fizetendő adót – az (1) -(3) bekezdésektől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást
megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett
esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megáll apítani.
(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az
(1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
esetében, amelynél a teljesítés me gelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell

megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg
fordulónapján vagy azt követően fizették meg.
Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok
62. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására e törvény azon
rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók.
63. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése eset ében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító
számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.
(2) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a
fizetendő adó – (1) bekezdés szerinti – megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként
tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót – az (1) bekezdéstől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállás -változást megelőző
napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.
Termék importjára vonatkozó különös szabályok
64. § (1) Az 54. § -ban említett e setekben teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi helyzetének [54.
§ (1) bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott meghatározott eljárások [54. § (1)
bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli kikerülése.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az importált termék vámköteles, illetőleg mezőgazdasági lefölözés
vagy más, a közösségi politika keretében meghatározott kötelező jellegű befizetés hatálya alá tartozik, a
teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására az előzőekben említett kötelező jellegű befizetésekre e
vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Abban az esetben, ha az importált termék a (2) bekezdésben említett kötelező jellegű befizetések
egyikének hatálya alá sem tartozik, a teljesítésre és a fizeten dő adó megállapítására a vámra e
vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.
IV. Fejezet
ADÓALAPJA
Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
65. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapj a – ha e törvény másként nem
rendelkezik – a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék
beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan
formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.
66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és
megtérítése sem pénzzel, készpénz- helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik,
hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni
azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.
67. § (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék
értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy
a) az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék
értékesít őjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg;
b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék
beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg;
c) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék
értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, valamint a termék

értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése és 87. §-a szerint mentes az
adó alól.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ellenértéket kötelező erővel jogszabály határozza meg,
vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi rendelkezések kötelező erej ű alapulvételével történik.
68. § A 11. és 12. §- ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék
teljesítéskor megállapított beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási
értéke.
69. § A 14. §- ban említett esetekben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás
nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámo k, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések,
kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék
beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, eg yéb közvetítéssel,
csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása
külön megállapodáson alapul.
71. § (1) Termék értékesíté se, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan ár – és díjengedmény vagy ár – és díjvisszatérítés (a továbbiakban együtt: árengedmény),
amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekint ettel a teljesítésig
adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott
árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú árengedmény;
c) az a pénzösszeg, amelyet a z adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől – mint az
áthárított költség igazolt végső viselőjétől – kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját
nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az esetben üzletpolitikai célú, ha
a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is – azonos feltételek
mellett -ésszerűen elérhető, vagy
b) az árengedmény nyújtójától f üggetlen féllel is – azonos feltételek mellett – köthető és számára
ésszerűen elérhető
megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett – adó
nélkül számított – összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító
termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített
ellenértéke.
(3) A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével kötött előzetes megállapodás alapján az
árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott
feltételek szerint nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege a termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adó alapja ut ólag sem csökken [77. § (3)
bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek
terhére akár az árengedmény nyújtója, akár – az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás
alapján – más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet – a nyújtott
árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig – ellenérték fejében teljesített
termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.
(4) Az (1) bek ezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott összeget saját
nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne
gyakoroljon.
Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében
72. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapjának megállapítására a 65 -67., 70. és
71. §- ok rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének
alkalmazandók.
73. § A 22. és 23. §- ban említett esetekben az adó alapja a termék, vagy az ahhoz hasonló termék
beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.

Adó alapja termék importja esetében
74. § (1) Termék importja esetében az adó alapja az importált termé knek a teljesítéskor hatályos vámjogi
rendelkezések szerint megállapított vámértéke.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a Közösség területéről korábban munkavégzés céljára ideiglenesen
kivitt terméket importál a munkavégzési szolgáltatás igénybevevője, mint importáló, anélkül, hogy
termékét az importot megelőzően értékesítené, az adó alapja
a) a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték, illetőleg
b) az importált terméknek a végzett munka folytán bekövetkezett, pén zben kifejezett értéknövekedése,
ha legkésőbb az import teljesítéséig nem állapítható meg az a) pont szerinti ellenérték, vagy ha annak
pénzben kifejezett értéke kisebb, mint a terméken végzett munka folytán bekövetkezett értéknövekedés.
75. § (1) Termék i mportja esetében az importált termék adóalapjába beletartoznak a következők, feltéve,
hogy azokat a 74. § szerint megállapított érték egyébként nem tartalmazza:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű b efizetések,
amelyek egyrészt az importáló közösségi tagállamon kívül merülnek fel, másrészt, amelyeket a termék
importjához kapcsolódóan vetnek ki, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a járulékos költségek, amelyek az importáló közösségi tag államon belül az első rendeltetési helyig
merülnek fel, így különösen: a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és
biztosítási költségek.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett első rendeltetési helyen kívül a
teljesítésko r ismert olyan további rendeltetési hely is, amely a Közösség területén van, az adó alapját
növelik azok a járulékos költségek is, amelyek az utóbb említett rendeltetési helyig merülnek fel.
(3) E § alkalmazásában az első rendeltetési hely az a hely, amely a fuvarlevélen vagy az importált
terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben szerepel. Ilyen értelmű jelzés hiányában vagy ha az
egyértelműen nem állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az első le-
vagy átrakás tör ténik az importáló közösségi tagállamban.
76. § Termék importja esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték előrehozott
megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.
Adó alapjának utólagos csökkenése
77. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése
esetében az adó alapj a a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a
teljesítést követően
a) az ügylet érvénytelensége jogcímén:
aa) az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy
ab) az ügyletet az érvénytelenítő határ ozat meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánítják, vagy
ac) az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;
b) az ügylet hibás teljesítése jogcímén:
ba) a jogosult eláll az ügylettől, vagy
bb) a jogosult ár – vagy díj leszállítást kap;
c) válik nyilvánvalóvá, hogy tévesen, a szerződő felek által megállapodottnál magasabb ellenértéket
számláztak ki.
(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha
a) teljesítés hiánya miatt az előleget – részben vagy egészben – visszaf izetik;
b) a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítése, a bérbeadás vagy a vagyoni értékű jog időleges
használatának átengedése akár az ügyletben érintett bármely félnek felróható okból, akár a tevékenységi
körükön kívül eső elháríthatatlan okból meghiúsul, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják
helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként
elismerik;
c) betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik.
(3) Az adó alapj a utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a 71. § (1) bekezdésének a) és b)
pontja szerint árengedményt.

78. § (1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla
a) érvénytelenítéséről gondoskodjon
a a) a 77. § (1) bekezdés aa) és ba) alpontjában említett esetekben, valamint a (2) bekezdésének a)
pontjában említett esetben, feltéve, hogy az előleg teljes összegét visszafizetik;
ab) a 77. § (2) bekezdés b) pontjában említett esetben, ha a felek az ügylet kötése előtt fennálló helyzetet
állítják helyre;
b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben.
(2) Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla
kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, a 77. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben az
adó alapja utólagos csökkentésének nem akadálya az (1) bekezdés nem teljesülése.
(3) Abban az esetben, ha az adó alapjának utólagos csökkenése a korábban fizetendő adóként
megállapított és bevallott adót is csökkenti, a kötelezett jogosult azt, mint a 131. § (1) bekezdése szerint
megállapított fizetendő adót csökkentő tételt legkorábban abban az adómegállapítási időszakban
figyelembe venni, amelyben
a) az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes
rendelkezésére áll;
b) a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti, az előleget visszafizeti, vagy a betétdíjat
visszatéríti az a) pont alá nem tartozó esetekben.
(4) A (3) bekezdést kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha
a) az adó alapjának utólagos csökkenése azért nem eredményez fizetendőadó -csökkenést, mert az ügylet
– e törvény rendelkezései szerint – mentes az adó alól, vagy
b) a fizetendő adó csökken ését nem az adóalap utólagos csökkentése eredményezte.
79. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha a beszerző a Közösség más tagállamában,
ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, jövedékiadó –
visszatérí tésben részesült, az adó alapját csökkentheti a visszatérített jövedéki adó igazolt összegével,
feltéve, hogy a termék belföldön is jövedéki termék.
(2) Az 51. § (2) bekezdésben említett esetben a termék Közösségen belüli beszerzésének adóalapja
csökkenthe tő azzal az igazolt pénzösszeggel, amely az adó alapjául szolgált a Közösség azon másik
tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült.
Adó alapjának forintban történő megállapítása
80. § (1) Termék értékesítése, szolgál tatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése
esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2)
bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. § -ban említett
esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. § -ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az
adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra
történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a
döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan
termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében
az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a
választása évét követ ő naptári év végéig nem térhet el.
(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs – a (2) bekezdés a) pontja szerint –
jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett
értékét kell alapul ven ni, amelyet az MNB az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári
negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

81. § Termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő
átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkal mazni, amelyet a vámérték – ideértve a 74. § (2) bekezdésében
említett esetet is – megállapításánál kell alkalmazni.
V. Fejezet
ADÓ MÉRTÉKE
82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 27 százaléka.
(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatás ok esetében az adó mértéke az adó alapjának
5 százaléka.
(3) A 3/A. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó
alapjának 18 százaléka.
83. § Ha a juttatott vagyoni előny pénzben kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő
adót is tartalmaz, annak megállapításához
a) a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 21,26 százalékot,
b) a 82. § (2) bekezdésében említett adómérték esetében 4,76 százal ékot,
c) a 82. § (3) bekezdésében említett adómérték esetében 15,25 százalékot
kell alkalmazni.
84. § (1) A fizetendő adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) termék Közösségen belüli bes zerzése esetében,
b) előleg fizetése esetében,
c) a 60. §- ban említett esetekben, valamint
d) a 64. § (2) és (3) bekezdésében említett esetekben
a fizetendő adó megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni.
VI. Fejezet
ADÓ ALÓLI MENTESSÉG
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
85. § (1) Mentes az adó alól:
a) az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;
b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült – vagy betegápolás és sérült – vagy
betegszállítás, valam int az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán -egészségügyi
ellátás keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült – vagy betegápolás, amelyet humán –
egészségüg yi – ideértve természetgyógyászatot is – tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít;
d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is),
anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával
kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;
e) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán fogorvosi,
fogtechnikusi tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít;
f) az a szolgáltatá snyújtás – az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő
meg – és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet szociális ellátás keretében
közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
g) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet gyermek – és
ifjúságvédelem keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;
h) az a szolgáltatásnyújtás – az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő
me g – és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet bölcsődei ellátás keretében
közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít;

i) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai, diákotthoni és kollégiumi ellátás – az
étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg -, valamint az azokhoz
szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet köz – és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben
meghatározott egyéb oktatás keretében a közszolgáltató, közoktatási i ntézmény, felsőoktatási intézmény,
egyéb felnőttképzést folytató intézmény vagy – nemzetközi szerződés alapján – belföldön működő külföldi
kulturális intézet – ilyen minőségében – teljesít;
j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző – ilyen
minőségében – teljesít a köz – és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás
keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóraadást is;
k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartás ba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés
kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g),
h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás cél jából;
l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító okirattal) és tagsággal
rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy,
szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó
termékértékesítés
la) amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott, minden tagra
kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a
saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény
szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és
lb) amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy munkáltatói,
illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más lelkiismereti, hazafias,
humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál;
m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató – ilyen
minőségében – teljesít
ma) természetes személynek, aki azt sportolása, testedzése érdekében veszi igénybe, vagy
mb) olyan egyéb személy, szervezet részére, amely azt természetes személy javára történő közvetlen
biztosítása érdekében veszi igénybe,
kivéve az uszoda- és strandfürdő -szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást,
testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;
n) a népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának, vásárának és
bemutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan kapcsolódó, jogszabály által meghatározott
minősítés szerint zsűriszámmal ellátott, egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari
gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termék értékesítése,
amelyet közszolgáltató vagy népi iparművész minősítéssel rendelkező személy, szervezet – ilyen
minőségében – teljesít;
o) a közszolgálati rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtása, ide nem ért ve az annak
keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat;
p) a közös cél elérése érdekében együttműködő közösség (a továbbiakban: együttműködő közösség) által
a közös cél elérésére nyújtott szolgáltatás az együttműködő közösség tagjának, feltév e, hogy a következő
feltételek teljesülnek:
pa) az együttműködő közösség tagja nem adóalany, vagy a szolgáltatás igénybevétele során nem
adóalanyi minőségében jár el, vagy
pb) a szolgáltatás igénybevétele az együttműködő közösség adóalany tagjának kizáróla g olyan, az a)-o)
pont vagy a 86. § (1) bekezdése szerint mentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében történik,
amelyhez kapcsolódóan az együttműködő közösség adóalany tagját adólevonási jog egészben vagy részben
nem illeti meg, továbbá
pc) az ellenérték, amelyet az együttműködő közösség kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála
ezzel összefüggésben felmerült igazolt költség, valamint
pd) az ellenérték göngyölített összege nem haladja meg azt a vagyoni hozzájárulást, amelyet az
együttm űködő közösség tagjának kell a közös cél elérése érdekében az együttműködő közösségnek
rendelkezésre bocsátania.
(2) Az egyéb oktatás körébe tartoznak:
a) a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó oktatás, képzés,
t ovábbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;

b) a felnőttképzésről szóló törvény alapján szervezett és akkreditált, illetőleg egyéb jogszabály alapján
szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
c) az áll amilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga -bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló
vizsgáztatás;
d) a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása.
(3) Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tev ékenység
a) gyakorlását jogszabály – ide nem értve az önkormányzati rendeletet – hatósági engedélyhez (a
tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás
adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján
végezze tevékenységét;
b) képesítéshez kötött, és jogszabály – ide nem értve az önkormányzati rendeletet – kivételt nem tesz, a
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet
javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt
képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.
(4) E § alkalmazásában közszolgáltató:
a) a költségvetési szerv az alapí tó okiratban megjelölt tevékenysége tekintetében;
b) az egyesület, a szövetség, a civil társaság, a köztestület, az országos sportági szakszövetség az
alapszabályban (alapító okiratban, társasági szerződésben) megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá
az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban, társasági szerződésben)
megjelölt tevékenysége tekintetében;
c) a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási
közösségek j ogállásáról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház és annak belső egyházi jogi
személye, ideértve az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban)
megjelölt tevékenysége tekintetében,
d) az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá
az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt
tevékenysége tekintetében;
e) a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt
tevékenységük tekintetében;
f) az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és
támogatásáról szóló törvény szerint közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett civ il szervezet az
alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt közhasznú tevékenysége tekintetében;
g) minden olyan személy, szervezet – az a)-f) pontoktól függetlenül -, aki (amely) biztosított vagy más
kedvezményezett részére társadalombiztosítási vagy egy éb – jogszabály alapján – kötelez ő biztosítási
jogviszony keretében végzi tevékenységét;
h) minden olyan személy, szervezet – az a)-g) pontoktól függetlenül – , akire (amelyre) a következő
feltételek együttesen teljesülnek:
ha) alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is rends zeres nyereségszerzésre nem törekszik,
nyereség esetleges elérése esetében azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége
fenntartására, javítására vagy bővítésére használja fel,
hb) vezető tisztségviselői e feladatukat önkéntesen látják el, saját személyes, illetőleg közvetítő
személyeken keresztüli anyagi vagy egyéb érdekeltségük sem közvetlenül, sem közvetve nem függ a
végzett tevékenység eredményétől,
hc) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége keretében teljesítet t
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során alkalmazott ár (díj), ha az az árak megállapításáról szóló
törvény (a továbbiakban: Ártv.) hatálya alá tartozik, megfelel az Ártv. rendelkezéseinek, egyéb esetekben
pedig alacsonyabb a termék, szolgáltatás szo kásos piaci áránál.
(5) A (4) bekezdés h) pontjában felsorolt feltételek teljesülésétől függetlenül, az a személy, szervezet,
akit (amelyet) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezései alapján, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely
tevéke nységét érintően bírósági vagy más hatósági határozat
a) megállapította a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással
kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét [Tpvt. 77. § -a (1) bekezdésének d) és h) pont ja, illetőleg
86. §- a (2) bekezdésének a) és c) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő naptári év
végéig,

b) elrendelte a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtiltotta a törvénybe ütköző magatartás
további folytatását, a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írt elő [Tpvt. 77. § -a (1)
bekezdésének e)-g) pontjai, illetőleg 86. § -a (2) bekezdésének b) és d) pontja], a határozat jogerőre
emelkedésétől az azt követő második naptári év végéig,
c) a fogyasztók széles kör ét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó törvénybe ütköző
tevékenysége miatt, kötelezett az ár leszállítására, az áru kijavítására vagy kicserélésére, illetőleg az ár
visszafizetésére [Tpvt. 92. § -a], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő harmadik naptári év
végéig
nem minősül közszolgáltatónak.
(6) E § és a 85/A. § alkalmazásában
a) együttműködő közösség:
aa) az együttműködő közösség leendő tagjai által a közös cél elérésére, a Ptk. rendelkezései szerint
létrehozott polgári jogi társaság, amelynek kizárólag e cél elérésére szolgáló adóalanyisága – e törvény
egyéb rendelkezéseitől függetlenül – valamennyi szerződő fél közös, kifejezett és egybehangzó írásos
kérelmére az állami adóhatóság engedélyével, annak jogerőre emelkedésének napjával j ön létre, vagy
ab) az a személy, szervezet, aki (amely) egyébként adóalany;
b) együttműködő közösség tagja: az a személy, szervezet, aki (amely) az a) pont
ba) aa) alpontja szerinti együttműködő közösséget létrehozó polgári jogi társaság tagja,
bb) ab) alp ontja szerinti együttműködő közösséggel névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszonyban áll.
85/A. § (1) Az együttműködő közösség tagjai számának folyamatosan el kell érnie legalább a kettőt. Az
együttműködő közösség tagja csoportos adóalanyiság esetében c sak a csoportos adóalanyiságban részt vevő
tagok által kijelölt képviselő [8. § (3) bekezdés a) pontja] lehet, aki (amely) az együttműködő közösség
tagjaként a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak együttesen betudhatóan szerezhet
jogokat, vállalhat kötelezettségeket.
(2) Az együttműködő közösséget ilyen minőségében úgy kell tekinteni, mint akinek (amelynek)
gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.
(3) Az együttműködő közösségnek és tagjainak folyamatosan olyan nyilvántartást kell vezetniük, amely
alkalmas a 85. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott szolgáltatás nyújtásának, igénybevételének az
egyéb tevékenységektől való egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére.
(4) Az együttműködő közösség tagjai egyetemlegesen felelősek az együttműködő közösséggel együtt a
85. § (1) bekezdés p) pontja alapján keletkező kötelezettségek teljesítéséért.
(5) A 85. § (6) bekezdés a ) pont aa) alpontjában említett kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a közös célt, amelynek elérésére a polgári jogi társaság tagjai az együttműködő közösséget létrehozni
kívánják,
b) a tagok által kijelölt képviselőt, aki (amely) az adóalanyisághoz fűződő jog okat és kötelezettségeket –
mint a bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények alanya – gyakorolja, és a képviselő feltétlen
beleegyező nyilatkozatát a képviselet vállalására, továbbá c) tagonként külön -külön:
ca) a tag nevét, címét és adószámát, adó szám hiányában pedig egyedi azonosításra szolgáló jelét,
cb) a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely eleget tesz a (3) bekezdésnek és
cc) kötelezettségvállalást a (4) bekezdés teljesítésére.
(6) A 85. § (6) bekezdés a) pont aa) alpontjában említett ké relem benyújtásával egyidej űleg, annak
mellékleteként csatolni kell a polgári jogi társaság létesítéséről szóló szerződés hiteles másolati példányát.
(7) A 85. § (6) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti együttműködő közösség adóalanyisága az állami
adóhatósági engedély visszavonás ával szűnik meg. Az engedélyt az állami adóhatóság visszavonja, ha
a) azt az együttműködő közösség bármely tagja kéri;
b) a képviselő a képviseletet a továbbiakban nem vállalja, és új képviselő haladéktalan kijelölése és
bejelentése az (5) bekezdés b) pontja szerint nem történik meg;
c) az (1) bekezdés az együttműködő közösség adóalanyiságának időszakában nem teljesül;
d) az (5) bekezdés c) pont cb) és cc) alpontjában meghatározott feltételek bármelyike az együttműködő
közösség adóalanyiságának időszakában nem teljesül;
e) a közös cél, amelynek elérésére az együttműködő közösség létre jött, megvalósult, vagy annak
megvalósítása többé nem lehetséges;
f) az együttműködő közösség tagjai által létrehozott polgári jogi társaság megszűnik.

(8) A 85. § (6) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti együttműködő közösség esetében az ott említett
adóalany köteles az együttműködő közösség létrehozásával egyidejűleg az állami adóhatóságnak írásban
a) bejelenteni
aa) a közös célt, amelynek elérésére az együttműködő közösséget létrehozták, és
ab) az együttműködő közösség tagjainak nevét, címét és adószámát, adószám hiányában pedig egyedi
azonosításra szolgáló jelét; továbbá b) bemutatni azt a nyilvántartási rendszert, amely mind a maga, mind az együttműködő közösség tagjai
rés zéről eleget tesz a (3) bekezdésnek; valamint
c) nyilatkozni mind a maga nevében, mind az együttműködő közösség tagjai nevében és képviseletében
arról, hogy teljesítik az együttműködő közösség időszakában az (1), (3) és (4) bekezdést.
(9) A (8) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére – ideértve az együttműködő közösség
megszüntetését is – az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) változásbejelentésre vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni.
Adó alóli mentesség a tevékenység e gyéb sajátos jellegére tekintettel
86. § (1) Mentes az adó alól:
a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által –
ilyen minőségében – teljesített szolgáltatásnyújtást is, továbbá az életbiztosítási és a nem életbiztosítási ág
elkülönült művelésére tevékenységi engedéllyel rendelkező, ugyanazon személyek, szervezetek többségi
tulajdonában álló felek egymás közötti olyan szolgáltatás nyújtása, amely közvetlenül szükséges az egyik
fél biztosítási, v iszontbiztosítási szolgáltatásának nyújtásához, és az ellenérték, amelyet a másik fél kap
vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben igazoltan felmerült költség;
b) a hitel- , pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szol gáltatás (e § alkalmazásában a
továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;
c) a hitel nyújtásához kapcsolódó vagy egyéb biztosítéki célú kötelezettség vállalása és közvetítése,
valamint ezek hitelező általi kezelése;
d) a folyó -, betét – és ügyfélszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk -, egyéb pénzköveteléssel és pénzügyi
eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, kivéve magát a követelés
(kinnlevőség) behajtását;
e) a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek
közvetítését is, de ide nem értve az aranyból, ezüstből vagy más fémből készített érmekollekciót és a
bankjegykollekciót, illetőleg ezek darabját, amelyeket szokásosan törvényes fizetőeszközként nem
használnak, vagy amelyeknek egyébként numizmatikai értéke van;
f) a jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben tulajdonosi (tagsági) jogviszonyt,
valamint a hitelezési jogviszonyt megtestesítő vagyoni ér tékű jog átengedése és az ezekkel kapcsolatos
szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az ilyen jogviszonyt megtestesítő,
materializált értékpapír kezelését és őrzését;
g) a befektetési alap és a kockázati tőkealap kezelése, v alamint a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részére végzett portfólió –
kezelés;
h) a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai szolgáltatás bérmentesítés ére
alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más, fizetési kötelezettség teljesítésére, hatóság által kibocsátott
bélyeg, jegy névértéken történő értékesítése;
i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték -szolgáltatás ny újtása,
ideértve ezek közvetítését is;
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített
ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendel tetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre
emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) a kereskedelmi szálláshely -szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló bérbe adásra;

b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d) a széf bérbeadására.
87. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetb en, ha
a) az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése
szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították,
és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolód ott;
b) az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. és 125. §
szerint nem vonható le.
Adókötelessé tétel
88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami
adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték
alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön -külön vagy együttesen gyakorolható oly módon,
hogy az adókötelessé tétel – a (4) bekezdésben meghatározott eltérés sel – az (1) bekezdés a), illetőleg b)
pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és
b) pontja tekintetében külön -külön vagy együttesen csak a l akóingatlannak nem minősülő ingatlanokra
kiterjedően gyakorolja.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét
követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön
küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a
Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen
minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, va gy szintén a Közösség más
tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
(2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési
eszköz értékesítése igazoltan belföldön k ívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség
területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a
beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi,
a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más
tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett,
nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga sze rint, amely
tartalmában megfelel a Héa -irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése
után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem adóalany személynek, szervezetnek.
(3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldr ől fuvarozott jövedéki termék
értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség területére,
függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző
vagy – bárm elyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem
belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában
nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személy nek, akiknek (amelyeknek) az utóbb
említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel
a) a Héa -irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként
nem kell adót fizetniük; és

b) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekr ől és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül
helyezéséről szóló 2008/118/EK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó -irányelv), a jövedéki
termék beszerzése után jövedékiadó -fizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 1 2. § (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve, hogy az az (1) –
(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany
lenne.
90. § (1) A 89. § (1) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket
a) értékesítő adóalany alanyi adómentességben részesül; vagy
b) beszerző adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más
tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett egyébként adófizetés re
kötelezett, nem adóalany jogi személynek e beszerzésük után az utóbb említett tagállam joga szerint, amely
tartalmában megfelel a Héa- irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, nem kell adót fizetniük.
(2) A 89. § (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék értékesít ője alanyi
adómentességben részesül.
(3) A 89. § (1) bekezdése, valamint (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a használt ingóság,
műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI.
fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében
91. § (1) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése, ha a termék
a) 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;
b) 2. § c) pontja szerinti importja szintén a 93. § (1) bekezdése, a 94. § (1) bekezdése, valamint a 97. §
szerint mentes az adó alól;
c) 2. § b) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódó el őzetesen felszámított adó
visszatéríttetésére a beszerző a XVIII. fejezet rendelkezései szerint jogosult lenne.
(2) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése a következő feltételek együttes
teljesülésének esetében is:
a) a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, de őt a Közösség valamely
más tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették;
b) a termék beszerzése az a ) pontban említett adóalany belföldön teljesítendő további
termékértékesítéséhez szükséges;
c) a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye – a b) pontban említett
termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel – a Közös ség valamely másik olyan tagállama,
amely eltér a Közösség azon tagállamától, ahol a termék beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként
nyilvántartásba vették;
d) a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy,
akit (amelyet) mint adófizetésre kötelezettet, az állami adóhatóság nyilvántartásba vett.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében
92. § Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli fuvarozása abban az esetben, ha
a) a termék f uvarozásának indulási vagy érkezési helye az Azori -szigeteken vagy Madeira autonóm
terület részét képező szigeteken van;
b) a termék fuvarozása az a) pontban említett szigetek között történik.
Adó alóli mentesség termék importja esetében
93. § (1) Mentes az adó alól:
a) a termék importja abban az esetben, ha a termék 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az
adó alól;
b) a termék 24. § (1) bekezdése szerinti importja abban az esetben, ha az a vámmentességek közösségi
rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Vámmentességi –

rendelet) szabályozott vámmentességi jogcímek valamelyikének alkalmazása alá tartozik az abban,
valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: Vám tv.) meghatározottak
szerint, feltéve, hogy e törvény másként nem rendelkezik;
c) a termék 24. § (2) bekezdése szerinti importja, feltéve, hogy arra a b) pont szerinti adómentesség
vonatkozna akkor, ha a termék importja a 24. § (1) bekezdése szerint teljesülne;
d) a korábban a Közösség területén kívülre értékesített termék [98. § (1) bekezdése] változatlan
állapotban történ ő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és a korábbi értékesítő,
valamint az importáló személye megegyezik egymással;
e) a korábban a Közösség területéről ideiglenes jelleggel kivitt termék változatlan állapotban – ideértve a
garanciális kötelezettségvállalás teljesítése keretében kijavított vagy kicserélt terméket is – történő importja
abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és az ideiglenes kivitelt kérő, valamint az importáló
adóalany személye megegyezik egymással;
f) a t ermék diplomáciai és konzuli kapcsolatok keretében történő importja abban az esetben, ha az
vámmentesség alá tartozik;
g) a termék importja
ga) az Európai Közösség, az Európai Atomenergia- közösség, az Európai Központi Bank, az Európai
Beruházási Bank, vala mint olyan szervezet által, amelyet az Európai Közösségek hozott létre, és amelyre
vonatkozik az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8. napján kelt
jegyzőkönyv, az e jegyzőkönyvben és a végrehajtásáról vagy a szervezet székhelyegyezményéről szóló –
jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint;
gb) egyéb, a ga) alpont alá nem tartozó, Magyarország által nemzetközi szervezetként elismert szervezet
vagy annak képviselete, illetve annak tisztvi selője által a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a
nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló – jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződésben
meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett nemzetközi szerződés a vám és/vagy a
termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy
visszatérítéséről rendelkezik;
h) a termék importja az Észak -atlanti Szerződés tagállamának fegyveres ereje által – ide nem értve a
Magyar Honvédséget – , feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az
azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
i) a termék importja a Nagy -Britannia és Észak -Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült
Királyság) fegyveres ereje által, feltéve, hogy az a Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus
16. napján kelt nemzetközi szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó
fegyveres erejének, illetőleg az azt k ísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra
szolgál;
j) a tengerből kifogott hal, egyéb halászati termék kikötőbe irányuló importja tengeri halászati
vállalkozás által, abban az esetben, ha az nyers állapotban van, illetőleg oly an feldolgozáson ment
keresztül, amelynek egyedüli célja az értékesítés előtti tartósítás;
k) az arany importja bármely állam központi bankja által;
l) a gáz
la) földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt hálózaton keresztüli vagy
lb) gázszállító tartályhajóból földgázrendszerbe vagy upstream csővezeték -hálózatba [a földgáz belső
piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló
2009/73/EK parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 2. pontja] bet áplált
importja;
m) a villamos energia importja;
n) a hő – vagy hűtési energia hő – vagy hűtési hálózaton keresztüli importja.
(2) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha annak ellenértéke az importált termék
adóalapjába a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint beépül.
94. § (1) Mentes az adó alól a 93. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételekre is figyelemmel:
a) a Vámmentességi -rendelet II. címének VI. fejezete alatt meghatározott egyéb feltételek szerint, az ott
felsorolt termékeken túl 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm
tea vagy 40 gramm teakivonat és – eszencia importja is;
b) a Vámmentességi -rendelet II. címének VIII. fejezete alatt szabályozot t termék importján túl a
legfeljebb 6 hónapos korú telivér ló importja is, ha az olyan anyaállattól született, amelyet belföldön
termékenyítettek meg, majd azt követ ően ellés céljából a Közösség területén kívülre adtak fel
küldeményként vagy fuvaroztak el ideiglenes jelleggel;

c) a Vámmentességi -rendelet II. címének V. fejezete alatt szabályozott termék (termékek) importja is, ha
annak (azok) összértéke nem haladja me g a 22 eurónak megfelelő pénzösszeget;
d) a Vámmentességi -rendelet II. cím XI. fejezetének 42. és 43. cikkében meghatározott termék importja,
ha az ellenérték nélküli, vagy ha ellenérték fejében történik, de a terméket értékesítő nem adóalany
személy, szer vezet.
(2) A 93. § (1) bekezdésének b) pontjától eltérően nem mentes az adó alól:
a) a Vámmentességi -rendelet II. címének III. fejezete alatt szabályozott termék importja, ha az
üzemanyag;
b)
c) a Vámmentességi -rendelet II. címének IV. fejezete alatt szabályozott termék importja, ha az
számítógép, illetőleg annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;
d) a Vámmentességi -rendelet II. címének VII. fejezete alatt szabályozott termék importja, ha az
importáló adóalanyt a termék beszerzése esetében az adólevonási jog egészben vagy részben nem illetné
meg;
e)
f) az (1) bekezdés d) pontjában említett eltéréssel a Vámmentességi -rendelet II. címének XI. fejezete
alatt szabályozott termék importja;
g) a Vámmentességi -rendelet II. címének XII. fejezete alat t szabályozott termék importja, ha a
laboratóriumi célra el őkészített állat importja ellenérték fejében történik;
h) a Vámmentességi -rendelet II. címének XIV. fejezete alatt szabályozott termék importja;
i) a Vámmentességi -rendelet II. cím XVII. fejezete 61. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott
termék i mportja, ha az ellenérték fejében történik;
j) a Vámmentességi -rendelet II. cím XVII. fejezetének 66 -68., valamint 70 -73. cikkeiben szabályozott
termék importja, ha az importáló maga a fogyatékos személy;
k) a Vámmentességi -rendelet II. címének XXVI. fejezetében szabályozott termék importja, ha annak
ellenértékét járulékos költségként a 74. §, illet őleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése
szerint megállapított adóalap nem tartalmazza.
95. § (1) Mentes az adó alól a termék importja a következő feltételek együttes teljesülése esetében:
a) az importáló a terméket a 89. § szerint adómentesen értékesíti;
b) az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása belföldön vagy elfuvarozása belföldről
legkésőbb a vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat közlésétől számított, a (3)
bekezdésben meghatározott határidőig meg történik;
c) az importáló – a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a termékre a Vám tv. rendelkezéseinek
megfelelően adóbiztosítékot nyújt;
d) a terméket belföldön rendeltetésszerűen nem használják, egyéb módon nem hasznosítják;
e) a terméket a vámhatóság felhívására bemutatják.
(2) A termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat megtétele során az
importálónak meg kell adnia közösségi adószámát, valamint megfelelő okirat (így különösen: szerződés,
egyéb kereskedelmi okmány) bem utatásával valószínűsítenie kell az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott feltétel teljesülését úgy, hogy abból kitűnjön a Közösség valamely más tagállamában
adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba vett beszerző neve, címe és az az adószáma, amely al att e
beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett határidő 30 nap, amelyet az importáló indokolt kérelmére a
vámhatóság legfeljebb egyszer, további 30 nappal meghosszabbíthat.
(4) Abban az esetben, ha az importáló képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg, az importáló helyett a
termékre a pénzügyi képviselő is nyújthatja saját nevében – a Vám tv. rendelkezéseinek megfelelően – az
adóbiztosítékot.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség érv ényesítése során a vámhatóság a termék
vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapítja az adót, egyúttal azonban az adó
megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.
(6) Az (5) bekezdéstől eltérően az adómentesség nem érvényesül, és a vámhatóság a megállapított adó
megfizetéséről is rendelkezik, ha az (1) bekezdés c)-e) pontjaiban, valamint a (2) bekezdésben
meghatározott feltételek bármelyike már a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásakor nem teljesül.
(7) Az adó megfizetésének felfüggesztése megszűnik, ha az (1) és (9) bekezdésben meghatározott
feltételek
a) maradéktalan teljesítésével az adómentesség érvényesül;

b) bármelyikének nem teljesítésével az adómentesség nem érvényesül.
(8) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (7) bekezdés a) pontja szerint szűnik
meg, a vámhatóság az importálót véglegesen mentesíti a megállapított adó megfizetése alól.
(9) A (8) bekezdésben említett határozat meghozatalának feltétele az is, hogy az importáló, illetőleg
pénzügyi k épviselője a (3) bekezdésben meghatározott határidő lejártát követő 15 napon belül igazolja,
hogy a) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel teljesült, és
b) eleget tett az (1) bekezdés a) pontjához fűződő,
ba) Art. szerinti összesítőnyilatkoza t- tételi kötelezettségnek, vagy
bb) bevallási kötelezettségnek [184. §], ha a ba) alpontban említett kötelezettség a (3) bekezdésben
meghatározott határidő lejártát követő tizenötödik naphoz képest később válik esedékessé, vagy
bc) fizetendőadó -megállapítá si kötelezettségnek [60. § (4) bekezdése] az ügylet teljesítését tanúsító
számla vagy – számla hiányában – a kötelezettség teljesítését igazoló egyéb okirat bemutatásával, ha a bb)
alpontban említett kötelezettség a (3) bekezdésben meghatározott határidő l ejártát követő tizenötödik
naphoz képest később válik esedékessé.
(10) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (7) bekezdés b) pontja szerint szűnik
meg, a vámhatóság kötelezi az importálót a megállapított adó megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez
fűződő egyéb jogkövetkezményekről a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat
meghozatalának időpontjára visszamenőleg rendelkezik,
(11) A vámhatóság az (1) bekezdés c) pontja szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja
a) a (8) bekezdésben említett határozat meghozatalával egyidejűleg; vagy
b) a (10) bekezdésben említett határozat alapján, ha az importáló az adót megfizette.
96. § (1) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak
közvetett vámjogi képviselője jár el, az importáló írásos meghatalmazása alapján a közvetett vámjogi
képviselő a 95. § szerinti adómentesség érvényesítése érdekében is eljárhat az importáló helyett. A
meghatalmazás érvényességéhez szükséges az is, hogy
a ) az importáló belföldön nyilvántartásba nem vett és arra nem is kötelezett adóalany vagy olyan
adóalany legyen, aki (amely) kizárólag a 95. § (1) bekezdésének a) pontjában említett eset miatt lenne
belföldi nyilvántartásba vételre kötelezett, és
b) a közv etett vámjogi képvisel ő belföldön nyilvántartásba vett és közösségi adószámmal rendelkező
adóalany legyen, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján
tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
(2) Az (1) bekezdésben említett meghatalmazást a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására
irányuló árunyilatkozattal együtt kell a vámhatóságnak benyújtani.
(3) Érvényes meghatalmazás alapján a 95. § szerinti adómentesség érvényesítéséhez fűződő feltételeket a
közvetett vámjogi képviselő teljesíti azzal, hogy a 95. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti
termékértékesítéssel összefüggő, e törvényben és az Art. -ben meghatározott kötelezettségnek saját nevében
úgy tesz eleget, hogy
a) az ügylet teljesítését tanúsító számlát mint az importáló meghatalma zottja bocsátja ki;
b) arról importálónként, ezen belül megbízásonként egymástól elkülönített nyilvántartást vezet;
c) bevallásában és összesítő nyilatkozatában az ügyletre vonatkozó adatokat a saját adataihoz képest
elkülönítetten közli.
(4) A 95. § (6) é s (10) bekezdésében említett esetekben a közvetett vámjogi képviselő az importálóval
együtt egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.
(5) Az importáló és közvetett vámjogi képviselője közötti megbízási szerződés megszűnése vagy a
meghatalmazás visszavo nása nem érinti a közvetett vámjogi képviselő (4) bekezdés szerinti felelősségét az
adó megfizetéséért, ha a megszűnés azt követően következik be, miután a meghatalmazást a (2) bekezdés
szerint a vámhatóságnak benyújtották.
97. § A 93 -95. §- októl független ül mentes az adó alól a termék importja akkor is, ha az jogszabályban
kihirdetett nemzetközi szerződésben szabályozott kötelező vámmentességen alapul, kivéve az oktatási, a
tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló nemzetközi szerződés t kihirdető
jogszabályban szabályozott vámmentességet.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő
értékesítéséhez kapcsolódóan

98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék
értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy
fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy – javára – más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §- ban meghatározott további feltételek szerint a
beszerző maga vagy – javára – más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de
legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről
kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb
módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja – a 99. és 100. §- ban meghatározott eltéréssel – abban az esetben
alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a beszerző nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában
pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföld ön.
(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az
esetben, ha a beszerző kiránduló hajó, turista repülőgép vagy magánhasználatra szolgáló közlekedési
eszköz felszerelését (tartozékát), valamint az üzemelt etéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga
fuvarozza el.
99. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző külföldi utas, és az értékesített termék vagy termékek (e §
alkalmazásában a továbbiakban együtt: termék) a külföldi utas személyi vagy útipoggyászának részét
képezik, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy
a) a termékértékesítés – adóval számított – összellenértéke meghaladja a 175 eurónak megfelelő
pénzösszeget,
b) a külföldi utas érvényes úti okmányával vagy személ ye azonosítására szolgáló egyéb, Magyarország
által elismert érvényes közokirattal (a továbbiakban együtt: úti okmány) igazolja jogállását,
c) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét az állami adóhatóság által erre a célra
rendszeresített ny omtatvány vagy más, az állami adóhatóság által engedélyezett, a (10) bekezdésben
meghatározott adattartalmú nyomtatvány (a továbbiakban együtt: adó -visszaigénylő lap) záradékolásával és
lebélyegzésével a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság – az értékesített termék és a
termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányának egyidejű bemutatása mellett – igazolja.
(2) Az adómentesség érvényesítése érdekében a termék értékesítőjének a számlakibocsátás mellett – a
külföldi utas kérelmé re – az adó -visszaigénylő lap kitöltéséről is gondoskodnia kell. A számlának és az adó –
visszaigénylő lapnak a külföldi utas azonosítására vonatkozó adatai nem térhetnek el az úti okmányában
szereplő adatoktól. A külföldi utas köteles úti okmányát a termék értékesítőjének bemutatni. Az adó-
visszaigénylő lap csak 1 darab számlának a termékértékesítésre vonatkozó adatait tartalmazhatja úgy, hogy
azok nem térhetnek el a számla adataitól. Az adó -visszaigénylő lapot a termék értékesítője 3 példányban
állítja ki, amelyből az első 2 példányt a külföldi utasnak adja át, a harmadik példányt pedig saját
nyilvántartásában őrzi meg.
(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés c) pontjában említett kiléptetést a vámhatóság igazolja, az adó –
visszaigénylő lap záradékolt és leb élyegzett második példányát a külföldi utastól bevonja.
(4) Az adómentesség érvényesítésének feltétele, hogy
a) a termék értékesítője birtokolja az adó -visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és
lebélyegzett első példányát, továbbá
b) ha a termékértékesítés teljesítésekor adó felszámítása történt, a felszámított adót a termék értékesítője
– az (5) -(8) bekezdések szerint – a külföldi utas részére visszatérítse.
(5) Az adó visszatéríttetését a termék értékesítőjénél személyesen a külföldi utas, illetőleg a nevében és
képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja. Abban az esetben, ha a külföldi utas
a) személyesen jár el, köteles úti okmányát bemutatni;
b) nem személyesen jár el, a nevében és képviseletében eljárónak csatolnia kel l a nevére szóló írásos
meghatalmazást.
(6) Az adó visszatéríttetése érdekében a külföldi utas, illetőleg meghatalmazottja a termék
értékesítőjének
a) átadja az adó -visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és lebélyegzett első
példányát, továbbá
b) bemutatja a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányát.

(7) A visszatérített adó forintban illeti meg a külföldi utast, amelyet készpénzben kell kifizetni. A termék
értékesítője és a külföldi utas azonban ettől eltérő pénznemben és fizetési módban is megállapodhat.
(8) A termék értékesítője köteles egyúttal gondoskodni arról is, hogy a termékértékesítés teljesítését
tanúsító számla ismételt adó -visszatéríttetésre ne jogosítson. Ennek érdekében a visszaszolgáltatást
megelőző en a számla eredeti példányán az "áfa elszámolva" jelölést kötelezően fel kell tüntetni, és az így
megjelölt számláról a termék értékesítőjének fotómásolatot kell készítenie, amelyet köteles
nyilvántartásában megőrizni.
(9) Abban az esetben, ha a (4) bekezdés b) pontja szerint adó felszámítása történt, és azt a termék
értékesítője korábban fizetendő adóként megállapította és bevallotta, jogosult arra, hogy legkorábban abban
az adómegállapítási időszakban, amelyben a külföldi utas részére az adó visszatérítése megtörtént,
csökkentse a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót a visszatérített adó összegével,
feltéve, hogy ezt az összeget nyilvántartásában elkülönítetten mutatja ki.
(10) Az adó- visszaigénylő lap kötelező adattartalma a következő:
a) a termék értékesítőjének neve, címe és adószáma;
b) a külföldi utas neve, címe és úti okmányának száma;
c) a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla sorszáma;
d) a termékértékesítés – adóval együtt számított – összellenértéke;
e) a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság záradékának és bélyegzőjének helye annak
igazolására, hogy a termék a Közösség területét elhagyta.
(11) Az adó- visszaigénylő lap rovatait legalább 4 nyelven (magyar, angol, német és orosz) kell
feltüntetni, és azokat magyar nyelven kell kitölteni.
100. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet, a 98. §
(1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy a közhasznú tevékenységet
folytató személy, szer vezet a részére értékesített terméket igazoltan kizárólag a Közösség területén kívül
végzett humanitárius, karitatív vagy oktatási tevékenységéhez használja, egyéb módon hasznosítsa.
(2) Abban az esetben, ha a közhasznú tevékenységet folytató személy, szer vezet a részére értékesített
terméket maga vagy – javára – más az értékesítéssel egyidej űleg nem adja fel küldeményként vagy nem
fuvarozza el a Közösség területén kívülre, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség az adó utólagos
visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet.
(3) Az adó -visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató személyt,
szervezetet terhelő igazolási kötelezettséget, az adó -visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát,
valamint az adó -visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza
meg.
101. § (1) Mentes az adó alól az olyan terméken – ide nem értve az ingatlant – belföldön végzett munka,
amely terméket ilyen célból szereztek be vagy importáltak, majd a munka befejezését követ ően a terméket
küldeményként feladják vagy elfuvarozzák – a (2) bekezdésben meghatározott feltételek szerint – a
Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) a szolgáltatás nyújtója maga vagy – javára – má s végzi;
b) a (3) bekezdésben meghatározott további feltételek szerint a szolgáltatás igénybevevője maga vagy –
javára – más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a szo lgáltatásnyújtás teljesítésekor,
de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről
kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül a terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne
hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a szolgáltatás
igénybevevője nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedi g, ha lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye nincs belföldön.
102. § (1) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása – a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése
szerint adómentes szolgáltatásnyújtások kivételével – abban az esetben, ha az olyan ter mékhez kapcsolódik
közvetlenül,
a) amely az 54. § alkalmazása alá tartozik;
b) amely kiviteli eljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét, és a Közösség területér ől való
kiléptetés tényét a kiléptető hatóság igazolja; c) amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeznek munkát.

(2) Az (1) bekezdés különösen alkalmazandó a termék fuvarozására és a termék fuvarozásához
járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtására.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék
értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a) kizárólag vagy t úlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú személyszállítási,
illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;
b) segély- vagy mentőtevékenységet, illetőleg part menti halászati tevékenységet – a fedélzeti ellátás
kivételével – végez;
c) a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendeletben meghatáro zott 8906 10 00
vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alá sorolt hadihajó, feltéve, hogy a hadihajó rendeltetési kikötő –
vagy horgonyzóhelye nem belföldön van.
(2) Mentes az adó alól továbbá:
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett víziközlekedési e szköz – ideértve annak felszerelését és
tartozékát is – értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;
b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1) bekezdés a) és
b) pontjában eml ített víziközlekedési eszköz – ideértve annak rakományát is – rendeltetésszer ű
működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.
104. § (1) Mentes az adó alól a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légikereskedelmi
forgalomban részt vevő vállalkozás által használt légiközlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását
sz olgáló termék értékesítése.
(2) Mentes az adó alól továbbá:
a) az (1) bekezdésben említett légiközlekedési eszköz – ideértve annak felszerelését és tartozékát is –
értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;
b) az a) pon tban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1) bekezdésben
említett légiközlekedési eszköz – ideértve annak rakományát is – rendeltetésszer ű működéséhez,
használatához közvetlenül szükséges.
105. § Mentes az adó alól a személy szállítása abban az esetben, ha akár az indulási hely vagy az
érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van.
106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy
légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül,
feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját
szolgálja.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő
értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében

107. § (1) Mentes az adó alól a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az
a) hivatalos célra a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, személyes célra pedig a diplomáciai és
a hivatásos konzuli képviselet tagja részére történik, feltéve, hogy viszonosság áll fenn;
b) az alábbiaknak megfelelően
ba) az Európai Közösség, az Európai Atomenergia- közösség, az Európai Központi Bank, az Európai
Beruházási Bank, valamint olyan szervezet részére történik, amelyet az Európai Közösségek hozott létre, és
amelyre vonatkozik az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8. napján
kelt jeg yzőkönyv, az e jegyzőkönyvben és a végrehajtásáról vagy a szervezet székhelyegyezményéről szóló
– jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint;
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó, Magyarország által nemzetközi szervezetk ént elismert szervezet
vagy képviselete hivatalos céljára, személyes célra pedig a nemzetközi szervezet vagy képviselete
tisztviselőjének részére történik a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet
székhelyegyezményéről szóló – jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződésben meghatározottak
szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett nemzetközi szerződés a termékek, szolgáltatások árába
(díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik ;

c) az Észak -atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje – ide nem értve a
Magyar Honvédséget – részére történik, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres
erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány hasz nálatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
d) belföldön kívül az Észak -atlanti Szerződés valamely más tagállamában állomásozó fegyveres erő
részére történik, ideértve az ott állomásozó összes fegyveres erőt, de ide nem értve e tagállam saját
fe gyveres erejét, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt
kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
e) az Egyesült Királyság fegyveres ereje részére történik, feltéve, hogy az a Ciprusi Köztársaság
megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés értelmében az Egyesült Királyság
Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára vagy
éttermük, kantinj uk ellátására szolgál.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés alkalmazásának további feltétele, hogy az
értékesített terméket – az (1) bekezdésben említett beszerző nevére szóló rendeltetéssel – küldeményként
belföldön feladják vagy belföldről elfuvarozzák, és a termék belföldről való elhagyásának tényét, amelynek
a termékértékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie,
anélkül, hogy ezen határidőn belül az értékesített terméket rendelt etésszerűen használnák, egyéb módon
hasznosítanák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást, fuvarlevél vagy az értékesített terméket
kísérő egyéb okirat igazolja, kivéve:
a) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az adómentes
termékértékesítésről és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik;
b) az (1) bekezdés c) pontját.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti
meg a t ermék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét
a) az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatások igénybevétele után, kivéve:
aa) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az adómentes
szolgáltatásnyújtásról és an nak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik, valamint
ab) az (1) bekezdés c) pontját;
b) abban az esetben, ha a termék a (2) bekezdés értelmében nem hagyja el belföldet.
(4) Az (1) bekezdés a) pontjában említett viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős miniszter
állásfoglalása az irányadó.
(5) Abban az esetben, ha a 2003. évi uniós csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének
napját megelőzően kötött és törvényben vagy kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerző dés
kifejezetten a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók alóli
mentességéről vagy azok elengedéséről, visszatérítéséről rendelkezik, az előzőekben említett nemzetközi
szerződésben meghatározott jogosultat megilleti az (1) bekezdés szerinti adómentesség úgy, hogy annak
alkalmazásában a jogosultat
a) nemzetközi szervezet tisztviselőjének [(1) bekezdés b) pontja] kell tekinteni, ha az illető természetes
személy;
b) nemzetközi szervezetnek kell tekinteni, ha az az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet.
108. § (1) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett hivatalos cél körébe az a
termékbeszerzés, szolgáltatás -igénybevétel tartozik – feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -, amelyet a diplomáciai és a hivatásos
konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet a számviteli nyilvántartásában, a rendeltetésszerű
működéshez szükséges pénzügyi kiadások között mutatnak ki.
(2) Vendéglá tó-ipari szolgáltatás igénybevétele esetében a hivatalos cél elismeréséhez szükséges az is,
hogy a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet által rendezett
fogadáson – a képviselet, szervezet vezetőjének írásos nyilatk ozata alapján – legalább 10 meghívott személy
vegyen részt.
(3) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett személyes célra biztosított adómentesség
naptári évente a viszonosságnak megfelelően, de legfeljebb 300 000 forintnak megfelelő pénzösszeg ű
értékkeret erejéig illeti meg a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi
szervezet tisztviselőjét, feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés
kifejezetten másként nem rendelkezik.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeretbe:
a) beleszámít a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet
tisztviselőjét a Jöt. szerint megillető jövedékiadó -visszatérítés is;

b) nem számítandó be az az adómen tesség, amely a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját,
valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét – értékkorlátozás nélkül – abban az esetben illeti meg, ha
biztosítási szerződés alapján a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele ig azoltan azért történik, hogy
az a biztosított vagyonban keletkezett kárt pótolja.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeret családonként – a közös háztartásban élő jogosultakra
vonatkozóan – összevonható.
(6) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontján ak alkalmazásában – feltéve, hogy a 107. § (1)
bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik –
a) diplomáciai képviselet tagja:
aa) a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28. napján aláírt bécsi egy ezmény 1. cikkének e) és
f) pontja alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen
minőségében elismeri, és
ab) az aa) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a fogadó állam arr a
jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;
b) a hivatásos konzuli képviselet tagja:
ba) a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24. napján aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének c) -e)
pontjai alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen
minőségében elismeri, és
bb) a ba) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a fogadó állam arra
jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;
c) nemzetközi szervezet tisztviselője:
ca ) az a természetes személy, akit a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi
szerződésben meghatározottak termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett
adók alóli mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy a f ogadó állam arra jogosított hatósága ilyen
minőségében elismeri, és
cb) a ca) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy az illetőt a fogadó
állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri.
(7) A (6) bekezdéstől füg getlenül nem jogosult adómentességre az a természetes személy, aki magyar
állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra jogosult személy.
(8) A 107. § szerinti adómentesség jogosulatlan igénybevétele esetében a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybe vevője köteles a rá át nem hárított adót megfizetni, vagy ha az adómentesség az adó utólagos
visszatéríttetése formájában illeti meg, köteles a jogosulatlanul visszatérített adót visszafizetni.
109. § Mentes az adó alól az arany értékesítése abban az esetben, ha az bármely állam központi bankja
részére történik.
Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében
110. § (1) Mentes az adó alól a más nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának
nyújtása abban az esetben, ha az általa közvetítet t ügylet
a) a 98 -109. §- ok bármelyike szerint mentes az adó alól;
b) teljesítési helye a Közösség területén kívül van.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas [206. § (1) bekezdésének c) pontja] nevében és javára
eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtására abban az esetben, ha olyan szolgáltatást közvetít,
amely a Közösség valamely más tagállamában teljesül.
Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes
tevékenységek esetében

111. § (1) Mentes az adó alól annak a term éknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely
egyúttal
a) vám elé állítás során átmeneti meg őrzés alatt áll; vagy
b) vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolandó; vagy
c) vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás hatálya
alá vonandó.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely
a) a termék (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy
b) a terméknek az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására
nincs befolyással.
(3) Mentes az adó alól továb bá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá tartozó termékhez közvetlenül
kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
112. § (1) Mentes az adó alól:
a) a 24. § (1) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a termék teljes
vámmentességgel járó ideiglenes behozatali vagy külső közösségi árutovábbítási eljárás, vagy
b) a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a termék belső
közösségi árutovábbítási eljárás
hatálya alatti állására nincs befolyással.
( 2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó
szolgáltatás nyújtása.
113. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely
egyúttal adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó.
(2) Adóraktározási eljárás hatálya alá nem vonható az a termék,
a) amely a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 4. cikkének 7.
pontja értelmében nem min ősül közösségi árunak, illetőleg
b) amelyet közvetlenül kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak.
(3) Az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat a 4. számú melléklet tartalmazza.
114. § A 113. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően adóraktározási eljárás hatálya alá vonható a
termék abban az esetben, ha annak értékesítése, Közösségen belüli beszerzése olyan adóalany részére
történik, aki (amely) a terméket igazoltan abból a célból szerzi be, hogy az a Közösség területén kívüli
területre történő repülés során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátását szolgálja.
115. § A 113. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely
a termék adóraktározási eljárás hatálya alatti állására nincs befolyással.
116. § Mentes az adó alól az adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó vagy vont termékhez közvetlenül
kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
117. § Abban az esetben, ha
a) a termék a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi h elyzetének megszűnésével,
illetőleg
b) a terméknek a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében említett eljárások
hatálya alóli kikerülésével
annak importja történik az 54. § értelmében, és egyúttal annak értékesítése, illetőleg Közösségen belüli
bes zerzése is történik, a termék értékesítése, illetőleg Közösségen belüli beszerzése mentes az adó alól.
118. § E cím alkalmazásában a 111. § (3) bekezdésében, a 112. § (2) bekezdésében és a 116. § -ban
említett termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás k ülönösen a termék fuvarozása, a termék
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, valamint a terméken végzett munka vagy
közvetlenül a termékre irányuló szakértői értékelés.
VII. Fejezet
ADÓ LEVONÁSA
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az
előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére,
szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog – ha e törvény másként nem rendelkezik –
az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket,
szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon
hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgált atás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az
Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez – ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás
igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője
fizeti – kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;
c) termék importjához kapcsolódóan
ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg
cb) maga vagy közvete tt vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;
d) előleg részeként megfizetett;
e) a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő
adóként megállapított
[ a) -e) pontok a továbbiakban együtt: előzete sen felszámított adó].
121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket,
szolgáltatást
a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja,
amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne;
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98 -117. §- ok szerint adómentes termékértékesítése,
szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja,
egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy ca) a szolgáltatás igénybevev ője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül;
vagy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez
kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.
122. § (1) Annak a személynek, szervezetnek, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4)
bekezdésén alapul, adólevonási joga az ot t meghatározott feltételek teljesülésekor keletkezik.
(2) Az el őzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg
a) a 6. § (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az
adóalanynak fizetendő adóként kellene megállapítania akkor, ha a termék értékesítése adóköteles l enne;
b) a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget,
amelyet a termék értékesítése után fizetendő adóként megállapított.
Előzetesen felszámított adó megosztása
123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra
jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előze tesen felszámított
adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében
vonható le.
(2) Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany
köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől
kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás
használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését,
szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes
elkülönítés).
(3) Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő
hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint
nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő
szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható
előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell
arányosan megosztani.

Adólevonási jog korlátozása
124. § (1) A 120. és 121. §- tól függetlenül nem vonható le:
a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított
adó;
b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az
személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemel tetéséhez szükséges;
c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az
személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges;
d) a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;
e) a 125 cm 3
-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711- ből) terhelő előzetesen
felszámított adó;
f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen fe lszámított
adó, feltéve, hogy az sport – vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó;
j) az élelmiszert t erhelő előzetesen felszámított adó;
k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó.
(2) A 120. és 121. §- tól függetlenül nem vonható le továbbá:
a)
b) a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást,
c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,
d) a taxiszolgáltatást (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékében – a továbbiakban: SZJ –
60.22.11),
e) a parkolási szolgáltatást,
f) az úthasználati szolgáltatást,
g) a vendéglátó -ipari szolgáltatás t,
h) a szórakoztatási célú szolgáltatást (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72)
terhel ő előzetesen felszámított adó.
(3) A 120. és 121. §- tól függetlenül szintén nem vonható le:
a) a távbeszélő -szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),
b) a mobiltelefon -szolgáltatást (SZJ 64.20.13),
c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátvitel i szolgáltatást (SZJ 64.20.16-ból)
terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.
Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
125. § (1) A 124. §- tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
a) a 124. § (1) bekezdésének a) -g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan
továbbértékesítési célt szolgál;
b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési
célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesít ő
adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
c) a 124. § (1) bekezdésének d) -h) pontjaiban említett esetekben a terméket igazoltan a 6. § (4)
bekezdésének a) vagy b) pontja szerint értékesítik;
d) a 124. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatást igazoltan a 15. § szerinti
szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe;
e) a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték
legalább 30 százalékára igazoltan telj esül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.
(2) A 124. §- tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az adóalany a
terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül
a) a 124. § (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben
taxiszolgáltatás nyújtása érd ekében használja;

b) a 124. § (1) bekezdésének d) -g) pontjaiban említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó
részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja;
c) a 124. § (1) bekezdésének c) pontjában és (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben
igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen
anyagjelleg ű ráfordításként a b) pontban említett szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;
d) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben
úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, feltéve, hogy a 88. § szerinti választ ási jogával úgy élt, hogy a
bérbeadást adókötelessé tette;
e) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan
egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anya gjellegű
vagy értékcsökkenési leírás alapjánál figyelembe vehető ráfordításként a d) pontban említett adóköteles
szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;
f) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan
egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű
vagy értékcsökkenési leírás alapjánál figyelembe vehető ráfordításként a lakóingatlan -értékesítés
adóalapjába épül be azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az
értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
g) a 124. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó
részben úgy használja, egyéb módo n hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként más
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;
h) a 124. § (2) bekezdésének e) és f) pontjában említett esetekben igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5
tonnát meghaladó legnag yobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében
hasznosítja;
i) a 124. § (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben – a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában
a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőne k nyilvánításáról (általános
csoportmentességi rendelet) szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 214/3., 2008. 8. 9.) 30. cikkének
4. pontjában meghatározott kísérleti fejlesztés keretében – igazoltan a környezetet jobban kímélő
motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztéshez használja fel.
126. § (1) A 125. §- ban említett igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás
alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés – ott
meghatár ozott – feltételeinek egyértelm ű, megbízható és folyamatos követésére.
(2) A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés
feltételeinek – egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában – legalább 90 százalékos teljesülése értendő.
(3) A (2) bekezdésben említett követelmény teljesülésének mérése olyan számszerű formában kifejezett
mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely a termék, szolgáltatás természetére, illetőleg a használat,
egyéb módon történő hasznosítás jellegére tekintettel a leginkább tárgyilagos eredményt adja.
Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére
álljon
a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;
b) a 120. § b) pontjában említett esetek közül:
ba) termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla,
illetőleg
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet teljesítését
tanúsító számla, illetőleg – ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes
rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek;
c) a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátásáról
rendelkező határozat, valamint
ca) a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó me gfizetését igazoló okirat, vagy ha
az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére
szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről,
cb) a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a f izetendő adó összegszerű
megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a

közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt
megállapításáról és bevallásáról;
d) a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla;
e) a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű
megállapításához szükségesek.
(2) Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany megszűnik,
de van az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az
adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany
abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett okiratok jogelődjének nevére szólnak.
(3) Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, az
adólevonási jogot – az adólev onási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – olyan, az (1)
bekezdésben említett okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az adóalannyá válását megelőzően
keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett termék igazolt tulajdo nosa nevére vagy igazolt
jogelődjének nevére szólnak.
(4) A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett
okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget.
(5) A (4) bekezdés sér elme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja
meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell
megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébkén t a 67. § (1) bekezdését kell
alkalmazni.
(6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar nyelvű, az adóigazgatási eljárás
keretében lefolytatott ellenőrzés során az adólevonási jogot gyakorló adóalanytól megkövetelhető, hogy
saját k öltségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása
másként nem lehetséges.
128. § A 127. § értelemszerűen alkalmazandó abban az esetben is, ha az adólevonási jog a 121. § -on
alapul.
Adólevonási jog engedményezé se
129. § (1) Az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője gyakorolhatja a termék importjához
kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonását, ha
a) az importálót az adólevonási jog keletkezésekor és azt követően az adólevonási jog egyébként
k orlátozás nélkül megilleti, valamint
b) az a) pontban említett feltétel teljesüléséről az importáló nyilatkozik vámjogi képviselőjének.
(2) A közvetett vámjogi képviselő az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot – az adólevonási
jog gyakorlásán ak egyéb feltételeitől függetlenül – abban az esetben gyakorolhatja, ha
a) személyes rendelkezésére áll az (1) bekezdés b) pontjában említett, nevére szóló nyilatkozat, valamint
b) belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként nincs olyan, e törvényben szabá lyozott jogállása, amely
adólevonási jogát egyébként korlátozza.
(3) Abban az esetben, ha a közvetett vámjogi képviselő gyakorolja az (1) bekezdés szerint megszerzett
adólevonási jogot, az importálónak a termék importjához kapcsolódó adólevonási joga eleny észik.
130. § (1) A 127. § (1) bekezdésének ca) és cb) alpontjában, valamint a 129. § (1) bekezdésének b)
pontjában említett nyilatkozatnak – az ott meghatározottakon túl – tartalmaznia kell még:
a) a nyilatkozat tevőjének és címzettjének nevét, címét és adószámát;
b) a termék importjának kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.
(2) A nyilatkozatot írásba kell foglalni.
Adólevonási jog gyakorlásának módja
131. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapí tott
fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy az Art. szerinti elévülési időn belüli
korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó
összegével.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint megál lapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a belföldön
nyilvántartásba vett adóalany

a) az (1) bekezdés szerinti elévülési időre figyelemmel a soron következő adómegállapítási időszakban
veheti figyelembe úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított
fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg
b) a 186. §- ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.
132. § (1) Abban az esetben, ha a levonható előzetes felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben
utólag, az adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét érintő különbözet rendezésére a (2) -(4) bekezdések alkalmazandók.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, az adóalany köteles a különbözetet úgy figyelembe venni,
mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételt abban az
adómegállapítási időszakban – a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel -, amelyben az (1) bekezdésben
említett változás bekövetkezik.
(3) Abban az esetben, ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan,
a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki, a különbözet (2)
bekezdésben említett rendezése arra az adómegállapítási időszakra esik, amelyben a különbözet alapjául
szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany
személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának
hónapját követő hónap 15. napja.
(4) Ha az (1) bekezdésben említett vál tozás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegét a különbözet növeli, az adóalany jogosult – az adólevonási jog gyakorlása egyéb
feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint
megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, legkorábban, abban az
adómegállapítási időszakban, amelyben személyes rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, a 127.
§ (1) bekezdésében említett okiratot módosí tó okirat.
133. § A 132. § alkalmazásában nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó
összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:
a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem
térítése;
b) a 11. § (3) bekezdésében és a 14. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;
c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső
elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;
d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása,
illetőleg csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
134. § (1) A 11. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adóalanyt megilleti a tárgyi eszköz
előállításához felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó
levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vag y részben nem illetné meg.
(2) Az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az (1) bekezdés szerinti
adólevonási jog legkorábban a vállalkozásán belül végzett saját beruházás eredményeként előállított tárgyi
eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor keletkezik.
135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a
tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően
a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig
terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek
sérelme nélkül – az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdésb en meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó
adómegállapítási időszakában, amely naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany
rendeltetésszerű használatában van, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó
összegének
a) ingó esetében 1/5 részére,
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére

vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét
meghatározó tényezőkben a tárgyi eszköz beszerzésének évéhez vagy a 11. § (2) bekezdés a) pontjában
említett esetben a rendeltetésszerű használatba vételének időpontjához képest változás következik be, és a
számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meg haladja a 10
000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
136. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott
idő tartamon belül értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen időarányosan jutó
előzetesen felszámított adó összegét
a) véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként jogosítaná;
b) véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként nem jogosítaná.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegéhez képest
különbözet keletkezik, és annak összege abszolút értékben kifejezve eléri v agy meghaladja az 1000
forintnak megfelelő pénzösszeget, a különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően
alkalmazni.
Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
137. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság – az Art. rendelkezései alapján – az adóalany
adószámát felfüggeszti, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését elrendelő határozat
jogerőre emelkedésének napjától kezdődően – az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől
függetlenül – nem gyakorolhatja.
(2) Ab ban az esetben, ha az állami adóhatóság – az Art. rendelkezései alapján – az adóalany adószámának
felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy nem törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási jogát az
adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőr e emelkedésének napjától kezdődően – az
adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül – ismét gyakorolhatja.
(3) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság – az Art. rendelkezései alapján – az adóalany adószámának
felfüggesztését úgy szün teti meg, hogy egyúttal törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási joga
az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával elenyészik.
VIII. Fejezet
ADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETT
137/A. § Az az adóalany, akinek (amelynek) belföldön állandó telephelye van, és úgy értékesít terméket,
nyújt szolgáltatást, hogy belföldi állandó telephelye az előzőekben említett ügylet teljesülésében nem
érintett, e fejezet alkalmazásában nem minősül belföldön gazdasági céllal letelepedettnek.
Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása
esetében

138. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót – ha e törvény másként nem
rendelkezik – az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.
139. § A bban az esetben, ha a termék értékesítése teljesítési helyének megállapítására a 32., 34. és 35. § –
ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti,
feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett –
adóalany,
b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyiké t kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást
igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

141. § A 91. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítés esetében az adót a terméket
beszerző belföldön nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja] fizeti, ha
a) a termék értékes ítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint történik, valamint
b) a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a belföldön nyilvántartásba vett
címzett nevére történő számlakibocsátás tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának –
összhangban a Héa- irányelv 220-236. cikkeivel -, amelyben a termék értékesítőjét adóalanyként
nyilvántartásba vették.
142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékes ítés esetében;
b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési -szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely
ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan
bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása
vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély -köteles, amelyről a szolgáltatás igénybevevője
előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;
c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése,
kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében;
d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében;
e) a 86. § (1) bekezdésének j ) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő
adóalany élt a 88. § -ban említett választási jogával;
f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként
lejárt követelés kielégítésé nek érvényesítésére irányul;
g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése, valamint egyéb, a teljesítésekor a
szokásos piaci árat tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás eseté ben, ha a teljesítésre kötelezett adóalany felszámolási vagy bármely más,
fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll;
h) üvegházhatású gáz kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékű jog (kibocsátási egység)
átruházása esetében;
i) a 6/A. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében.
(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában
meghatározottaknak is teljesülniük kell.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltét ele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján t őle adó fizetése ne
lenne követelhető.
(4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában – akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy
termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt –
belföldön nyilvántart ásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is.
(5) Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti
a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon,
b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa
a (3) bekezdésben említett feltételek teljesüléséről, illetőleg arról is, hogy az (1) bekezdés e) pontjában
meghatározott esetben az értékesítő adóalany élt -e, és ha igen, milyen terjedelemben élt ott említett
választási jogával.
(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul
eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell
tekinteni. Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az adóhatóság tájékoztatási
kötelezettségének a honlapján történő közzététellel tesz eleget.
(7) Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla
kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem
szerepel.
(8) Az (1) bekezdés i) pontja nem alkalmazható a XIV. Fejezetben szabályozott jogállású,
mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak e tevékenysége körébe tartozó termékértékesítésére és
termékbeszerzésére.
Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében

143. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adót – a (2) bekezdésben és a 144. § -ban
meghatározott eltéréssel – a terméket beszerző
a) adóalany,
b) nem adóalany j ogi személy
fizeti.
(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében az adót az új közlekedési eszközt
beszerző, az a nem -adóalany személy, szervezet is fizeti, aki (amely) nem jogi személy.
144. § A 22. § (5) bekezdésében említett esetben az adót a vevői készletből terméket beszerző fizeti.
Adófizetésre kötelezett termék importja esetében
145. § (1) Termék importja esetében az adót az importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a vámjogi
rendelkezések értelmében adósként – ide nem értve a kö zvetett vámjogi képviselőt – behozatali vámtartozás
megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne.
(2) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvete tt
vámjogi képviselője jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.
(3) A 129. § megsértésével jogosulatlanul levont előzetesen felszámított adó megfizetéséért az
importálóval együtt annak közvetett vámjogi képviselője egyetemlegesen felelős.
Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó
egyes tevékenységek esetében

146. § (1) Abban az esetben, ha a termék
a) a 111. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzete megszűnik, az adót az fizeti, aki
(amely) azt az ad óztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek betudhatóan a termék vámjogi
helyzete megszűnik,
b) a 111. § (1) bekezdés c) pontjában és a 112. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alól kikerül,
az adót az fizeti, aki (amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek betudhatóan a
termék a felsorolt eljárások hatálya alól kikerül,
c) a 113. § (1) bekezdésben említett eljárás hatálya alól kikerül, az adót az fizeti, aki (amely)
cselekményének betudhatóan a termék ezen eljárás hatálya alól kikerül.
(2) A 4. számú melléklet 35. pontjában meghatározott esetben az adóraktár üzemeltet ője az (1)
bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezettel együtt egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
147. § (1) E törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (am ely) számlán
áthárított adót, illetőleg a 83. § -ban meghatározott százalékértéket tüntet fel.
(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet
fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a szá mlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1)
bekezdésben említett adatokat.
Pénzügyi képviselő
148. § (1) Az az adóalany, aki (amely) adófizetésre kötelezett, de gazdasági céllal belföldön nem
telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs
belföldön, az e törvényben szabályozott jogainak gyakorlására, kötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi
képviselőt bízhat meg.
(2) Abban az esetben, ha az adófizetésre kötelezett adóalany gazdasági céllal harmadi k államban
telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van
harmadik államban, pénzügyi képviselő megbízása kötelező.
(3) A (2) bekezdés nem vonatkozik arra az adóalanyra, akire (amelyre) a XIX. fejezet rendelkezéseit kell
alkalmazni.

149. § (1) Az adóalany egyidejűleg csak egy pénzügyi képviselőt bízhat meg ilyen tevékenység
folytatására.
(2) A pénzügyi képviselet e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell
alkalmazni.
Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
150. § (1) A levonható előzetesen felszámított adó összegének erejéig az adóalany kezesként felel a rá
áthárított adó megfizetéséért, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is
tartalmazó összegét
a) maradéktalanul nem térítette meg; vagy
b) egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz -helyettesítő fizetési eszközzel vagy nem
pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg.
(2) A kezesi felelősség az (1) bekezdés a) pontjában említet t esetben a meg nem térített összeg
adótartalmának megfizetésére terjed ki.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában túlnyomó rész alatt az értendő, ha a pénzzel, készpénz –
helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történt megtérítés részaránya a megtérített
összeg adótartalmát sem éri el.
151. § (1) Abban az esetben, ha
a) terméket egymást követően többször értékesítenek oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első
értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetés sel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák
el, illetőleg
b) szolgáltatás nyújtásában saját néven, de más javára járnak el,
az előzőek szerint érintett adóalanyok mindegyike (e § alkalmazásában a továbbiakban: részes adóalany)
egyetemlegesen felelős azon adó megfizetéséért, amely bármely más részes adóalanynál, mint általa
fizetendő adó megállapítható, de az az ehhez fűződő kötelezettségét egészben vagy részben nem teljesítette.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a részes adóalanyok
a) belfö ldön nyilvántartásba vettek, vagy egyébként arra kötelezettek, és
b) együttesen kapcsolt vállalkozások
legyenek.
(3) A felelősség érvényesítésének nem akadálya, ha a részes adóalany – az e törvényben szabályozott
jogállása alapján – adófizetésre egyébként nem kötelezett.
152. § A 150. és 151. § szerinti esetekben az adófizetésre kötelezett nem mentesül e kötelezettsége alól,
ha az erről szóló hatósági határozat közlésének napját követően az adó megfizetése nélkül szűnik meg a
felelősségét megalapozó ok.
IX. Fejezet
ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
153. § (1) Az adót az adófizetésre kötelezett – ha e törvény másként nem rendelkezik – maga állapítja
meg (önadózás).
(2) Az önadózás e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
154. § (1) Arra a személyre, szervezetre, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4)
bekezdésének b) és c) pontján alapul, valamint adófizetésre a 140. § a) pontja alapján nem kötelezett, az
adót az állami adóhatóság állapítja meg.
(2) Új közlekedési eszköz K özösségen belüli beszerzése esetében, ha az új közlekedési eszköz egyúttal a
regisztrációs adóról szóló törvény hatálya alá is tartozik, és annak beszerzője a 143. § (1) bekezdésének b)
pontjában és (2) bekezdésében meghatározott személy, szervezet, az adó t a vámhatóság állapítja meg.
155. § (1) Termék importja esetében az adót a vámhatóság állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.
(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozattal állapítja meg az
adót abban az esetben is , ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó alól.
156. § (1) A 155. § (1) bekezdését ől eltérően az adót önadózással állapítja meg az az adófizetésre
kötelezett, akinek (amelynek) részére azt – kérelmére – a vámhatóság engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő feltételek teljesülése szükséges:
a) a ké relmező belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben
szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető; továbbá b) a kérelmező a Vámtv. rendelkezései szerint megbízható vámadós, akire (a melyre) egyúttal teljesül,
hogy a kérelem benyújtását megelőző naptári évben a 89., 98 -109. és 111- 112. §-ok szerint adómentes
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő – éves szinten
göngyölített – összeg eléri vagy meghaladja:
ba) az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő – adó nélkül számított és éves szinten göngyölített –
összeghez viszonyítottan a 67 százal ékos hányadot, de legalább a 10 milliárd forintot vagy
bb) a 20 milliárd forintot; vagy
c) a kérelmező a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK
bizottsági rendelet (a továbbiakban: Vámvégrehajtási -rendelet) 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c)
pontja szerinti engedélyezett gazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkezik; vagy
d) a kérelmező a Vámkódex 76. cikke (1) bekezdésének c) pont ja szerinti egyszerűsített eljárásra
vonatkozó, szabad forgalomba bocsátáshoz kiadott engedéllyel rendelkezik.
(3) Abban az esetben, ha a kérelmező csoportos adóalany [8. §], vagy ha az engedélyes jogutódlással úgy
szűnik meg, hogy jogutódja csoportos adóa lany, a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül
a) az a) pontot a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagra együttesen, mint egy
adóalanyra,
b) a b) pontot
ba) a megbízható vámadósi státusz tekintetében a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi
tagra külön -külön,
bb) egyéb, a ba) alpontban nem említett rendelkezései tekintetében a csoportos adóalanyiságban részt
vevő valamennyi tagra összesítetten,
c) a c) és d) pontot a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagra külön- külön
kell vizsgálni.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését az engedély iránti kérelemben kell igazolni.
Abban az esetben, ha az engedély megszerzéséhez szükséges feltételek közül a kérelmező a (2) bekezdés b)
pontjának teljesülését i gazolja, a kérelmet legkésőbb a (2) bekezdés b) pontjában említett naptári évet
követő év szeptember 30. napjáig kell benyújtani.
(5) A (2) bekezdés b) pontját érintően tett önellenőrzés vagy utólagos adómegállapítás – ide nem értve a
kérelem benyújtásáig beadott önellenőrzést, illetőleg az addig az időpontig jogerőre emelkedett utólagos
adómegállapítást – az elbírált kérelmet nem érinti.
(6) Az engedélyes az adó önadózással történő megállapítására az engedélyező határozat jogerőre
emelkedésének napjától
a) számított 12 hónapig jogosult, ha jogosultságát a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül – az
a) pont mellett – a b) pont teljesülésére alapítja;
b) határozatlan időtartamig jogosult, ha jogosultságát a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül –
az a) pont mellett – a c) vagy d) pont teljesülésére alapítja.
(7) Az önadózásra való jogosultság az engedélyező határozat visszavonásával, valamint a (6) bekezdés
a) pontjában említett esetben az ott meghatározott időtartam elteltével szűnik meg. Az engedélyező
határozatot a vámhatóság visszavonja, ha
a) azt az engedélyes kéri;
b) a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül az engedély megadását követően az engedélyesre
ba) az a), c) vagy d) pontok bármelyike, illetőleg
bb) a b) pont tekintetében a megbízható vámadósi státusz a (6) bekezdés a) pontjában említett esetben az
ott meghatározott időtartamon belül
nem teljesül;
c) az engedélyes jogutód nélkül megszűnik, vagy jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a (2)
bekezdésben meghatározott feltét elek nem teljesülnek.
(8) Az engedélyező határozat visszavonásáról rendelkező elsőfokú határozat elleni fellebbezésnek az
intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

157. § Abban az esetben, ha a 156. § szerinti engedélyes egyúttal közvetett vámjogi képviselő is,
jogosult az adót önadózással megállapítani arra a termékimportra is, amelyben az importáló megbízása
alapján jár el, függetlenül attól, hogy az importáló maga a 156. § szerint engedélyes -e, vagy nem.
158. § (1) A 147., 150. és 151. §- okban említett esetekben az adót az állami adóhatóság állapítja meg az
adófizetésre kötelezettre.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a 147. § -ban említett esetben az adófizetésére kötelezett egyúttal
belföldön nyilvántartásba vett adóalany is, az adót önadózással állapítja meg, feltéve, hogy e törvényben
szabályozott jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.
X. Fejezet
SZÁMLÁZÁS
Számlakibocsátási kötelezettség
159. § (1) Az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti
termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha
az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról
gondoskodni abban az esetben is, ha
a) részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet;
b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és
ba) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását;
c) belföldön kívül, a Közösség területén teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az
adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van,
gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön
és az adófizetésre kötelezett személy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője;
d) belföldön kívül harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az
adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési hely e belföldön van,
gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van
belföldön.
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla annak a termék értékesítésének,
szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg
beszámítható.
160. § (1) A számlakibocsátási kötelezettségnek a kötelezett saját maga, illetőleg – megbízása alapján és
képviseletében – az általa választott meghatalmazott is eleget te het. Utóbbi esetben a kötelezettnek és
meghatalmazottjának előzetesen és írásban különösen meg kell állapodnia egymással a számlakibocsátás
elfogadásának feltételeiről és módjáról.
(2) A számlakibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott kötelezettség ek teljesítéséért a
kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha a felek az (1)
bekezdésben említett megállapodásban másként rendelkeztek.
(3) Az ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettségnek – feltéve, hogy ann ak nem a kötelezett saját
maga tesz eleget – kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett
egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.
161. § (1) A számla kibocsátásában meghatalmazottként akár a termék bes zerzője, szolgáltatás
igénybevevője, akár harmadik személy eljárhat.
(2) A meghatalmazást írásba kell foglalni.
(3) A meghatalmazás szólhat 1 ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettség teljesítésére, vagy
szólhat a számlakibocsátási kötelezettség ált alános érvényű teljesítésére.
(4) A meghatalmazás korlátozása annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból
kitűnik.
162. § A megbízás és meghatalmazás 160. és 161. § -ban nem szabályozott kérdéseiben a Ptk.
rendelkezéseit kell alkalmazni.

163. § (1) Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a) a teljesítésig,
b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdésben említett ésszerű idő
a) az ellenértéknek – ideértve az előleget is – készpénzzel vagy készpénz -helyettesítő fizetési eszközzel
történő megtérítése esetében haladéktalan,
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy
annak áthá rított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli
számlakibocsátási kötelezettséget jelent.
164. § (1) A 163. §- tól eltérően, ha az adóalany
a) a teljesítés napján egyidejűleg, illetőleg
b) a rá vonatkozó adómegállapítási időszakban
ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít,
számlakibocsátási kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (a továbbiakban:
gyűjtőszámla) bocsát ki.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek
előzetesen megállapodjanak.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §- t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott
említett ésszerű időt a gyűjtőszámla kibocsátására kötelezett adóalanyra vona tkozó adómegállapítási
időszak utolsó napjától kell számítani.
(4) Eltérő rendelkezés hiányában a gyűjtőszámlára egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes
az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesí tését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a
Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;
b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a
163. § (1) bekezdésének a) pontjában, i lletőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig
készpénzzel, készpénz -helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel maradéktalanul
megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a 6. § (4) bekezdésében, valamint a 29. és 89. § -ban
meghatározott esetekben.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék értékesítése,
szolgáltatás nyújtása
a) egy másik adóalany vagy nem adóalany jog i személy részére történik;
b) az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet részére történik, és az ellenérték adót is tartalmazó
összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
Nyugtakibocsátási kötelezettség
166. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a 165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a
számlakibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére
nyugta kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Nyugta helyett az adóalany számla k ibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a
külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól [178. § (1) bekezdése].
Nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
167. § Mentesül a nyugtakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) sajtóterméket értékesít;

b) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték szolgáltatást nyújt;
c) kezelőszemélyzet nélküli automataberendezés útján teljesíti termék értékesíté sét, szolgáltatás
nyújtását.
Számla fogalma
168. § (1) Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezetben meghatározott feltételeknek.
(2) A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő okirat is, amely megfelel a
170. §- ban meghatározott feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak
adattartalmát módosítja.
(3) Nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany esetében számla
a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása teljesítését tanúsító olyan okirat is, amely a Közösség azon
tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, tartalmában megfelel – e tagállam joga szerint – a
Héa -irányelv 226- 231. és 238-240. cikkeinek.
Számla adattartalma
169. § A számla kötele ző adattartalma a következő:
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését,
szolgáltatás nyújtását te ljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre
kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. § -ban
meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás
igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása
alapján – az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás
megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az e törvényben
alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának
keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó
nél küli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény,
feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;
k) adó mentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a
termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka) mentes az adó alól, vagy
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. § -ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre
vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de
egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesíté se esetében jogszabályi
hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében
meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószá ma.
Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma

170. § (1) A 168. § (2) bekezdésében említett okirat kötelező adattartalma a következő:
a) az okirat kibocsátásának kelte;
b) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítj a;
c) hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
d)
e) a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg
annak számszerű hatása, ha ilyen van.
(2) A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a 163. § -ban említett ésszerű időt a módosításra [(1)
bekezdés e) pontja] jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítan i.
Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok
171. § A gyűjtőszámlában az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen, egymástól
elkülönítve úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai – a 169. § i) pontja, illetőleg ka) alpontja
szerinti csoportosításban – összesítetten szerepeljenek.
172. § A számlán az áthárított adót [169. § j) pontja] – a 80. § szerint meghatározott árfolyam
alkalmazásával – forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adato k külföldi
pénznemben kifejezettek.
Nyugta adattartalma
173. § A nyugta kötelező adattartalma a következő:
a) a nyugta kibocsátásának kelte;
b) a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint n eve és címe;
d) a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke.
Megjelenési forma
174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.
(2) Nyugta kizárólag papíron bocsátható ki.
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
175. § (1) Számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e
törvényben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt
adattartal om sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.
(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton
kibocsátott számlát
a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú
elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy
b) az elektronikus adatcsererendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként kell létrehozni és
továbbítani.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásának feltétele
a) a (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a számlabefogadó előzetes beleegyezése, kivéve, ha
jogszabály ettől eltérően rendelkezik;
b) a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és
használatáról.
(4) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása esetében a számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni
arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő
jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja.

(5) Külön jogszabály az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az
elektroni kus úton kibocsátott számlára egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
176. § (1) A 169. §- tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha
a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik,
feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
b) a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott
esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán
szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c) vagy d) pontjai alá
tartozik.
(2) A számla egyszerűs ített adattartalma azt jelenti, hogy
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a 169. § -ban felsorolt adatok közül a h) pontban
megjelölt helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az i) pontban megjelölt helyett az
alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott százalékérték feltüntetése kötelező
azzal, hogy egyúttal a j) pontban megjelölt adat nem tüntethető fel;
b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. § -ban felsorolt adatok közül csak az a) -f)
pontokban megjelöltek kitöltése, továbbá a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben kifejezett
összege, valamint a k) pontban megjelölt helyett az “Áfa -törvény területi hatályán kívül” kifejezés
feltüntetése kötelező.
(3) Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára vonatkozó egyéb rendelkezéseket e
§ -sal összhangban kell alkalmazni.
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
177. § Törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2)
bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.
178. § (1) Külön jogszabály a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugta -kibocsátási
kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megvalósítását is, v alamint a számla és a nyugta
adóigazgatási azonosítására egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
(2) Számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. E rendelkezés alkalmazásától
az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet eltérni.
(3) Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés
során a számla kibocsátójától megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű
fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
(4) Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki.
XI. Fejezet
ADÓNYILVÁNTARTÁS
Okiratok megőrzése
179. § (1) Minden személy, szervezet, aki (amely) e törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg
akire (amelyre) e törvény kötel ezettséget állapít meg, köteles az adómegállapítás hiánytalan és helyes volta
ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott okirat másodlati példányát, valamint a
birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okirat eredeti példányát, vagy – ha azt e törvény
nem zárja ki – eredeti példány hiányában annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való jog
elévüléséig megőrizni.
(2) A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az okirat és az abban foglal t
adattartalom sértetlenségét, eredetiségének hitelességét és olvashatóságát.

(3) Törvény az (1) bekezdéstől eltérően az okirat megőrzésére hosszabb határidőt, illetőleg jogszabály az
okirat megőrzésének feltételeire és módjára további rendelkezéseket is m egállapíthat.
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
180. § (1) A 179. § (1) bekezdésében meghatározott személy, szervezet köteles folyamatos, megfelelően
részletezett és rendszerezett nyilvántartást vezetni az adóról, amely a jogalap és az összegszerűség
tekintetében egyaránt alkalmas az e törvényben szabályozott jogok gyakorlásának és kötelezettségek
teljesítésének ellenőrzésére.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettség különösen magában foglalja:
a) tételes mennyiségi nyilvántartás vezetés ét a 12. § (2) bekezdésének f)-h) pontjai szerint továbbított
termékről;
b) megfelelően részletezett nyilvántartás vezetését a szolgáltatást nyújtó adóalany részéről annak
érdekében, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehessen azt a terméket, amelyet a Közösség valamely más
tagállamában nyilvántartásba vett adóalany maga vagy – javára – más adott fel küldeményként ebben a
tagállamban, vagy fuvarozott el ebből a tagállamból belföldre szóló rendeltetéssel azért, mert az azon
végzett munka vagy közvetlenül arr a irányuló szakértői értékelés tárgyául szolgál.
181. § A 180. §- t e törvénynek az adó nyilvántartására vonatkozó egyéb rendelkezéseivel összhangban
kell alkalmazni.
Vevői készletre vonatkozó különös szabályok
182. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön ny ilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más
tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos
mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell
tar talmaznia:
a) nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;
b) vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
c) vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
d) záró vevői készleten levő termékek mennyisége.
(2) A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg tagállamonként egymástól elkülönítetten
kell vezetni.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,
b) a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó és záró vevői készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára – mint
mérlegfordulónapra –
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendel kezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés b) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a belföldről, illetőleg az adóalany más
vevői készletéből továbbított termékeket.
(5) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a vevőnek értékesített, az adóalany más
vevői készletébe továbbított, illetőleg a belföldre visszahozott termékeket.
183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany
belföldön vevői készletet tart fenn, a tőle be szerző köteles a vevői készletből beszerzett termékekről
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.
XII. Fejezet
ADÓ BEVALLÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE
184. § Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint
bevallást tesz az állami adóhatóságnak.

185. § (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az
adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art. -ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami
adóhatóságnak.
(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt
esedékességig fizeti meg.
186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet összege legkorábban
az Art. -ban me ghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha
a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az
állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghal adja:
ba) havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,
bb) negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot,
bc) éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot.
(2)- (4)
(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási időszakban
bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany
legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett bevallási időszakok között
elője lhelyesen göngyölített különbözet visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege
az adott bevallási időszakban eléri vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.
(6) Megszűnés esetében, ha az
a) jogutódlással tö rténik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés
b) pontja, a záróbevallásban bevallott összeggel való rendelkezés joga a jogutódra, illetőleg – több jogutód
esetében – a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki (am ely) azt a rá vonatkozó rendelkezések szerint
gyakorolhatja;
b) jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet visszaigénylését akkor
is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.
MÁSODIK RÉSZ
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
XIII. Fejezet
ALANYI ADÓMENTESSÉG
187. § (1) Az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföld ön, jogosult az e
fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási jogával, az alanyi
adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
c) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §- ban
meghatározott százalékérték nem szerepel.
188. § (1) Alanyi adómentessé g abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti
összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek –
forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen
nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.
(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 5 000 000 forintnak megfelelő
pénzösszeg.
(3) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be:
a) az adóalany vállalkozásában

aa) tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
ab) immateriális jószágként használt, egyéb módon has znosított vagyoni értékű jog végleges átengedése,
b) az aa) alpont alá nem tartozó új közlekedési eszköz 89. § (1) és (2) bekezdés szerinti értékesítése,
c) az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet értékesítése,
amelynek
ca) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
cb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre
emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év,
d) az aa) alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész) értékesítése,
e) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
f) a 86. § (1) bekezdésének a) -g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás,
g) a XIV. fejezetben szabályozott jogállású adóalanynak a mezőgazdasági tevékenysége körébe tartozó
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.
189. § Az adóalany belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg is v álaszthatja a tárgy naptári évre az
alanyi adómentességet. Ilyen esetben elegendő a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételt
időarányosan teljesíteni.
190. § Az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári év végéig választja.
191. § (1) Az alanyi adómentesség megszűnik, ha
a) az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja
alkalmazni;
b) az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a 188. § (1) bekezdésében említett feltételek
nem teljes ülnek, vagy az előzőekben említett feltételek teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi
adómentességet nem kívánja választani;
c) a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel nem
teljesül.
(2) Ha az al anyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany alanyi
adómentes minőségben nem járhat el az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem,
amelynek ellenértékével meghaladja az alanyi adómentesség választására jog osító felső értékhatárt.
(3) Abban az esetben, ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az
adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári
év végéig nem élhet.
192. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség választásáról, illetőleg annak megszűnéséről az állami
adóhatóságnak nyilatkozik.
(2) Az (1) bekezdésben említett nyilatkozattételre az Art. változásbejelentésre vonatkozó rendelkezéseit
kell alkalmazni.
193. § (1) Az adó alany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes
minőségében
a) a 188. § (3) bekezdésének a) -d) pontjaiban meghatározott esetekben;
b) a 11. és 12. § szerinti termékértékesítése esetében;
c) a 14. § szerinti szolgáltatásnyújtása eset ében;
d) a külföldön teljesített szolgáltatásnyújtása esetében;
e) a terméknek a 19. § a) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében, illetőleg abban az
esetben sem, ha élt a 20. § (5) bekezdésében említett választási jogával, vagy ha a 20. § (7 ) bekezdése
vonatkozik rá;
f) a terméknek a 19. § b) és c) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében;
g) termék importja esetében.
(2) Az adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében abban az esetben sem, ha az alanyi
adómentesség idősza kát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét
meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be,
amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet
csökkenti, és amelynek rendezésére a 132. § (2) bekezdése alkalmazandó.
(3) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában szintén nem járhat el alanyi adómentes
minőségében a 139- 141., 146., 147. és 150. §- okban említett esetekben.
194. § Az a dóalany jogosult nem alanyi adómentes minőségében eljárni abban az esetben, ha az alanyi
adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét

meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be,
amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli,
és amelynek rendezésére a 132. § (4) bekezdése alkalmazandó.
195. § (1) Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására az
adóalany akkor sem jogosult, ha nem alanyi adómentes minőségében jár el.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja,
b) a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,
c) a 188. § (3) bekezdésének b)-d) pontjai és
d) a 193. § (1) bekezdésének d) pontja
szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség
időszakában keletkezett, az a)-d) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására.
(3) A (2 ) bekezdés szerinti jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására
vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) a (2) bekezdés c) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen
felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. § -t,
b) a (2) bekezdés d) pontjában említett esetben az adólevonási jog terjedelmére a 121. § a) pontját
kell alkalmazni.
196. § Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra – a 195. § (2)
bekezdésében említett kivétellel – az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot.
XIV. Fejezet
MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓALANYRA
VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

Mezőgazdasági tevékenysége t folytató adóalany jogállása
197. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet egészben vagy meghatározó részben folytató adóalany
jogállására, aki (amely)
a) a kis – és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Kkv.)
rendelkezései szerint egyúttal mikro – és önálló vállalkozás is, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá
tartozna, és
b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye van belföldön,
ilyen minőségében e fejezet rendelkezései alkalmazandók (a továbbiakban: mezőgazdasági tevékenységet
folytató adóalany), feltéve, hogy nem élt jogállása megváltoztatásának jogával.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem mi nősül az (1) bekezdés a)
pontjának értelmében mikro – és önálló vállalkozásnak, jogállása – az egyéb feltételek teljesülésétől
függetlenül – legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik.
(3) Abban az esetben, ha az adóalany
a) él az (1) bekezdésben említett választási jogával, illetőleg
b) jogállása a (2) bekezdés szerint megszűnik,
a választás, illetőleg a megszűnés évét követő második naptári év végéig az adóalanyt nem illeti meg az e
fejezetben szabályozott jogállás.
198. § (1) E fejezet alkalmazás ában mezőgazdasági tevékenység:
a) a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az
adóalany saját vállalkozásában végzi;
b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, ho gy azok teljesítéséhez az
adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb
módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását
szolgálják; valamint
c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár
megtéríttetésére tarthat igényt.

(2) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanynak
minősül az az adóalany, ak inek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből
származó – adót is tartalmazó – éves bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség
választására jogosító értékhatárt, illetve az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdas ági tevékenységen
kívüli tevékenységéből származó – adót is tartalmazó – éves bevétele időarányosan meghaladja ugyan az
alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó
– kompenzációs felárat is tartalm azó – éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből
származó – adót is tartalmazó – időarányos éves bevétele.
199. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében:
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.
(2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e tevékenységéhez
kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása megváltozását követően sem alapíthat
adólevonási jogot.
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
200. § (1) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének személyi feltétele,
hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
a) belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem mezőgazdasági
tevékenységet folytató adóalany; vagy
b) a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany
legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek)
jogállása tartalmában megfelel a Héa- irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak.
(2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele, hogy a
termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.
(3) Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely más tagállamában
nyilvántartásba vett nem adóalan y jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában,
ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi
személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint.
Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása
201. § (1) A kompenzációs felár alapjának megállapítása során e törvénynek az adó alapjára vonatkozó
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának:
a) 12 sz ázaléka a 7. számú melléklet I. részének A. pontjában felsorolt termékek esetében;
b) 7 százaléka a 7. számú melléklet I. részének B. pontjában felsorolt termékek, valamint a 7. számú
melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások esetében.
202. § (1) A m ezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felárat terméke
értékesítésének, szolgáltatása nyújtásának teljesítésével hárítja át.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása érdekében a mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalany, ha t ermékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
a) a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett adóalany részére történik, személyesen rendelkeznie
kell a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője által a nevére szólóan, magyar nyelven kibocsátott, az
ügyle t teljesítését tanúsító felvásárlási okirat példányával, egyúttal mentesül a számlakibocsátási
kötelezettség alól;
b) az a) pont alá nem tartozó más személy, szervezet részére történik, számlakibocsátási
kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy
ba) a 169. § h) pontjában megjelölt adat helyett a kompenzációs felár alapját,
bb) a 169. § i) pontjában megjelölt adat helyett az alkalmazott kompenzációs felár mértékét [201. § (2)
bekezdése],
bc) a 169. § j) pontjában megjelölt adat helyett az áthárított kompenzáci ós felárat
tünteti fel.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat kötelező adattartalma a következő:
a) a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte;
b) a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan azonos ítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás
igénybevevőjének neve, címe és adószáma;
d) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz.,
to vábbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az
természetes mértékegységben kifejezhető;
e) a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől;
f) a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli egységára,
illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben
kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egysé gár nem tartalmazza;
g) az alkalmazott kompenzációs felár mértéke;
h) az áthárított kompenzációs felár;
i) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás
igénybevevőjének aláírása.
(4) Az okirattal kapcsol atos, a (2) és (3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben egyebekben e
törvénynek a számlázásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy felvásárlási
okirat esetében
a) a kibocsátási kötelezettségről kizárólag a termék beszerzőj e, szolgáltatás igénybevevője saját maga
gondoskodhat;
b) a 159., 164., 165. és 176. §- ok nem alkalmazhatók.
Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő
figyelembevétele

203. § A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által – a kompen zációs felár megtéríttetése
iránti igény érvényesítése érdekében – áthárított kompenzációs felár a 120. § a) pontja szerint, mint előzetes
felszámított adó vehető figyelembe.
Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése
204. § (1) A 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra a 200. § (1) bekezdésének a)
pontjában említett termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adólevonási jogot alapíthat.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) az adólevonási jog a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan megtérítésekor keletkezik;
b) a 202. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adólevon ási jog gyakorlásának tárgyi
feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat
másodlati példánya.
XV. Fejezet
UTAZÁSSZERVEZÉSI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS
SZABÁLYOK

205. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a törvény rendelkezéseit az e fejezetben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Fogalommeghatározások
206. § (1) E fejezet alkalmazásában

a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által – saját nevében – utasnak nyújtott olya n, jellegadó
tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját
nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a
továbbiakban együtt: más adóalany) ált al teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen:
személyszállítás, szálláshely -szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges;
b) utazásszervező: az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany;
c) utas: az utazásszervezőnek tett nyilatkozata alapján az az ügyfél, aki (amely) a szolgáltatást
ca) nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg
cb) egyéb, a ca) alpont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára
veszi igénybe;
d) önálló pozíciószám: olyan – kü lön nyilvántartott – utazásszervezési szolgáltatásokat foglal magában,
amelyek azonos földrajzi területre (helyszínre) irányulnak, azonos tartalmúak és színvonalukat tekintve
azonos minőségűek.
(2) Az utazásszervező köteles ügyfelét a teljesítést megelőzően nyilatkozattételre felhívni, és annak
keretében nyilatkoztatni arról, hogy a szolgáltatást utasként vagy nem utasként kívánja igénybe venni.
(3) Az egyéb feltételek teljesülésének sérelme nélkül szintén utazásszervezési szolgáltatás az is,
a) amelynek id őtartama nem haladja meg a 24 órát, illetőleg
b) amely éjszakai szálláshelyadást nem tartalmaz.
(4) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók az utazásközvetítő tevékenységére, aki (amely) az
utazásszervező megbízásából és annak nevében köt megállapodást az utassal.
207. § Az utazásszervezési szolgáltatás egyetlenegy szolgáltatás nyújtásának tekintendő.
Teljesítés helye
208. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező
gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye van.
Előleg
209. § (1) Az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely rendre az
általa számított árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza.
(2) Fizetendő adót – ha e fejezet rendelkezéseiből más nem következik – az előlegből az az arányos rész
tartalmaz, amely az utazásszervező által számított árrésnek felel meg.
Adó alapja
210. § (1) Utazásszervezési szolgáltat ás nyújtása esetében az adó alapja az utazásszervező árrése.
(2) Az árrés az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél a kisebbítendő tag az utas által megtérített
vagy megtérítendő, pénzben kifejezett – adó nélkül számított – ellenérték, a kivonandó tag p edig az
utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más
adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés megtérített vagy megtérítendő, pénzben
kifejezett – adóval számított – eg yüttes ellenértéke (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi
nyilvántartáson alapuló módszer).
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív
előjelű, árrésként nulla érték veendő figyelembe.
Adó alóli mentesség
211. § (1) Abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1)
bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés
teljesítési helye a Közösség terül etén kívül van, az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása a 110. § (1)
bekezdésének értelmében – mint közvetítői szolgáltatás nyújtása – mentes az adó alól.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adó alóli mentesség csak arányos részben illeti meg az utazásszervezőt
abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a)
pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye
részben a Közösség területén, részben azon kívül van.
Előzetesen felszámított adó levonása
212. § Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan
megállapított adóra – mint előzetesen felszámított adóra – az utazásszervező adólevonási jogot nem
alapíthat.
Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő
adó megállapítására

212/A. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett utazássze rvező – az állami adóhatóságnak tett előzetes
bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az ilyen
minőségében fizetendő adó együttes összegének megállapítása érdekében az önálló pozíciószámonkénti
nyilvánta rtáson alapuló módszert alkalmazza.
(2) Az (1) bekezdés szerinti választás ellenére az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kell
alkalmazni az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásának időszakában is
arra az utazásszervezési szolgáltatásnyújtásra, amelynél az utas által fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele
időben megelőzi az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására való
áttérést.
(3) Abban az esetben, ha az utazásszervező élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a
választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.
(4) Ha az utazásszervező a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik,
választása a (3) bekezdésben meghatározott időtartammal meghoss zabbodik.
212/B. § (1) Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében az
utazásszervező által fizetendő adó együttes alapja az utazásszervezési szolgáltatásoknak az
adómegállapítási időszakra – önálló pozíciószámonként – összesített, az utazásszervező által számított
árréstömege, csökkentve magával az így összesített árréstömegre jutó adó együttes összegével.
(2) Az utazásszervező által számított árréstömeg az a pénzben kifejezett és önálló pozíciószámonként
külön megállap ított különbözet, amelyben
a) a kisebbítendő tag: az utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében az utasok által az
utazásszervezőnek megtérített – pénzben kifejezett – ellenérték és jóváírt, kézhez vett előleg
adómegállapítási időszakra összesített összege, csökkentve az utazásszervező által az utasoknak
visszatérített – pénzben kifejezett – ellenérték és visszafizetett előleg szintén adómegállapítási időszakra
összesített összegével;
b) a kivonandó tag: az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdés ének a) pontjában említett más
adóalanynak juttatott vagy juttatandó – pénzben kifejezett – vagyoni előnynek az arányos összege, amely –
az utazásszervező által igazolt módon – betudható ellenértéke vagy az lehet az a) pont szerint meghatározott
utazásszer vezési szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett más adóalany által teljesített vagy teljesítendő szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív
előjelű, számított árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.
212/C. § (1) Abban az adómegállapítási időszakban, amelyben egy adott önálló pozíciószám megszűnik
(a továbbiakban: megszűnő önálló pozíciószám), az utazás szervező köteles a megszűnő önálló pozíciószám
fennállásának teljes időtartamára a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegét megállapítani.
(2) A megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömege az a pénzben kifejezett különbözet, amelyben
a) a kis ebbítendő tag megegyezik a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát
magában foglaló adómegállapítási időszakokban a 212/B. § (2) bekezdésének a) pontja szerint
megállapított érték göngyölített összegével;

b) a kivonandó tag megegyezik a z utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett
más adóalanynak juttatott – pénzben kifejezett – vagyoni előnynek az arányos összegével, amely – az
utazásszervező által igazolt módon – betudott ellenértéke az a) pont szerint meghatározott utazásszervezési
szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany
által teljesített szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredm ényeként a különbözet nem pozitív
előjelű, végleges árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.
(4) Abban az esetben, ha a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegének (kisebbítendő tag) és
a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtar tamát magában foglaló adómegállapítási
időszakokban a megszűnő önálló pozíciószám 212/B. § (2) bekezdése szerint számított árréstömege
göngyölített összegének (kivonandó tag) a különbözete abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a
10 000 forintna k megfelelő pénzösszeget, az utazásszervező
a) köteles az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakban a különbözetre jutó adót
fizetendő adóként megállapítani, ha a különbözet pozitív előjelű; b) jogosult arra, hogy legkorábban az (1) bekezdé sben meghatározott adómegállapítási időszakban a 131.
§ (1) bekezdése szerint megállapított adót a különbözetre jutó adó összegével csökkentse, ha a különbözet
negatív előjelű.
(5) Az önálló pozíciószám megszűnik, ha az utazásszervező
a) az adott önálló pozíciószámot lezárja;
b) az adott önálló pozíciószámon 6 hónapos időtartamban ténylegesen nem nyújt utazásszervezési
szolgáltatást;
c) választási jogával élve a soron következő adómegállapítási időszak kezdetétől az önálló
pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer helyett az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert
kívánja alkalmazni;
d) jogutód nélkül megszűnik.
(6) Az (5) bekezdés b) pontjában említett időtartamot az önálló pozíciószám megnyitásától, illetőleg ha
az alá az önálló pozíciószám alá tartozó utazásszervezési szolgáltatás nyújtása érdekében az utas az
utazásszervezőnek ellenértéket térített meg vagy előleget fizetett, az utolsó ilyen megtérítéstől vagy
fizetéstől kell számítani.
(7) Az (5) bekezdés d) pontjának alkalmazásában az önálló po zíciószám abban az adómegállapítási
időszakban szűnik meg, amelyről az utazásszervező záróbevallást benyújtani köteles.
XVI. Fejezet
HASZNÁLT INGÓSÁGOKRA, MŰALKOTÁSOKRA,
GYŰJTEMÉNYDARABOKRA ÉS RÉGISÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

1. alfejezet
Fogalommeghatározások
213. § (1) E fejezet alkalmazásában
a) használt ingóság: olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő ingó
termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének
megfelelően használható;
b) műalkotás: a 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékek;
c) gyűjteménydarab: a 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékek;
d) régiség: a 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek;
e) viszonteladó: minden olyan adóal any, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal
használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart
tulajdonában, illetőleg e körben – megbízás alapján – bizományosként jár el;

f) nyilvános árverés szervezője: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében használt
ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget nyilvános árverésre bocsát azzal a céllal, hogy
azt az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesítse;
g) nyilvános árve rés szervezőjének megbízója: minden olyan személy, szervezet, aki (amely) megbízás
alapján terméket ad át azzal a céllal, hogy azt a nyilvános árverés szervezője – ellenérték fejében –
nyilvános árverésre bocsássa.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában említett megbízásnak rendelkeznie kell arról, hogy a terméknek
nyilvános árverésre bocsátásakor és annak értékesítésekor is a nyilvános árverés szervezője a saját nevében,
de megbízója javára jár el.
2. alfejezet
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
214. § ( 1) A viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a viszonteladó új közlekedési
eszközt értékesít a 89. § szeri nt.
215. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a) értékesítési ár: az ellenérték egésze, amely a viszonteladó termékértékesítése adóalapjául szolgálna,
illetőleg abba beletartozna, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is, de kivéve a 71. § (1)
be kezdésében meghatározott összegeket;
b) beszerzési ár: az a) pont szerint meghatározott ellenérték, amelyet a viszonteladó a részére
értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni köteles.
(2) A 220. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetében – az (1) bekezdés b) pontjától eltérően –
beszerzési ár: minden, ami a termék importjának adóalapjául szolgál, illetőleg abba beletartozik, ideértve
magát az e törvényben szabályozott adót is.
216. § Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség viszontelad ó általi értékesítése
esetében az adó alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó részére az
előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők bármelyike értékesítette:
a) nem adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség
nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkoz ik, amely tartalmában megfelel a Héa-
irányelv 282- 292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
d) másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére ilyen minőségében
az érintett közösségi tagállamna k azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa- irányelv 312-
325. cikkeinek.
217. § (1) Az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével.
(2) Az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó tag) a
különbözetével egyezik meg (ezen alfejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson
alapuló módszer).
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív
előjelű, árrésk ént nulla érték veendő figyelembe.
218. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó – az állami adóhatóságnak tett előzetes
bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az
adómegállapítási időszakban fizetendő adó összegének megállapítása érdekében a globális nyilvántartáson
alapuló módszert alkalmazza.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó által fizetendő adó
összesített alapja az azonos adómérték alá eső t ermékeknek az adó-megállapítási időszakra összesített
árréstömege, csökkentve magával az erre az árréstömegre jutó adó összegével.
(3) Az árréstömeg az azonos adómérték alá eső termékeknek az adómegállapítási időszakra összesített
értékesítésiár -összegének (kisebbítendő tag) és a 216. § szerinti beszerzéseknek az ugyanezen időszakra
összesített beszerzésiár -összegének (kivonandó tag) a különbözete.

(4) Abban az esetben, ha a (3) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív
előjelű, árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.
219. § (1) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó mentesül a
termék egyedi árrésének nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának 217. § szerinti megállapítása alól.
(2) A glob ális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a módszer azon
termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az 50 000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Ilyen esetben a
viszonteladó az (1) bekezdést sem alkalmazhatja.
220. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó – az állami adóhatóságnak tett előzetes
bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a termék értékesítésének
adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:
a) műalkotásnak, gyűjte ménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importja
esetében;
b) műalkotás annak alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzése esetében.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmaz ható ez a módszer az (1)
bekezdésre kiterjedően. Ilyen esetben a viszonteladó a 219. § (1) bekezdését sem alkalmazhatja.
221. § Mentes az adó alól a viszonteladó termékértékesítése, ha az a 98. § (1) bekezdése, a 103. és 104.
§, valamint 107. § (1) bekezdé se alapján, az ott meghatározott feltételek szerint történik.
222. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen
minőségében
a) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
b) kizárólag olyan szám la kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §- ban
meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint kibocsátott számla a termék beszerzőjét előzetesen felszámított adó
levonására nem jogosítja.
223. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó köteles
a termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a
következőket kell tartalmaznia:
a) nyitókészleten lev ő termékek mennyisége;
b) beszerzett (importált) termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
c) értékesített termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
d) zárókészleten levő termékek mennyisége.
(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni abban az esetben, ha a viszonteladó a globális
nyilvántartáson alapuló módszer mellett egyúttal az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert is köteles
alkalmazni.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára,
b) a zárókészletet a készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó – és zárókészletet a viszonteladó üzleti éve utolsó napjára – mint
mérlegfordulónapra –
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. ren delkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a 221. § szerint értékesített termékeket.
224. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó – az állami adóhatóságnak tett előzetes
bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet
rendelkezéseit.
(2) Az (1) bekezdésben említett áttérés kezdő napjára szóló időzítéssel a viszonteladónak a 223. § (3)
bekezdésének a) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított nyitókészleten levő termékekre jutó
előzetesen felszámított adóra – az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a
viszonteladó legkorábban az áttérés kezdő napjától kezdődően adólevonási jogot gyakorolhat.
225. § (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó élt választási jogával, attól
a) a 218. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő naptári év végéig,
b) a 220. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig,
c) a 224. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig
nem térhet el.
(2) Ha a viszonteladó a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik, választása
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a határnapot követően az ott meghatározott
időtartammal meghosszabbodik;

b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a határnapkor megszűnik.
226. § (1) A 225. § (2) bekezdésének b) pontjában említett határnapra szóló id őzítéssel a
viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének b) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított
zárókészleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra – az adólevonási jog gyakorlása egyéb
feltételeinek teljesülésétől függetlenül – ad ólevonási jogot nem alapíthat, illetőleg ha ezzel a jogával már
élt, azt önellenőrzéssel helyesbíti.
(2) Az (1) bekezdésben említett önellenőrzés a határnapot követő év január 31. napjáig pótlékmentesen
végezhető el.
227. § E törvény kifejezett rendelkezés ének hiányában arra a viszonteladóra, aki (amely) él a 224. § (1)
bekezdésében említett választási jogával, ezen alfejezet rendelkezései nem vonatkoznak.
3. alfejezet
Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok
228. § (1) A nyilvános árverés szervezőjének tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen
alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nyilvános árverés szervezője
új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
229. § Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség nyilvános árverés szervezője általi
értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 231. § alkalmazandó, feltéve, hogy a nyilvános
árverés szervezőjének megbízója a következők bármelyike:
a) nem adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítése a 87. § szerint
mentes az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség
nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-
irányelv 282- 292. cikkeinek, feltéve, hogy az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésének tárgya
tárgyi eszköz;
d) viszo nteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő
termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkoznak, amely
tartalmában megfelel a Héa- irányelv 312-325. cikkeinek.
230. § Az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére történő termékértékesítés
akkor teljesül, amikor a nyilvános árverés szervezője a terméket a nyilvános árverésen értékesíti.
231. § (1) Az adó alapja az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél
a) a kisebbítendő tag:
aa) az árverési vételárul szolgáló ellenérték,
ab) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű
befizetések, és
ac) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a nyilvános árverés szervezője hárít át az árverési vevőnek
(így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással
összefüggő díjak és költségek) együttes összege;
b) a kivonandó tag:
ba) a nyilvános árverés szervezőjének megbízóját megillető, a ( 2) bekezdés szerint meghatározott
összeg, és
bb) a nyilvános árverés szervezője által az árverési vevőre áthárított és fizetendő adó együttes összege.
(2) A nyilvános árverés szervezőjének megbízóját az a pénzben kifejezett különbözet illeti meg,
amelynél a kisebbítendő tag az árverési vételárul szolgáló ellenérték, a kivonandó tag pedig az eladási
megbízás teljesítéséért a nyilvános árverés szervezőjét megillető ellenérték.
(3) Az (1) bekezdés bb) alpontjában említett áthárított fizetendő adó összegének me gállapításához a
termékre a 83. § szerint meghatározott százalékértéket kell alkalmazni.
232. § (1) A nyilvános árverés szervezője ilyen minőségében kizárólag olyan számla kibocsátásáról
gondoskodhat, amelyben a) a 169. § h) pontjában megjelölt adatok hely ett a 231. § (1) bekezdése a) pontjában meghatározott
adatok – egymástól elkülönítetten – szerepelnek;

b) áthárított adó, illetőleg a 83. § -ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés szerint kibocsátott számla az árverési vevőt előzetesen felszámított adó levonására
nem jogosítja.
233. § (1) A nyilvános árverés szervezője köteles a 229. § -ban felsorolt ügyletekről tételes nyilvántartást
vezetni. A nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) az árverési vevő által a nyilvános árverés szervezőjének – okirattal igazoltan – megtérített, illetőleg
megtérítendő összegeket;
b) a nyilvános árverés szervezője által a megbízójának megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján a nyilvános árverés szervezője elszámolást ad
megbízójának, amelynek tartalmaznia kell az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője
részére teljesített termékértékesítés adóalapjának megállapításához szükséges adatokat, így különösen a
231. § (2) bekezdésében meghatározott különbözetet.
XVII. Fejezet
BEFEKTETÉSI ARANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
234. § A befektetési aranyra vonatkozóan a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
Fogalommeghatározás
235. § (1) E fejezet alkalmazásában befektetési arany:
a) legalább 995 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, a nemesfémpiacokon elfogadott, de legalább egy
grammot meghaladó súlyú, rúd vagy lemez formájú arany, függetlenül attól, hogy arról bocsátottak- e ki
olyan értékpapírt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését
is jelenti, vagy nem;
b) legalább 900 ezrelék vagy azt meghaladó tisztaságú, az 1800. év után vert aranyérme, amely az érmét
kibocsátó államban törv ényes fizetőeszköz vagy az volt, feltéve, hogy az érme értékesítésének szokásos
piaci ára legfeljebb 80 százalékkal haladja meg az érme aranytartalmának nemesfémpiacokon kialakult
szabadpiaci értékét.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjától függetlenül befektetés i arany az az érme is, amely szerepel a Héa-
irányelv 345. cikke szerint közzétett listán.
Adó alóli mentesség
236. § (1) Mentes az adó alól a befektetési arany értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, valamint
importja, ideértve
a) a befektetési aranyat képviselő okiratokat (tanúsítványokat), amelyek kiutalt vagy ki nem utalt
aranyra, illetőleg aranyalapon vezetett számlán történő kereskedésre vonatkoznak;
b) az aranyban nyújtott olyan kölcsönt és csereügyletet, amely a befektetési aranyra tulajdoni vagy
hitelezői jogot biztosít;
c) a befektetési aranyra vonatkozó olyan tőzsdei vagy azon kívüli határidős ügylet, amely a befektetési
aranyra vonatkozó tulajdonjog elidegenítését, vagy az azon levő hitelezői jog átszállását eredményezi.
(2) Mentes az adó alól a harmadik fél közvetítői tevékenysége is, ha a befektetési aranyat értékesítő fél
nevében és javára közvetít.
Adókötelessé tétel
237. § (1) A 236. § (1) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely)
befektetési aranyat á llít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, az állami adóhatóságnak tett
előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a befektetési arany más adóalany részére történő
értékesítését adókötelessé teszi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték
alkalmazandó.
(3) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét
követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
238. § A 237. §- ban említett választási jog – az ott meghatározottak szerint – megilleti azt a belföldön
nyilvántartásba vett adóalanyt is, aki (amely) gazdasági tevékenysége keretében aranyat általában ipari
felhasználásra értékesít, arra a 235. § a) pontjában említett aranyrúd vagy aranylemez értékesítésére, amely
más adóalany részére történik.
239. § (1) A 236. § (2) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely)
harmadik félként a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít, az állami adóhatóságnak
tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy közvetítői tevékenységét adókötelessé teszi, feltéve,
hogy a befektetési aranyat értékesítő fél élt a 237. vagy 238. § szerinti választási jogával.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték
alkalmazandó.
(3) A harmadik fél (1) bekezdésben említett választásához mindaddig kötve van, ameddig a befektetési
aranyat értékesítő fél a befektetési arany értékesítésére az adókötelessé tételt alkalmazza.
Előzetesen felszámított adó levonása
240. § Abban az esetben, ha az adóalany által teljesítendő befektetési arany értékesítése mentes lenne az
adó alól, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az adóalany jogosult arra, hogy
az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) a befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódóan egy olyan másik adóalany hárított át rá, aki (amely) a
befektetési arany értékesítésére a 237. vagy 238. § szerint az adókötelessé tételt alkalmazza;
b) a befektetési aranytól eltérő arany belföldi vagy Közösségen belüli beszerzéséhez, illetőleg
importjához kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő
adóként megállapított, illetőleg megfizetett, feltéve, hogy az aranyat utóbb saját maga vagy – nevében – más
befektetési arannyá alakítja át;
c) szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre
kötelezett fizetendő adóként megállapított, feltéve, hog y a szolgáltatás igénybevétele az arany – ideértve a
befektetési aranyat is – megjelenési formájának (rúd, lemez vagy érme), súlyának vagy tisztaságának
megváltozatására irányul.
241. § Abban az esetben, ha az adóalany befektetési aranyat állít elő, vagy m ás aranyat befektetési
arannyá alakít át, jogosult – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – az e
tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására úgy, mintha a később adó alól mentes
befektetési arany értékesítése adóköteles lenne.
Számlázás
242. § Befektetési arany értékesítése esetében az adóalany mindenkor köteles számla kibocsátásáról – a
169. § szerinti adattartalommal – gondoskodni.
Nyilvántartás
243. § (1) Az adóalany köteles a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A
mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitókészleten levő befektetési arany mennyisége;
b) beszerzett (importált) befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;
c) befektetési aranyként előállított vagy azzá átalakított arany mennyisége adómegállapítási
időszakonként;
d) értékesített befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;
e) zárókészleten levő befektetési arany mennyisége.
(2) A mennyiségi nyilvá ntartást elkülönítetten kell vezetni a befektetési arany megjelenési formája (rúd,
lemez vagy érme), súlya és tisztasága szerint.

(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára,
b) a zárókészletet a készlet meg szüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és zárókészletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára – mint
mérlegfordulónapra –
vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
XVIII. Fejezet
BELFÖLDÖN NEM LETELEPEDETT ADÓALANY ADÓ-
VISSZATÉRÍTTETÉSI JOGA

244. § (1) Az az adóalany,
a) akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helyére, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig
lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére a (2) és (3) bekezdésben meghatározottak teljesülnek, és
b) aki (amely) belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba) a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2) bekezdése és a 116. § szerint
adómentes termékfuvar ozást és termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtást,
bb) a 105. § szerint adómentes személyszállítást,
bc) a 139- 141. §- okban felsorolt eseteket, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevő je az adófizetésre kötelezett,
jogosult az adó e fejezet szerinti visszatéríttetésére.
(2) Az adóalanyt az adó -visszatéríttetési jog abban az esetben illeti meg, ha az adóvisszatérítési
időszakban [251/B. § (1) bekezdése] a) gazdasági célú letelepedési hel ye nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában van,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van nem belföldön,
hanem a Közösség valamely más tagállamában (a továbbiakban: a Közösség más tagállamáb an letelepedett
adóalany);
b) gazdasági célú letelepedési helye a 8/A. számú mellékletben felsorolt államok valamelyikében vagy
olyan harmadik államban van, amely állammal Magyarország az adó kölcsönös visszatérítéséről
nemzetközi megállapodást kötött (a továbbiakban együtt: elismert harmadik állam), gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van elismert harmadik államban (a
továbbiakban: elismert harmadik államban letelepedett adóalany)
[e fejezet alkalmazásában – eltérő rendelkezés hiányában – a) és b) pont a továbbiakban együtt: belföldön
nem letelepedett adóalany].
(3) Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán vagy az elismert
harmadik államon kívül más harmadik államban is van gazd asági célú letelepedési helye, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, adó -visszatéríttetésre az egyéb
feltételek teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési
h elyének betudhatóan, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy szokásos
tartózkodási helyének betudhatóan folytat adóalanyi minőségét megalapozó gazdasági tevékenységet,
amely a Közösség valamely más tagállamában vagy elismert harmadik államban van.
245. § A 244. § (2) bekezdésének b) pontjában említett, az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló
nemzetközi megállapodás Magyarország részéről történő megkötésének feltétele, hogy az érintett harmadik
állam
a) alkalmazzon olyan adót, amely megfelel a 258. § (2) bekezdésében meghatározottaknak, valamint
b) vállaljon kötelezettséget arra, hogy az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló nemzetközi megállapodás
tényleges hatálybalépésének időpontjától kezdődően saját jogának megfelelően és há trányos
megkülönböztetés nélkül biztosítja az adó -visszatéríttetési jogot annak az adóalanynak, akinek (amelynek)
gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye
vagy szokásos tartózkodási helye van bel földön.
246. § A belföldön nem letelepedett adóalany – az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül – nem
alapíthat adó -visszatéríttetési jogot arra az előzetesen felszámított adóra,
a) amelyet egy másik adóalany – akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében – tévesen vagy
egyéb okból jogszabálysértően hárított át;

b) amely olyan termék beszerzését terheli, amelynek értékesítése a 89. § vagy 98. § (1) bekezdésének b)
pontja értelmében mentes az adó alól, vagy az ott meghatározottak szerint mentes lenne az adó alól;
c) amely ingatlan beszerzését terheli.
247. § (1) Abban a mértékben, amilyen mértékben a belföldön nem letelepedett adóalany által belföldön
beszerzett, importált terméket és belföldön igénybe vett szolgáltatást
a) a 121. §- ban felsorolt ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, illetőleg
b) olyan ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, amelyek esetében a 139 -141. §- ok
szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
a bel földön nem letelepedett adóalany jogosult a termék beszerzését, importját és szolgáltatás
igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adó [120. § a), c) és d) pontjai] visszatéríttetésére.
(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga
kiterjed a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra is.
(3) Az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezések közül a 119., 124 -128., 132. és
133. §- okat, valamint a 204. § (2) bekezdésé t az adó-visszatéríttetési jogra is megfelelően alkalmazni kell.
248. § (1) Az adó -visszatéríttetési jog egészében abban az esetben illeti meg a belföldön nem letelepedett
adóalanyt, ha abban az államban, ahol – a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint – lete lepedett, az adott naptári
évben az ott érvényes jog szerint kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást
teljesít.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az adó -visszatéríttetési jog részlegesen illeti meg a belföldön nem
letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol – a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint – letelepedett, az
adott naptári évben az ott érvényes jog szerint egyaránt teljesít adólevonásra jogosító és arra nem jogosító
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást. Ebben az esetben az adó -visszatéríttetési jog az előzetesen
felszámított adónak arra az arányos részére terjed ki, amilyen arányban a belföldön nem letelepedett
adóalany abban az államban, ahol – a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint – letelepedett, az adott napt ári
évben az ott érvényes jog szerint jogosult az adólevonásra jogosító termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
érdekében adólevonási jogát gyakorolni (a továbbiakban: levonási arány).
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a 203. § szerint megállapí tott előzetesen felszámított adóra.
Ebben az esetben az adó -visszatéríttetési jog egészében illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt.
249. § (1) Az adó -visszatéríttetési jog érvényesítése a belföldön nem letelepedett adóalany erre irányuló,
az áll ami adóhatóság jogszabályban kijelölt szervéhez címzett írásos kérelmére történik (a továbbiakban:
adó -visszatéríttetési kérelem).
(2) A Közösség más tagállamában letelepedett adóalany esetében az adó -visszatéríttetési jog
érvényesítésének feltétele, hogy adó -visszatéríttetési kérelme a nem a visszatérítés helye szerinti
tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben
előírt hozzáadottérték -adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008 /9/EK tanácsi
irányelv (a továbbiakban: Héavisszatérítési -irányelv) rendelkezéseit átültető tagállami jogszabálynak
megfelelően az állami adóhatóság rendelkezésére álljon.
(3) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó -visszatéríttetési kér elmet közvetlenül az
állami adóhatósághoz nyújtja be.
(4) Az adó -visszatéríttetési kérelemben közölt információkat, illetőleg az azzal egyidejűleg vagy később
megteendő egyéb írásos információkat és nyilatkozatokat magyar, illetőleg angol nyelven lehet meg adni.
(5) A Közösség más tagállamában, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra
vonatkozó adó- visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön
jogszabály állapítja meg.
250. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany adó -visszatéríttetési joga olyan
termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adóra terjed ki,
amelynél az ügylet adóalapja a) üzemanyag esetében eléri vagy megh aladja a 250,
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig eléri vagy meghaladja az 1000 eurónak megfelelő
pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. §
(1) bekezdésének a) , c) és d) pon tjában említett okiratról készített másolatot az adó -visszatéríttetési
kérelem benyújtásával egyidejűleg, annak mellékleteként csatolni kell.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. § (2) -(4) bekezdéseit
kell meg felelően alkalmazni.
251. § (1) Abban az esetben, ha az adó -visszatéríttetési kérelemnek az állami adóhatósághoz történt
érkeztetéséhez képest az adó -visszatéríttetési kérelemben közölt adó -visszatéríttetési jog terjedelme az

évközben alkalmazott ideiglenes levonási arány és az év egészére vonatkozó végleges levonási arány
mértékbeli eltérése miatt utólag változik, a belföldön nem letelepedett adóalany
a) köteles a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére visszatérített
el őzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó -visszatéríttetési jog
terjedelme csökken;
b) jogosult a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére visszatérített
előzetesen felszámított adót , ha az előzőek szerinti változás következtében az adó -visszatéríttetési jog
terjedelme nő.
(2) A kiigazítást az év egészére vonatkozó végleges levonási arány mértékének megállapítását követő
első olyan adó -visszatéríttetési kérelemben kell, illetőleg lehe t elvégezni, amely az (1) bekezdés szerint
érkeztetett adó -visszatéríttetési kérelemben megjelölt adóvisszatérítési időszak naptári évét követi.
(3) Abban az esetben, ha a kiigazítás a (2) bekezdés szerint azért nem végezhető el, mert a belföldön nem
letelepedett adóalany adó -visszatéríttetési kérelmet nem nyújt be, a kiigazítást a 251/C. § (1) bekezdésében
meghatározott határidőn belül, az állami adóhatósághoz címzett, erre irányuló írásos nyilatkozattal kell,
illetőleg lehet pótolni.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. §
(2)- (4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.
251/A. § (1) Az adó -visszatéríttetési kérelem az adóvisszatérítési időszakban keletkezett előzetesen
felszámított adót tartal mazhatja.
(2) Az (1) bekezdésen kívül az adó -visszatéríttetési kérelem azt az előzetesen felszámított adót is
tartalmazhatja, amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó -visszatéríttetési kérelmet, de
amely az adott naptári évben keletkezett.
2 51/B. § (1) Az adóvisszatérítési időszak nem haladhatja meg az 1 naptári évet, és nem lehet kevesebb 3
naptári hónapnál, kivéve, ha az adó -visszatéríttetési kérelem olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári
év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó rés ze.
(2) Abban az esetben, ha az adó -visszatéríttetési kérelem
a) 1 naptári évnél rövidebb, de legalább 3 naptári hónapot elérő adóvisszatérítési időszakra vonatkozik, a
visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 400,
b) 1 naptári évre vagy olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb
fennmaradó része, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 50
eurónak megfelelő pénzösszegnél.
251/C. § (1) Az elismert har madik államban letelepedett adóalany a tárgy naptári évre vonatkozó adó –
visszatéríttetési kérelmet legkésőbb a tárgy naptári évet követő év szeptember 30. napjáig nyújthatja be
úgy, hogy a kérelemnek eddig az időpontig az állami adóhatósághoz be is kell ér keznie. A határidő
elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(2) Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany tárgy naptári évre
vonatkozó adó- visszatéríttetési kérelméről – egyéb elutasító ok hiányában – abb an az esetben dönt
érdemben, ha azt a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany igazoltan legkésőbb a tárgy naptári
évet követő év szeptember 30. napjáig – a 249. § (2) bekezdése szerint – benyújtotta. A határidő
elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(3) Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany adó -visszatéríttetési
kérelmét elutasítja, ha az adó -visszatéríttetési kérelmet annak ellenére továbbították, hogy azt a
Héavisszatérítési -irányelv
a) 15. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem tekinthették volna
benyújtottnak, vagy
b) 18. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem továbbíthatták volna.
251/D. § (1) Az állami adóhatóság az adó -visszaté ríttetési eljárás során az Art. -nek az elektronikus
kapcsolattartására vonatkozó szabályai szerint jár el azzal, hogy külön jogszabályban meghatározott
esetben a kapcsolattartásra számítógépes rendszeren keresztül – elektronikus levél útján – is van lehető ség.
(2) Az állami adóhatóság az adó -visszatéríttetési kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról a
Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyt elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.
251/E. § (1) Az állami adóhatóság az adó -visszatéríttetési kérelemről – ha e törvény másként nem
rendelkezik – 4 hónapon belül dönt.
(2) Az adó -visszatéríttetési kérelemről szóló döntését az állami adóhatóság kizárólag elektronikus úton
közli a Közösség más tagállamában letelepedett adóalannyal.

251/F. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság a rendelkezésre álló adatok, egyéb információk
alapján úgy ítéli meg, hogy az adó -visszatéríttetési kérelemről megalapozott döntés nem hozható, a 251/E.
§ (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül – írásos megkere séssel – kiegészítő adatokat, egyéb
információkat kérhet
a) a belföldön nem letelepedett adóalanytól,
b) attól a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságtól, amely a belföldön nem letelepedett
adóalanyt, mint abban az államban – a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint – letelepedett adóalanyt
nyilvántartásba vette, valamint c) harmadik féltől, ha alapos okkal feltehető, hogy az adó -visszatéríttetési kérelem elbírálásához
érdemben tud hozzájárulni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az állami adóhatóság további 1 alkalommal –
szintén írásos megkereséssel – pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is kérhet.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti írásos megkeresés magában foglalhatja a belföldön nem letelepedett
adóalany n evére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a) , c) és d) pontjában
említett okirat eredeti példánya vagy annak hiteles másolata benyújtásának előírását, ha alapos kétség
merült fel az adó -visszatéríttetés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó
összegszerűsége tekintetében. Erre az esetre a 250. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok nem
vonatkoznak.
(4) A válaszadásra nyitva álló határidő 1 hónap, amely az (1) és (2) bekezdésben említett megker esés
közlésétől számítandó.
251/G. § (1) Abban az esetben, ha az adó -visszatéríttetési kérelem benyújtója a Közösség más
tagállamában letelepedett adóalany, az állami adóhatóság a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett
megkeresését a 251/F. § (1) bekezd ésének a) és b) pontjában meghatározott címzettekkel kizárólag
elektronikus úton közli, és e címzettek válaszát szintén kizárólag elektronikus úton fogadja, kivéve, ha a
megkeresés alapján a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését
tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a) , c) és d) pontjában említett okirat eredeti példányát vagy annak
hiteles másolatát kell benyújtani, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Közösség más tagállamában letelepedett
adóalany adó -visszatéríttetési kérelmének elbírálása során szintén az ott meghatározott kizárólagos
elektronikus kapcsolattartás alkalmazandó abban az esetben is, ha az állami adóhatóság nyilvántartása
szerint a 251/F. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott címzett rendelkezik az elektronikus
kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.
251/H. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság élt a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében
meghatározott jogával, az adó -visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől
számított 2 hónapon belül, vagy ha a megkeresésre érdemben nem kapott hiánytalan választ, a 251/F. § (4)
bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 2 hónapon belül d önt.
(2) Abban az esetben azonban, ha az állami adóhatóság az adó -visszatéríttetési kérelem elfogadásáról
vagy részleges elfogadásáról dönt, a döntésre nyitva álló határidő – az (1) bekezdéstől függetlenül – nem
haladhatja meg
a) a 7 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (1) bekezdésben, illetőleg
b) a 8 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (2) bekezdésben
meghatározott jogával élt.
251/I. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adó -visszatéríttetési kérelem elfogadásáról
vagy részleges elfogadásáról dönt, az adóvisszatérítésről a döntés meghozatalával egyidejűleg, de
legkésőbb az attól számított 10 munkanapon belül intézkedik.
(2) Az adóvisszatérítés átutalással történik, a belföldön nem letelepedett adóalany által az adó –
visszatéríttetési kérelemben megjelölt fizetési számlára. Az adóvisszatérítés napjának az a nap számít,
amelyen az átutalásra az állami adóhatóság megbízást adott.
(3) Az adóvisszatérítés átutalásának költsége a belföldön nem letelepedett adóalanyt terheli, ha az
átu talás nem belföldön vezetett fizetési számlára történik. Ebben az esetben a költség a visszatérítendő
adóból tartandó vissza.
(4) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adóvisszatérítést késedelmesen teljesíti, a késedelem
minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Nem terheli kamatfizetési
kötelezettség az állami adóhatóságot, ha a belföldön nem letelepedett adóalany a 251/F. § (1) és (2)
bekezdésében említett megkeresésre a döntésre nyitva álló határidőn belül érdemben nem ad ott hiánytalan
választ.

251/J. § Az állami adóhatóság a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését
tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a) , c) és d) pontjában említett okiratot, amelyet eredeti példányban vagy
hiteles másolatba n nyújtottak be, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat, legkésőbb az adó-
visszatéríttetési kérelemről szóló döntés meghozatalával egyidejűleg visszaküldi a belföldön nem
letelepedett adóalanynak.
251/K. § (1) A visszatérített adót a belföldön nem letelepedett adóalany köteles visszafizetni, ha a
visszatérítés – akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében – az adó -visszatéríttetési jog
keletkezésekor fennálló vagy azt követően beálló jogszabálysértés következtében történt.
(2) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany az (1) bekezdésben meghatározott
kötelezettségét megállapító döntésnek nem tesz eleget, az állami adóhatóság
a) a visszafizetendő adót a belföldön nem letelepedett adóalanyt megillető esedékes visszatérítend ő
adóból levonhatja, vagy
b) a belföldön nem letelepedett adóalany további adó -visszatéríttetési jogának érvényesítésére irányuló
eljárást vagy eljárásokat felfüggesztheti mindaddig, amíg visszafizetési kötelezettségének eleget nem tesz.
251/L. § (1) Az ál lami adóhatóság a visszatérített adót érintő, a 251. § (1) bekezdésében meghatározott
a) kiigazítást a 251. § (2) bekezdése szerinti esetben az ott említett adó -visszatéríttetési kérelem
elbírálása során veszi figyelembe;
b) kiigazításról a 251. § (3) beke zdése szerinti esetben az ott említett nyilatkozat elbírálása alapján dönt,
és intézkedik a kiigazítással érintett különbözet visszafizetési kötelezettségének előírásáról vagy
átutalásáról.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásra egyebekben az adó -visszatéríttetési jog érvényesítésére
irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
251/M. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó -visszatéríttetési kérelmet, a
kérelem mellékleteként csatolandó vagy ké sőbb benyújtandó okiratokat és egyéb írásos nyilatkozatokat – ha
e fejezet rendelkezéseiből kifejezetten más nem következik – elektronikus formában és elektronikus úton is
benyújthatja az állami adóhatósághoz, feltéve, hogy adó -visszatéríttetési kérelmében elektronikus
kapcsolattartásra szolgáló címet is megjelöl, egyúttal nyilatkozik arról is, hogy rendelkezik az elektronikus
kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel. Ebben az esetben az állami adóhatóság az adó -visszatéríttetési
eljárás során a 251/D. § (1 ) bekezdésében meghatározottak szerint jár el.
(2) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany mellett az állami adóhatóság szintén az (1)
bekezdésben említett, az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerint jár el az elismert
harmad ik államban letelepedett adóalany adó -visszatéríttetési kérelmének elbírálása során a 251/F. § (1) és
(2) bekezdésében említett megkeresésének a 251/F. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott
címzettekkel történő közlése során, ha azok – az áll ami adóhatóságnak a címzettek bejelentése, illetőleg az
elismert harmadik államban letelepedett adóalany bejelentése alapján vezetett nyilvántartása szerint –
rendelkeznek az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.
251/N. § (1) Az e fejezetb en szabályozott adó-visszatéríttetési jog illeti meg a 200. § (3) bekezdésében
említett nem adóalany jogi személyt is azzal, hogy
a) adó -visszatéríttetési joga kizárólag a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra terjed
ki;
b) adó -visszat éríttetési jogát az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó szabályok
szerint érvényesítheti.
(2) A 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó -visszatéríttetési
kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg.
XIX. Fejezet
ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOKKAL
KAPCSOLATOS KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

252. § (1) A 47. §- ban említett esetben az a szolgáltatást nyújtó adóalany, aki (amely) az ott
meghatározottakon kívül a Közösség területén nem teljesít más olyan termékértékesítést,
szolgáltatásnyújtást, termék Közösségen belüli beszerzését, amely után a Közösség bármely tagállamának
joga szerint adót kell fizetnie, a szolgáltatásnyújtás Közösség területén történő megkezdését megelőzően
kérelmezheti, hogy őt az állami adóhatóság ilyen minőségében nyilvántartásba vegye.

(2) Az állami adóhatóság a kérelmet kizárólag abban az esetben utasíthatja el, ha az adóalanyt a
Közösség valamely más tagállamában már ilyen minőség ében nyilvántartásba vették, vagy erre irányuló
kérelmét a Közösség valamely más tagállamában már benyújtotta és annak elbírálása jogerősen még nem
zárult le.
(3) Abban az esetben, ha az adóalanyt az állami adóhatóság ilyen minőségében belföldön nyilvántar tásba
vette, az adóalany szolgáltatásnyújtására a törvény rendelkezéseit az e fejezetben, valamint az Art. -ben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
253. § (1) Az adóalany a belföldi nyilvántartásba vételének időszakában keletkezett előzetesen
felszá mított adó levonására nem jogosult, megilleti azonban annak a XVIII. fejezet rendelkezései szerinti
visszatéríttetése.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jogát az adóalany az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra
vonatkozó szabályok szerint érvényes ítheti azzal, hogy esetében
a) a 244. § helyett a 252. § alkalmazandó;
b) az e fejezet szerinti jogállást nem kell igazolni.
HARMADIK RÉSZ
VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
XX. Fejezet
VEGYES RENDELKEZÉSEK
Gazdasági célú letelepedés
254. § (1) Az adó alany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy
állandó telephelye van.
(2) Abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az
adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye m ellett egy vagy több állandó telephelye is van, a
joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet
teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.
(3) A (2) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az adóalany lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási
helyére abban az esetben, ha nincs gazdasági célú letelepedési helye.
Szokásos piaci ár
255. § (1) Szokásos piaci ár az a teljes pénzösszeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett az adott
termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással összehasonlítható körülmények között a teljesítés helye
szerinti államban és a teljesítés időpontjában a beszerzőnek vagy az igénybevevőnek fizetnie kellene egy
tőle független értékesítőnek vagy nyújtónak.
(2) Összehasonlítható körül mények hiányában – az (1) bekezdéstől eltérően – a szokásos piaci ár:
a) termék értékesítése esetében nem lehet alacsonyabb a termék vagy az ahhoz hasonló termék
beszerzési áránál, ilyen ár hiányában pedig a teljesítés időpontjában megállapított előállítás i értékénél;
b) szolgáltatás nyújtása esetében nem lehet alacsonyabb annál a pénzben kifejezett összegnél, amely a
nyújtónál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
Átváltási árfolyam
256. § (1) Ahol e törvény euróban meghatározott pénzösszeget említ, ott az annak megfelelő forintösszeg
megállapításához a 2003. évi uniós csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján
érvényes, az MNB által közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró) kell
alkalmazni azzal, ho gy az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget – a matematikai kerekítési szabályok

alkalmazásával – 100 000 forintra, illetőleg ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a
100 000 forintot, 1000 forintra kell kerekíteni.
(2) Az (1) beke zdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a 99. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett esetben a tárgy naptári év egészére alkalmazandó forintösszeg megállapításához a tárgy naptári
évet megelőző év október hónapjának első munkanapján érvényes árfolyamo t kell alkalmazni.
Egyes adókötelezettségek alóli mentesülés
257. § (1) Az adót önadózással megállapító, a (2) bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezett,
akinek (amelynek) az adott adómegállapítási időszakban nincs olyan önadózással megállapítandó fizetendő
adója, amelyről ellenkező esetben az állami adóhatóságnak bevallást kell tennie, illetve nincs az Art.
szerinti összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettséget keletkeztető közösségi kereskedelemmel
kapcsolatos ügylete, és adólevonásra nem jogos ult vagy adólevonásra jogosult ugyan, de ugyanezen
adómegállapítási időszakban adólevonási jogot nem gyakorol, mentesül az adott adómegállapítási
időszakra vonatkozóan az Art. szerinti bevallástételi kötelezettség alól.
(2) A bevallástételi kötelezettség a lól a következők mentesülnek:
a) az az adóalany, aki (amely) kizárólag a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése vagy 87. § -a szerint
adómentes termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végez;
b) az az adóalany, aki (amely) ilyen minőségében
ba) alanyi adó mentességben részesül;
bb) mezőgazdasági tevékenységet folytatóként jár el.
Adóvisszatérítés kérelemre
257/A. § (1) Külföldi illetőségű adományozótól származó pénzbeni adomány, segély (a továbbiakban
együtt: adomány) esetében, ha annak kedvezményezettje ig azoltan a 85. § (4) bekezdés b)-f) pontjában
felsorolt személyek, szervezetek valamelyike, az állami adóhatóság – a kedvezményezett írásos kérelmére –
visszatéríti a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított és az
ellen érték részeként megtérített, illetőleg az általa fizetendő adóként is megállapított előzetesen felszámított
adót, feltéve, hogy
a) a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele a kedvezményezett alapszabályában (alapító
okiratában) megjelölt olyan tevéke nységnek ellátását szolgálja, amely az egyesülési jogról, a közhasznú
jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény alapján közhasznú
tevékenység, egyházi személynek, szervezetnek minősülő kedvezményezett esetében ped ig a külön
törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő tevékenység,
b) az adományozó az adomány összegét – az adóügyi illetősége szerinti állam joga szerint – a vonatkozó
adózási rendelkezésekkel összhangban számolta el,
c) az adományozó az adomány felhasználását kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy a
kedvezményezettet mentesíteni kell a termékek, szolgáltatások árába (díjába) belefoglalt adó viselése alól,
és
d) a kedvezményezettet az adólevonási jog egészben vagy részben nem illeti meg.
(2) Az adó -visszatéríttetési jog legfeljebb olyan hányadban illeti meg a kedvezményezettet, amilyen
hányadban az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenység, feladat ellátását szolgáló kiadásokból
az adomány összege részesedik.
XXI. Fejezet
ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
258. § (1) A Közösség tagállamaiban az e törvényben használt “adó” kifejezés jelentését a 9. számú
melléklet tartalmazza.
(2) E törvény alkalmazásában az "adó" kifejezés harmadik állam esetében olyan adót vagy adójellegű
befizetést jelent, amely lényeges szabályozási tartalmában alapvetően a következő elvek érvényesülésének
tesz együttesen eleget

a) típusa szerint: közvetett;
b) a költségvetési bevétel valós realizálási helye szerint: végső fogyasztást terhelő;
c) a termékek, szolgáltatások forgalmához való fizetési kötelezettség kapcsolódása szerint: minden
forgalmi szakaszra kiterjedő;
d) beszedésének módja szerint: adóhalmozódást kiküszöbölő.
(3) E törvény alkalmazásában az “adószám” kifejezés
a) Magyarország esetében a belföldön adófizetésre k ötelezettként nyilvántartásba vett egyedi
azonosítására szolgáló, az Art. -ben meghatározott adószámot (közösségi adószámot), csoportazonosító
számot jelenti;
b) a Közösség más tagállamai esetében a tagállamban az (1) bekezdés szerint meghatározott adó
fize tésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló olyan betűből és/vagy
számból álló jelet jelenti, amely a tagállam joga szerint tartalmában megfelel a Héa- irányelv 215. cikkének;
c) harmadik állam esetében az adott államba n a (2) bekezdésnek megfelelő adó fizetésére kötelezettként
hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló jelet jelenti.
(4) E törvény alkalmazásában a “jövedéki termék” és a “jövedéki adó” kifejezés
a) Magyarország esetében a Jöt. hatálya al á tartozó terméket és a Jöt. alapján fizetett vagy fizetendő adót
jelenti; b) a Közösség más tagállamai esetében azt a terméket és azt az adót jelenti, amely termékre és adóra a
tagállamnak az a joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Jövedékiadó -irá nyelv rendelkezéseinek,
figyelemmel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló
2003/96/EK tanácsi irányelv 3. cikkére is, kivéve a földgázcsővezeték -hálózaton keresztül szállított gázt és
a villamos energi át, valamint az e termékek után – az előzőek szerint meghatározott – fizetett vagy fizetendő
adót.
259. § E törvény alkalmazásában
1. adóbiztosíték: az adó megfizetésének biztosítására szolgáló összeg, amelyet a Vám tv. -nek a
vámbiztosíték nyújtására vonat kozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nyújtanak, és amely
összegében
a) a 95. § szerinti adómentesség esetében megfelel a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására
irányuló eljárásban megállapított adónak;
b) az adóraktározási eljárás során kir aktározandó/kiraktározott termék esetében megfelel a termék
szokásos piaci árának figyelembevételével megállapított fizetendő adónak;
2. állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb
időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység –
székhelyhez képesti – önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak,
ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak an nyiban, amennyiben a 37. § (1) bekezdésének
alkalmazásában az adóalany kereskedelmi képviselete a legközvetlenebbül érintett, kivéve, ha az Európai
Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik;
3. áruminta: a képviselt terméknek kisebb és jellemző része vagy mennyisége, amelyet kizárólag a
képviselt termék bemutatásának céljára adnak, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva más
cél elérésére nem is alkalmas;
4. bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is,
amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges
használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek;
5. elektronikus úton kibocsátott számla: a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére az
adatok vagy – digitális tömörítés felhasználásával – adatállományok elektronikus úton történő továbbítása,
személyes rendelkezésre bocsátása telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses
rendszeren keresztül, elektr onikus adatfeldolgozás céljára;
6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni
értéket is, de ide nem értve a kártérítést;
7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési
telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak;
8. készpénz -helyettesítő fizetési eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
törvényben meghatározott készpénz- helyettesítő fizetési eszköz;
9. kis érték: a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az 5000 forintnak megfelelő pénzösszeget,
amelyet a termék átengedéskori – adót is tartalmazó – szokásos piaci árának alapulvételével kell
megállapítani;

9/A. közcélú adomány, adományozás: a közhasznú szervezet részére az egyesülési jogról, a közhasznú
jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényben nevesített
közhasznú tevékenység támogatására, valamint a külön törvényben meghatározott feltételekne k megfelelő
egyház részére az ott meghatározott tevékenysége támogatására fordított termék, szolgáltatás, feltéve, hogy
a) az ügyletre vonatkozó okirat, egyéb körülmény valós tartalma alapján nem állapítható meg, hogy az
nem szolgálja, vagy csak látszólag szolgálja a közhasznú, a közérdekű, továbbá – egyház esetében – a külön
törvényben meghatározott célt,
b) az nem jelent vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának (részvényesének), vezető
tisztségviselőjének, felügyelő bizottsága vagy igazgató sága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen
személyek vagy a természetes személy tag (részvényes) közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül
vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás, és
c) az adományozó rendelkezik a k özhasznú szervezet, az egyház által kiállított igazolással, amely
tartalmazza az adományozó és az adományozott nevét, székhelyét vagy állandó lakóhelyét, adószámát,
adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jelét és a támogatott célt;
10. külföldi ut as: az a természetes személy, aki Közösség egyetlen tagállamának sem állampolgára, és
nem jogosult a Közösség egyetlen tagállamában sem állandó tartózkodásra, továbbá az, aki a Közösség
valamely tagállamának állampolgára ugyan, de lakóhelye a Közösség terü letén kívül van;
11. lakóhely: tartós ottlakásra szolgáló hely, amellyel a természetes személy személyes és gazdasági
kapcsolatai a legszorosabbak (létérdekek központja), kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől
eltérően rendelkezik;
12. lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan -nyilvántartásban lakóház vagy lakás
megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a
lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akko r sem, ha az a lakóépülettel
egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület;
13. nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik (amelyek)
a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;
b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;
c) között az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja;
d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;
e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a) -d) alpontokban meghatározottak közeli hozzátartozója;
14. pénz: a névértéken elfogadott pénz;
15. pénzhelyettesítő eszköz: utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény – ide nem értve a pénzt és a
készpénz -helyettesítő fizetési eszközt -, ha azzal a köteleze tt pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak
jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik;
16. pénzügyi eszköz: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk
vége zhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben meghatározott pénzügyi eszköz, kivéve azt a
pénzügyi eszközt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését
is jelenti;
17. rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások : a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett
rádió -, illetőleg televízió -műsornak a médiaszolgáltató általi előállítása, elektronikus jelek formájában való
megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása vagy továbbjuttatása;
18. sorozat jelleg: ha 2 naptári éven belül negyedik vagy további építési telket (telekrészt) és/vagy
beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek, valamint a rá következő 3 naptári éven belül
további építési telket (telekrészt) és/ vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek
azzal, hogy ha olyan építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant
értékesítenek,
a) amely tulajdon kisajátításának tárgyát képezi, vagy
b) amelynek szerzése az értékesítőnél – az illetékekről szóló törvény alapján – öröklési illeték tárgyát
képezte,
az az előzőekben említett darabszámba beleszámít ugyan, de önmagában nem minősül sorozat jellegűnek,
továbbá azon – lakóterület besorolású – épí tési telkek (telekrészek), amelyeket telekmegosztással egyazon
építési telekből (telekrészből) alakítottak ki – darabszámtól függetlenül – az előzőekben említett
darabszámba egy építési telekként (telekrészként) számítanak be;
19. székhely: a gazdasági tev ékenység folytatásának az a helye, ahol a központi ügyvezetés helye van,
kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik;

20. szokásos tartózkodási hely: adott naptári évben az adott állam területén a természetes személy
tartózko dásának időtartama összességében – a ki – és beutazás napját is egész naptári napnak számítva –
eléri, vagy meghaladja a 183 napot, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően
rendelkezik;
21. tárgyi eszköz: az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli
rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági
tevékenység folytatását;
22. továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő
hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a
kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől;
23. telekommunikációs szolgáltatások: jel, írás, kép, hang vagy b ármely természetű egyéb értelmezhető
információ továbbítása, kibocsátása és vétele rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren
keresztül, ideértve az ezek továbbítására, kibocsátására és vételére szolgáló rendszerek használatára
vonatkozó jogok i dőleges vagy végleges átengedését, valamint a globális információs hálózatokhoz való
hozzáférés biztosítását is;
24. termék fuvarozása: az is, ha az értékesített termék közlekedési eszköz, és annak fuvarozása oly
módon történik, hogy a fuvarozás megkezdésé nek és befejezésének helye közötti távolságot a
közlekedésben maga az értékesített közlekedési eszköz teszi meg;
25. új közlekedési eszköz:
a) szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített erőgépének
hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm 3
-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az
értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa
megtett távolságból legfeljebb 6000 kilométert tett meg;
b) víziközlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek hosszúsága meghaladja a 7,5 métert
– kivéve: a nyílt tengeri forgalomban használt olyan járművet, amelyet kereskedelmi személyszállításra,
egyéb kereskedelmi, ipari és halászati tevékenységre, valamint tengeri mentésre vagy segítségnyújtásra
használnak, továbbá a partmenti halászati tevékenységre használt járművet is -, feltéve, hogy az értékesítés
teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az ál tala hajózott
órákból legfeljebb 100 órát hajózott;
c) légiközlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek teljes felszállási tömege meghaladja
az 1550 kilogrammot – kivéve: azt a járművet, amelyet kizárólag vagy túlnyomó részben nemzetközi
lé gikereskedelmi forgalomban részt vevő vállalkozás használ – feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az
első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az általa repült órákból legfeljebb 40
órát repült; 26. vevői készlet:
a) belfö ldön a termék leendő beszerzőjének saját raktárába vagy általa bérelt raktárba készletezésre
fizikailag betárolt olyan terméket jelenti, amely a tárolás tartama alatt a termék leendő értékesítőjének
tulajdonosi rendelkezése alatt áll, anélkül, hogy ez idő alatt a termék használatára, egyéb módon történő
hasznosítására – ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást – bárki jogosult lenne, továbbá a
termékértékesítés teljesítésével egyúttal, amelyet a termék leendő beszerzője kezdeményez, a termék fizikai
k itárolása is megtörténik;
b) a Közösség más tagállamában azt a jogintézményt jelenti, amely a tagállam joga szerint a belföldről
továbbított termékhez a lényeges szabályozási tartalmat illetően ugyanolyan vagy ahhoz hasonló
joghatásokat fűz, mint amelyeket e törvény az a) alpont szerinti esetre rendel.
XXII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Felhatalmazás
260. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg
a) az adó -visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a kö zhasznú tevékenységet folytató személyt,
szervezetet [100. § (2) bekezdése], továbbá a külföldi illetőségű adományozót és a tőle származó pénzbeni

adomány kedvezményezettjét [257/A. §] terhelő igazolási kötelezettségeket, valamint az adó-
visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmát és az utólagos adóvisszatérítés egyes eljárási szabályait;
b) a Közösség más tagállamában [244. § (2) bekezdésének a) pontja] és az elismert harmadik államban
[244. § (2) bekezdésének b) pontja] letelepedett adóalanyra, vala mint a 200. § (3) bekezdésében említett
nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó -visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és
kitöltésének módját, továbbá az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyt és a 200. § (3)
bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt terhelő igazolási kötelezettségeket;
c) a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező gépi
kiállítással történő megállapítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazg atási azonosítására vonatkozó
szabályokat.
(2) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy – a külpolitikáért és a honvédelemért
felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg a 107. § szerinti adómentességhez, illetől eg
adó -visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő igazolási kötelezettséget, az adó -visszatéríttetési kérelem
kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó -visszatéríttetés eljárási szabályait.
(3) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy – az informatikáért felelős
miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg az elektronikus úton kibocsátott számla és az abban
foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosítására vonatkozó szabályokat.
Hatályba léptető rendelkezések
261. § (1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – 2008. január 1. napján lép
hatályba, rendelkezéseit – a (4) -(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel és a 269. § -ban foglaltak
figyelembevételével – et től az időponttól kezdődően kell alkalmazni.
(2) A 8. §, valamint az Art. – e törvénnyel megállapított – 22/A. § -a és 33. § -ának (9) bekezdése, továbbá
az Art. – e törvénnyel módosított – 178. §- ának 1. pontja e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal,
hogy a csoportos adóalanyiságot engedélyező, 2008. január 1. napját megelőzően jogerőre emelkedett
határozatok esetében a határozat jogerőre emelkedéséhez fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1.
napjától kell alkalmazni.
(3) A 20. § (5) bekezdésében, a 30. § (4) bekezdésében, a 80. § (2) bekezdésének b) pontjában, a 88. §
(1) bekezdésében, a 218. § (1) bekezdésében, a 220. § (1) bekezdésében, a 224. § (1) bekezdésében, a 237.
§ (1) bekezdésében és a 239. § (1) bekezdésében meghatározott választási jog gyakorlására vonatkozó
előzetes bejelentési kötelezettséggel összefüggő rendelkezések e törvény kihirdetésének napján lépnek
hatályba azzal, hogy azokat ettől az időponttól kezdődően lehet az állami adóhatóság felé teljesíteni úgy,
hogy az azokhoz fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni, feltéve, hogy e
törvény rendelkezéseiből más nem következik.
(4) Ha a tulajdon kisajátítása egyúttal termék értékesítését is eredményezi, e törvény rendelkezéseit
azokban az esetekben kell alkal mazni először, amelyekben a tulajdon kisajátítására irányuló eljárás 2008.
január 1. napján vagy azt követően indul.
(5) Adóvisszaigénylési, illetőleg -visszatéríttetési ügyekben a 99. § -t, 100. § -t, 107. § -t és 108. §- t,
valamint a XVIII. fejezet rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az
adóvisszaigénylési, illetőleg – visszatéríttetési jog 2008. január 1. napján vagy azt követően keletkezik.
(6) Azokban az esetekben, amelyekben az adóalany a 2007. évet érintően a rá vonatk ozó utolsó bevallási
időszakban az Áfa tv. [262. §] rendelkezései szerint negatív előjelű elszámolandó adót állapít meg, és e
törvény hatálybalépését követően annak visszaigénylését kérelmezi az állami adóhatóságtól, adó –
visszaigénylési kérelmének benyújtá sára és annak elbírálására – az adóalany előzetes bejelentése alapján – a
186. §- t kell alkalmazni.
(7) A 259. § 18. pontjában említett 2 naptári év első éve a 2008. év.
(8) A 156. §- t és 157. §-t először 2008. július 1. napjától kezdődően kell alkalmazni azzal, hogy a 156. §
(3) bekezdésében említett kérelmet legkésőbb 2008. március 31. napjáig kell a vámhatósághoz benyújtani.
Hatályát vesztő rendelkezések
262. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg:
a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi L XXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.),
b) az Áfa tv. módosításáról szóló 1993. évi LXX. törvény,

c) a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló 1994. évi LXV. törvény 39. §- ának (5)
bekezdése és 40. § -a,
d) a mezőgazdasági termelők adózási f eltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló 1997.
évi XVII. törvény 7. § -ának (15) bekezdése,
e) az Áfa tv. módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény,
f) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról
szóló 1999. évi XCIX. törvény 200. §- a,
g) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról
szóló 2000. évi CXIII. törvény 270. §- a,
h) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló
2002. évi XLII. törvény 305. § -a,
i) az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvény 12. §- ának (2) bekezdéséből "e
törvénnyel megállapított 305. § -ának (12) bekezdését, valamint” szövegrész é s 13. § (2) bekezdése,
j) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló
2003. évi XCI. törvény 211- 213. §-ai,
k) az Áfa tv. módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 67- 71. §-ai,
l) az adókról, járulékok ról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló
2004. évi CI. törvény 303. §- a és 304. §-a,
m) az adókról és járulékokról szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi XXVI. törvény 57 -59. §- ai
és 62. §- a,
n) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII. törvény 45. §- a,
o) az Áfa tv. módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény,
p) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló
2005. évi CXIX. törvé ny 182. §-a,
q) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 228- 230. §-ai,
r) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény 132. §- a, 196-199.
§ -ai és 217. §- a,
s) az Áfa tv. módosításáról szóló 2007. évi LXII. törvény
hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit – a (4) és (5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel és a
269. §- ban foglaltak figyelembevételével – azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa
tv. szerinti adóf izetési kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig
bezárólag keletkezett.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a) a kiskereskedelmi, a vendéglátó -ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami v állalatok
vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény 15. § -ának
(4) bekezdése,
b) a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 56. § –
ának (4) bekezdéséből az ” – és általános forgalmi adó” szövegrész,
c) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 56. § -ának (4) bekezdése,
d) a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 30. §- ának (2)
bekezd éséből az " – és általános forgalmi adó” szövegrész,
e) az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény 9. § –
ának (1) bekezdéséből a ", valamint az általános forgalmi adó" szövegrész,
f) a társadalombiztosítás p énzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény 14.
§ -ának (2) bekezdéséből az "általános forgalmi adó – és” szövegrész,
g) a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 88. § (1)
bekezdésének har madik mondatából “az általános forgalmi adó és” szövegrész, valamint (2) bekezdésének
második mondatából “az általános forgalmi adó és” szövegrész
hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit – a 269. §- ban foglaltak figyelembevételével – azokban az
esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési kötelezettség, illetőleg
adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag keletkezett.
(3)
(4) Az Áfa tv. 7. § (3) bekezdésének e) pontját és 9. § (3) bekezdésének a) pontját e törvény
hatálybalépését követően is alkalmazni kell abban az esetben, ha a terméknek más tulajdonába történő
ellenérték nélküli átadása, illetőleg ha a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtása érdekében

igazoltan szükséges termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele e törvény kihirdetése napját megelőzően
történt.
(5)
Módosuló jogszabályok
263- 266. §
267. § Ahol más jogszabály az Áfa tv. -t említi, azon e törvény hatálybalépésétől kezdődően – ha e
törvény másként nem rendelkezik – e törvény ren delkezéseit kell érteni.
Jogharmonizációs záradék
268. § Ez a törvény – az Art. -vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 72/230/EGK második irányelve (1972. június 12.) a nemzetközi utazás során alkalmazandó
fo rgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított
rendelkezések összehangolásáról;
b) a Tanács 78/1032/EGK harmadik irányelve (1978. június 12.) a nemzetközi utazás során
alkalmazandó forgalmi és jöved éki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által
megállapított rendelkezések összehangolásáról;
c)
d) a Tanács 83/181/EGK irányelve (1983. március 28.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d)
pontja hatályának bizonyos te rmékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték -adó alóli mentességek
tekintetében történő meghatározásáról, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:
da) a Tanács 85/346/EGK irányelve (1985. július 8.) a 77/388/EGK irányelv 14. c ikkének (1) bekezdése
d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték -adó alóli
mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelv módosításáról;
db) a Tanács 88/331/EGK irányelve (1988. június 13.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikke (1) bekezdése d)
pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték -adó alóli mentességek
tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelv módosításáról;
dc) a Tanács 89/2 19/EGK irányelve (1989. március 7.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d)
pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték -adó alóli mentességek
tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelvnek a Kombinált Nómenklatúra
bevezetése figyelembevételével történő módosításáról;
e) a Tanács 86/560/EGK tizenharmadik irányelve (1986. november 17.) a tagállamok forgalmi adóra
vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték -adónak az ország területén nem honos
adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól;
f) a Tanács 2006/79/EK irányelve (2006. október 5.) a harmadik országokból származó nem
kereskedelmi jellegű kisebb küldemények behozatalának adómentességéről;
g) a Tanács 2006/ 112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről,
valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai: ga) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irá nyelvnek a rádióműsor – és televízióműsor -terjesztési szolgáltatásokra és egyes
elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték -adóra vonatkozó rendelkezések
alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról;
gb) a Tanács 2007 /75/EK irányelve (2007. december 20.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó- mértékekre vonatkozó egyes átmeneti rendelkezések
tekintetében történő módosításáról; gc) a Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. fe bruár 12.) a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás
teljesítési helye tekintetében történő módosításáról; gd) a Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belül i ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem
érdekében történő módosításáról;
ge) a Tanács 2009/47/EK irányelve (2009. május 5.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték -adó kedvezményes mértéke tekintet ében történő
módosításáról;

gf) a Tanács 2009/69/EK irányelve (2009. június 25.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irányelvnek az importtal kapcsolatos adócsalás tekintetében történő módosításáról;
gg) a Tanács 2009/162/EU irányelve (2009. december 22.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irányelv különböző rendelkezéseinek módosításáról;
gh) a Tanács 2010/23/EU irányelve (2010. március 16.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló
2006/112/EK irányelvnek a fordított adózási mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas szolgáltatásokra
vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról;
h) a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban ,
hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt
hozzáadottértékadó -visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról, valamint annak a következő
irányelvvel történt módosítása: ha) a Tanács 2010/66/EU irán yelve (2010. október 14.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban,
hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt
hozzáadottértékadó -visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/E K irányelv
módosításáról.
Átmeneti rendelkezések
269. § (1) Abban az esetben, ha e törvény és az Áfa tv. ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve
ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletből származó, önadózással gyakorlandó
jogokról és kötelezettségekről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és
kötelezettségeket e törvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan az Áfa tv. rendelkezései alapján
kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha e törvény az Áfa tv. -hez képest valamennyi érintett félre
együttesen és összességében a kötelezettségek hiányát állapítja meg, vagy kevésbé terhes kötelezettségeket
állapít meg, illetőleg új jogokat vagy többletjogokat állapít meg. Utóbbi esetben a jogokat és
kötelezettségeket – v alamennyi érintett fél együttes döntése alapján – e törvény rendelkezései alapján lehet
megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok e törvény hatálybalépését megelőzően – az elévülési
időn belül – keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamenn yi érintett fél közös elhatározással,
előzetesen és írásban nyilatkozik az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig
az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási
kérelem beny újtásának nincs helye. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el.
(2) A 262. § (2) bekezdésének g) pontjában megjelölt jogszabályhelyen meghatározott átadásokhoz
kapcsolódó, e törvény hatálybalépését megelőzően teljesített beszerzések tekin tetében az adólevonási jog –
e törvény rendelkezéseitől függetlenül – továbbra is gyakorolható.
(3) E törvény hatálybalépését követően továbbra is nulla százalékos adómérték alkalmazandó az ISPA
előcsatlakozási eszközből támogatott projekt keretében közvet lenül a kedvezményezett részére történő
termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon részére, amelyet Kohéziós Alapból finanszíroznak. E
rendelkezést azon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén lehet először alkalmazni, amelyek után
az ad ófizetési kötelezettség 2004. május 1 -jét követően keletkezik.
(4) Az Áfa tv. alapján választott csoportos adóalanyiság 2007. december 31. napjával megszűnik, és a
bevallással le nem fedett időszakról a csoport valamennyi tagja bevallást tesz valamennyi ad ójáról az Art.
soron kívüli bevallásra vonatkozó szabályai szerint.
(5) Az a személy, szervezet, akinél (amelynél) külön törvény rendelkezései alapján köthető koncessziós
szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység gyakorlásának lehetőségét
olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó – 2004. január 1. és 2007. december 31. közötti
időszakban teljesített – beszerzésekre jutó előzetesen felszámított adó tekintetében az Áfa tv. előírásai
alapján adólevonási jog nem állt fenn , az így le nem vont előzetesen felszámított adó tekintetében utólag – e
törvénynek az adó levonására vonatkozó előírásainak figyelembevételével – adólevonási joggal élhet,
feltéve, hogy a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése,
hasznosítása e törvény rendelkezései szerint adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Az adólevonási jog
akkor keletkezik, amikor a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának
átengedése után a fizeten dő adót – e törvény rendelkezései szerint – meg kell állapítani. Az adólevonási jog
kizárólag úgy gyakorolható, hogy az utólag levonható előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető
összeg adott adómegállapítási időszakban nem haladhatja meg az ugyanezen adómegállapítási időszakban –

a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után –
megállapított fizetendő adó összegét.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Áfa tv. előírásai szerinti önálló pozíci ószámonként
számított árrést alkalmazó adóalany az adott pozíciószám alá eső utak árrés számítását 2007. december 31.
napján köteles lezárni, és az így megállapított adót bevallásába beállítani. Az előbbiek szerint megfizetett
adó az e törvény hatálybalépését követően beérkezett szolgáltatói számlák figyelembevételével
korrigálható.
270. § (1) Az adó – és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény,
valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését cél zó adó- és vámjogi tárgyú
törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Mód1. törvény) módosított
206. § (1) bekezdés c) pontját és a Mód1. törvénnyel megállapított 206. § (2) bekezdését azokban az
esetekben kell alkalmazni el őször, amelyekben az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele,
előlegfizetés hiányában pedig az utazásszervezési szolgáltatás teljesítése 2011. január 1 -jére vagy azt
követő napra esik.
(2) A Mód1. törvénnyel megállapított 257/A. §- t azokban az esetekben kell alkalmazni először,
amelyekben a pénzbeni adomány, segély felhasználása 2011. január 1 -jén vagy azt követően beszerzett
termék, igénybe vett szolgáltatás érdekében történik.
(3) A 3. számú melléklet I. részének a Mód1. törvénnyel megál lapított 18. pontját azokban az esetekben
kell alkalmazni először, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont 2011. január 1 -jére vagy azt
követő napra esik.
271. § A 3. számú melléklet II. rész az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tö rvény
módosításáról szóló 2011. évi XXXV. törvénnyel megállapított 2. pontját azokban az esetekben kell
alkalmazni először, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont az általános forgalmi adóról szóló
2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló 2011. évi XXXV. törvény hatálybalépésének napjára vagy
azt követő időszakra esik.
272. § A 7. §-nak az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő befizetésekhez kapcsolódó
kedvezmények megalkotásáról és az Alap létrehozásával kapcsolatos törvénymódosítá sokról szóló 2011.
évi LVII. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított (4) -(5) bekezdéseit azokban az esetekben kell
alkalmazni először, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont a Módtv. hatálybalépésének napjára
vagy azt követő időszakra esik.
273. § (1) A törvény az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI.
törvénnyel megállapított 17. § (3) bekezdés d) pontjának és 18. § (2) bekezdésének rendelkezései azokban
az esetekben is alkalmazhatók, amelyekben az egyéni v állalkozói tevékenység folytatására való jogosultság
egyéni cég alapítása miatti megszűnése 2010. január 1 -je vagy azt követő időpont.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés alkalmazása egyúttal önellenőrzést is igényel, az önellenőrzés
pótlékmentesen vé gezhető el.
274. § (1) A törvény az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI.
törvénnyel megállapított 17. § (3) bekezdés g) pontjának és 18. § (2) bekezdésének rendelkezései azokban
az esetekben is alkalmazhatók, amelyekben a mezőgazdasági tevékenységét megszüntető, az Európai
Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból támogatásban részesülő természetes személy adóalany a
gazdaságát a mezőgazdasági tevékenységet tovább folytató, közeli hozzátartozónak [Ptk. 685. § b) pont] minősülő t ermészetes személy részére 2010. január 1 -jén vagy azt követő időpontban adja át.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés alkalmazása egyúttal önellenőrzést is igényel, az önellenőrzés
pótlékmentesen végezhető el.
275. § (1) A törvény egyes adótörvények é s azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011.
évi CLVI. törvénnyel megállapított 59. § (3) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor
az előlegnek a törvény 59. § (1) bekezdése szerinti jóváírása, kézhezvétele 2012. január 1 . napjára esik,
vagy azt követi.
(2) A törvénynek az alkalmazandó általános forgalmiadó -mértékre vonatkozó, egyes adótörvények és
azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított
rendelkezéseit – a (3) -(4) bekez désbe foglalt eltéréssel – azokban az esetekben kell alkalmazni először,
amelyekben a törvény 84. § -a szerint megállapított időpont 2012. január 1. napjára esik vagy azt követi.
(3) A törvénynek az alkalmazandó általános forgalmiadó -mértékre vonatkozó, 201 1. december 31.
napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra, amelynél a
teljesítést a törvény 58. § -a szerint kell megállapítani, és az az időszak, amelyre az adott részlet vagy

elszámolás vonatkozik, még 2012. január 1. napja előtt befejeződik, de az ellenérték megtérítése 2012.
január 1. napján vagy azt követően válik esedékessé.
(4) Azt az általános forgalmiadó -mértékváltozással érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást,
amelynél a teljesítést a törvény 58. §- a szerint kell megállapítani, és az az időszak, amelyre az adott részlet
vagy elszámolás vonatkozik, még 2012. január 1. napja előtt megkezdődik, de 2012. január. 1. napján vagy
azt követően fejeződik be, azon naptári napok száma szerint, a melyek
a) 2012. január 1. napját megelőző időszakra, illetőleg
b) 2012. január 1. napjára vagy azt követő időszakra
esnek, az alkalmazandó általános forgalmi adó mértéke szempontjából úgy kell tekinteni, mint amelynél az
a) és b) pont szerint külön -külön, időarányos részteljesítés történik. Az a) pont szerinti időarányos
részteljesítésre a törvény 2011. december 31. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az
ellenérték megtérítése 2012. január 1. napján vagy azt követően válik esedékessé.
(5) Az általános forgalmiadó -mértékváltozás miatt a gépi nyugta – és/vagy számlaadásra szolgáló
pénztárgépet és taxamétert legkésőbb 2012. február 29. napjáig az arra jogosított szervizzel át kell állíttatni.
(6) A (5) bekezdésben említett átállításig
a) a gépi ny ugtaadásra szolgáló taxamétert és
b) az általános forgalmi adó nyugtán való feltüntetésére vagy számlakiállításra is alkalmas pénztárgépet
használó, nyugta -, illetőleg számlakibocsátási kötelezettségének kézi kibocsátású nyugtával, számlával tesz
eleget.
( 7) A törvény 124. § (2) bekezdés a) pontja 2011. december 31-én hatályos szabályát továbbra is
alkalmazni kell azokra az elszámolási időszakokra, amelyeknek a kezdő napja 2012. január 1. napját
megelőző napra esik.
(8) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi
CLVI. törvénnyel megállapított 131. § (2) bekezdését először arra az adómegállapítási időszakra kell
alkalmazni, amely 2012. január 1. napján kezdődik.
(9) A törvény egyes adótörvények és azzal össz efüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi
CLVI. törvénnyel megállapított 135. § (2) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor a
tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavétele 2011. december 31. napját követően történt meg.
(1 0) Az adóalany dönthet úgy is, hogy a 2011. december 31. napján vagy azt megelőzően
rendeltetésszerű használatba vett tárgyi eszközökre is a törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megál lapított 135. § (2) bekezdését
alkalmazza. Az adóalany köteles ezen döntését adónyilvántartásában megfelelően rögzíteni. Ilyen esetben
az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el.
(11) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosí tásáról szóló 2011. évi
CLVI. törvénnyel megállapított 5. számú melléklet 3/A. pontját azokban az esetekben kell először
alkalmazni, amelyekben az arányszámot 2012. évre állapítják meg.
276. § (1) A fordított adózás mezőgazdasági szektorra történő kiterjes ztésével kapcsolatban egyes
törvények módosításáról szóló 2012. évi XLIX. törvénnyel (a továbbiakban: Mód2 törvény) megállapított
142. § (1) bekezdés i) pontját – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – azon ügyletek esetén kell
először alkalmazni, amelyek teljesítési időpontja 2012. július 1. napjára esik, vagy azt követi. (2) A Mód2 törvénnyel megállapított 6/A. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetén, ha
a teljesítés időpontja 2012. július 1. napjára esik, vagy azt követi, de a terméket beszerző adóalanynak a 60.
§ (1) -(3) bekezdése szerint a fizetendő adót 2012. július 1. napját megelőzően kellene megállapítani, a
Mód2 törvénnyel megállapított 142. § (1) bekezdés i) pontja nem alkalmazandó.
(3) Amennyiben a Mód2 törvénnyel m egállapított 142. § (1) bekezdés i) pontja hatálya alá tartozó
termékértékesítéshez fizetett előleg jóváírásának, kézhezvételének időpontja 2012. július 1. napját
megelőző napra esik, az előleg jóváírására, kézhezvételére tekintettel fizetendő adót az ügyl etet saját
nevében teljesítő adóalany fizeti az 59. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően, a termék beszerzőjének
adófizetési kötelezettsége – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az adóalapnak az előleg adót
nem tartalmazó összegével csökkent ett része után keletkezik.
277. §
278. § A 3/A. számú melléklet II. rész az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi
LXIX. törvénnyel megállapított 2. pontját azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a 84.
§ szerint megállapított időpont az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi LXIX.
törvény kihirdetését követő 31. napra vagy azt követő időszakra esik.

1. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A Közösség területe és tagállamai
1. A Közösség területe – a 2 -4. pontokban említett eltérésekkel – a Szerződés 299. cikkében felsorolt
tagállamokat és azok államterületét (a továbbiakban: tagállam területe) – az ott meghatározott eltérések
figyelembevételével – jelenti.
2. A Közösség területe, ezzel eg yütt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok
alábbiak szerint meghatározott részét, amelyek a Közösség, ezzel együtt a tagállam vámterületének részét
képezik:
a) Egyesült Királyság:
– Csatorna -szigetek;
b) Finn Köztársaság:
– Aland szigetek;
c) Francia Köztársaság:
– tengerentúli megyék;
d) Görög Köztársaság:
– Athosz -hegy;
e) Spanyol Királyság:
– Kanári -szigetek.
3. A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok
alábbiak szerint meg határozott részét, amely részek nem tartoznak a Közösség vámterületéhez:
a) Egyesült Királyság:
– Gibraltár;
b) Németországi Szövetségi Köztársaság:
– Büsingen területe,
– Helgoland szigete;
c) Olasz Köztársaság:
– Campione d’ Italia,
– Livigno,
– Luganói -tó olaszországi vizei;
d) Spanyol Királyság:
– Ceuta,
– Melilla.
4. E törvény alkalmazásában nem minősül harmadik államnak:
a) Man -sziget,
b) Monacói Hercegség,
c) az Egyesült Királyság ciprusi felségterületei (Akrotiri és Dhekelia).
5. E törvény alkalmazá sában azokat az ügyleteket, amelyek
a) a Man -sziget területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok
az Egyesült Királyság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének;
b) a Monacói Hercegség területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni,
mintha azok a Francia Köztársaság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének;
c) az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről (Akrotiri és Dhekelia) kiindulóan, vagy oda irányulóan
teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Ciprus területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan
teljesülnének.
2. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
Közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységek
1. Telekommunikációs szolgáltatások nyújtása
2. Víz -, gáz -, villamos energia – és hőellátás
3. Termék fuvarozása

4. Vízi és légi kikötői szolgáltatások nyújtása
5. Személy szállítása
6. Értékesítési célra előállított új termék értékesítése
7. Mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos olyan intervenciós tevékenység, amelyet az e termékek közös
piaci szabályozásáról szóló rendeletek alapján végeznek
8. Kereskedelmi jellegű kiállítások, vásárok és bemutatók szervezése és rendezése
9. Raktározási szolgáltatások nyújtása
10. Kereskedelmi jellegű hirdetési- és reklámszolgáltatások nyújtása
11. Utazás szervezése
12. Munkahelyi és egyéb vendéglátás
13. Rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások keretében végzett kereskedelmi jellegű tevékenység
3. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások
I. rész: termékek
Sor –
szám Megnevezés vtsz.
1. Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot
szabályozó törvények módosításáról szóló törvény hatálya al á tartozó olyan humán
gyógyszerek, amelyeket külön jogszabályban meghatározott hatóság forgalomba
hozatalra engedélyezett, valamint a nem kereskedelmi jellegű áruforgalomban az
erre jogosult hatóság engedélyével importált gyógyszerek;
Humán gyógyászati cé lú magisztrális készítmények.

2. Hagyományos gyógynövény drogok közvetlen lakossági fogyasztásra,
kiskereskedelemben szokásos kiszerelésben
121190 98 -ból
1302-ből
3. Az arra feljogosított hatóság által engedélyezett humán célra felhasználásra ker ülő
diagnosztikai reagensek
3002 10 -ből
3002 90-ből
3006 20- ból
3006 30- ból
3821- ből
3822 -ből
4. Orvosi radioaktív izotópok 2844 40 20 00 -ból
5. Speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, valamint anyatej -helyettesítő és
anyatejkiegészítő tá pszerek
1901 10 00 02
2106 90 92 01
2106 90 98 01
6. Egészségügyi oxigén (max. 10, ill. 20 liter űrtartalmú, 150, ill. 200 bar nyomású
palackban kiszerelve vagy cseppfolyós formában, kizárólag gyógyszerkönyvi
minőségű termék)
2804 40 -ből
7. Brail le-tábla műanyagból 3926 90 -ből
8. Fehér bot vakoknak 6602 -ből
9. Pontozó vakoknak 8205 59 90 -ből
10. Braille -tábla fémből 8310 -ből
11. Braille -írógép vakoknak 8469 30 -ból
12. Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére ( a szövetség által a
tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék)
8471 -ből
13. Telefonkezelő adapter vakok számára 8517 80 90 -ből
14. Braille -óra vakoknak 9102 -ből
15. Könyv 4901 -ből

4903
16. Napilap (hetenként legalább négyszer megj elenő kiadvány);
Egyéb újság, folyóirat (évente legalább egyszer megjelenő kiadvány)
4902
17. Kotta 4904
18. A 15. és 17. pontban meghatározott termékek bármely más fizikai adathordozón
reprodukált formája

II. rész: szolgáltatások
Sorszám Meg nevezés
1. Távhőszolgáltatás, ideértve a villamos energiáról szóló
törvény alapján megújuló energiaforrásnak minősülő
energiaforráson alapuló hőszolgáltatást
2. Előadóművész személyes közreműködésével
a) vendéglátás keretében, üzletben,
b) nem nyilvánosan meghirdetett családi esemény, baráti
rendezvény keretében, zárt körben, vagy
c) belépődíj nélkül tartott, a zenés, táncos rendezvények
működésének biztonságosabbá tételéről szóló
kormányrendelet hatálya alá nem tartozó, közösségi
rendezvé nyeken nyújtott hangszeres élőzenei szolgáltatás.
3/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A 82. § (3) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások
I. rész: termékek
Sor –
szám Megnevezés vtsz.
1. Tej és tejtermékek (kivé ve az anyatejet) 0401 -ből
0402
0403
0404 10
0405 -től 0406 -ig
2. Tejtermékek (kivéve az italként közvetlen fogyasztásra alkalmas, tej pótlására
szolgáló olyan imitátumokat, amelyek általában tej és permeátum – esetenként savó
és/vagy tejszín – kül önböző arányú keverékéből állnak, és amelyek minősége,
mennyiségi összetétele különbözik a természetes tejétől, tejfehérje tartalma
lényegesen alacsonyabb a természetes tejénél)
0404 90 -ből
3. Ízesített tej 2202 90 91 -ből
2202 90 95- ből
2202 90 9 9-ből
4. Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék 1901
(kivéve: 1901 10 00 02)
1903
1904
1905 10
1905 40
1905 90
II. rész: szolgáltatások
Sorszám Megnevezés
1. Kereskedelmi szálláshely -szolgáltatás
2. a zenés, táncos rendezvények működésének
biztonságosabbá tételéről szóló 23/2011. (III. 8.) Korm.

rendelet 2012. január 1. napján hatályos állapota szerint
meghatározott alkalmi szabadtéri rendezvényre történő,
kizárólag belépést biztosító szolgáltatás.
4. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
Adóraktározási eljárás
1. Az adóraktározási eljárás a termék adóraktárba történő beraktározását, ott tárolását, valamint onnan
történő kiraktározását foglalja magában.
2. Adóraktár:
a) a jövedéki termékek kivételével az a vámhatóság által adóraktározási eljárás céljára engedélyezett
raktár, amelynek engedélyezési és működtetési feltételei megegyeznek a Vámvégrehajtási -rendelet 525.
cikkében meghatározott, A -típusú vámraktár engedélyezési és működtetési feltételeivel;
b) a jövedéki termékek esetében a Jöt. -ben meghatározott adóraktár, feltéve, hogy azt – az adóraktár
üzemeltetőjének, engedélyesének (a továbbiakban együtt: adóraktár üzemeltetője) kérelmére – a
vámhatóság adóraktározási eljárás céljára is engedélyezte. Az engedély megszerzéséhez az szükséges, hogy
az adóraktár maga és az adóraktár üzemeltetőjének nyilvántartása egyaránt alkalmas legyen az
adóraktározási eljárás hatálya alá vonható jövedéki termékek és az ezen eljárás hatálya alá nem vonható
jövedéki termék ek egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére.
3. Beraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai betárolása az adóraktárba.
4. Kiraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai kitárolása az adóraktár ból.
5. Adóraktár üzemeltetője – az egyéb jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül – kizárólag olyan
belföldön nyilvántartásba vett adóalany lehet, akinek (amelynek) nincs olyan jogállása, amely
természeténél fogva az e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítésével összeegyeztethetetlen
lenne, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
6. Az adóraktár a vámhatóság felügyelete alatt áll, amely közvetlen vagy közvetett egyaránt lehet.
7. Beraktározó kizárólag a termék
a) értékesítője lehet; vagy
b) Közö sségen belüli beszerzője lehet.
8. A beraktározást maga a beraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja
indítványozhatja.
9. A beraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra
rendszeres ített okmány (a továbbiakban: beraktározási okmány) benyújtásával.
10. A beraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:
a) a beraktározó adószáma, valamint neve és címe;
b) a beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet [7. pont] teljesülését tanúsító o kirat sorszáma vagy egyéb
olyan jel, amely az okiratot kétséget kizáró módon azonosítja;
c) a beraktározandó termék megnevezése és mennyisége;
d) az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;
e) az adóraktár nyilvántartási száma és címe.
11. A berak tározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.
12. A beraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a beraktározás
jogcíméül szolgáló ügylet teljesülését tanúsító okirat eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát,
továbbá csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban.
13. Abban az esetben, ha a beraktározást nem maga a beraktározó indítványozza, a nevében és
képviseletében eljárónak a beraktározási okmányhoz csatolnia kell nevére szóló írásos meghatalmazást is.
14. A beraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely tételes,
szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.
15. Az áruvizsgálat eredményét, valamint a beraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a
beraktározási okmány záradékolásával közli.
16. A záradékolt beraktározási okmány 1 példányát a beraktározó, 1 példányát az adóraktár üzemeltetője,
1 példányát pedig a vámhatóság köteles megőrizni. A 12. pontban említett csatolt másolat egyik példányát
az adóraktár üzem eltetője, másik példányát pedig a vámhatóság szintén köteles megőrizni.

17. Abban az esetben, ha az adóraktárban tárolt terméket a 113. § szerint értékesítették, az értékesítő
köteles – a 24. pontban említett eset kivételével – megküldeni az értékesítésérő l szóló számla hiteles
másolatából 1 példányt az adóraktár üzemeltetőjének, 1 példányt pedig az adóraktár felügyeletét ellátó
vámszervnek, akik (amelyek) azt kötelesek megőrizni.
18. Kiraktározó kizárólag a tennék
a) 7/b. alpontban említett beraktározója lehet; vagy
b) igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. § szerint értékesítette; vagy
c) azon utolsó beszerzője lehet, aki (amely) részére a terméket a b) pont szerinti igazolt utolsó értékesítő
értékesítette.
19. A kiraktározás indítványoz ásának feltétele, hogy a kiraktározó a kiraktározandó termék után
adóbiztosítékot nyújtson. Abban az esetben, ha a kiraktározó képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg, a
kiraktározó helyett a pénzügyi képviselő is nyújthatja saját nevében az adóbiztosítékot. Mentesül az
adóbiztosíték nyújtása alól az a kiraktározó, illetőleg az a pénzügyi képviselő, aki (amely) az Art.
rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is.
20. A kiraktározást maga a kiraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró m eghatalmazottja
indítványozhatja.
21. A kiraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra
rendszeresített okmány (a továbbiakban: kiraktározási okmány) benyújtásával.
22. A kiraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:
a) a kiraktározó adószáma, valamint neve és címe;
b) hivatkozás a kiraktározó jogosultságának jogcímére [18. pont];
c) a kiraktározandó termék megnevezése és mennyisége;
d) az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;
e) az adóraktár n yilvántartási száma és címe.
23. A kiraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.
24. A kiraktározási okmányhoz csatolni kell a kiraktározó által a kiraktározandó termékre nyújtott
adóbiztosítékról [19. pont] szóló igazolást is.
25. A 18/b. alpont sze rinti esetben a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak
be kell mutatni a termék értékesítéséről kibocsátott eredeti számlát vagy annak hiteles másolatát, és csatolni
kell az erről készített másolatot 2 példányban. Ha azonban a kirak tározás indítványozásakor a termék
értékesítésének teljesítése még nem fejeződött be, vagy befejeződött ugyan, de a számla kibocsátása később
történik, a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg
a) jövedéki termék esetében, ha a kiraktározás egyúttal megvalósít olyan tényállást, amelyhez a Jöt.
haladéktalan okiratkibocsátási kötelezettséget fűz, akkor ennek az okiratnak,
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a Számv. tv. rendelkezései szerint szigorú számadás
alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevélnek
eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell a vámhatóságnak bemutatni, és csatolni kell az erről
készített másolatot 2 példányban, kivéve, ha az a) pont szerinti okirat – a Jöt. rendelkezései alapján –
egyébként is a vámhatóság rendelkezésére áll. Az első mondatban foglalt kötelezettséget azonban – az
előzőektől függetlenül – legkésőbb a termék adójogi helyzete rendezésének igazolására megállapított
határidőn [38. pont] belül pótolni kell.
26. A 18. b) alpont alkalmazásában a kiraktározó abban az esetben igazolt utolsó értékesítő, ha a 17. pont
szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék
beszerzőjeként szereplő személye megegyezik a 25. pont szerint bemutatott számla kibo csátójának
személyével.
27. Abban az esetben, ha a kiraktározást nem maga a kiraktározó indítványozza, a nevében és
képviseletében eljárónak a kiraktározási okmányhoz csatolnia kell a nevére szóló írásos meghatalmazást is.
28. A kiraktározás indítványozásá val egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely tételes,
szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.
29. Az áruvizsgálat eredményét, valamint a kiraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a
kiraktározási okmány záradékolásával közli.
30. A záradékolt kiraktározási okmány 1 példányát a kiraktározó, 1 példányát az adóraktár üzemeltetője,
1 példányát pedig vámhatóság köteles megőrizni. A 25. pontban említett csatolt másolat egyik példányát az
adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a v ámhatóság szintén köteles megőrizni.

31. Az adóraktár üzemeltetője köteles az adóraktározási eljárás hatálya alá tartozó termékekről
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell
tartalmaznia:
a) a nyitó adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége;
b) az adóraktárba igazoltan beraktározott termékek megnevezése és mennyisége;
c) az adóraktárból igazoltan kiraktározott termékek megnevezése és mennyisége;
d) a záró adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége.
32. A 31. pont szerinti nyilvántartást adóraktáranként elkülönítetten úgy kell vezetni, hogy a beraktározó
[7. pont], a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a
termék beszerzőjének, valamint a kiraktározó [18. pont] személye egyértelműen és kétséget kizáróan
megállapítható legyen.
33. Az adóraktár üzemeltetője köteles tételes leltárral alátámasztani
a) a nyitó adóraktári készletet az adóraktár létesülésének napj ára,
b) a záró adóraktári készletet az adóraktár megszűnésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó – és záró adóraktári készletet naptári negyedévente, a naptári negyedév
végének utolsó napjára vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
34. Abban az esetben, ha a leltározás a nyilvántartáshoz képest mennyiségi eltérést mutat, a mennyiségi
eltérés körébe tartozó terméket úgy kell tekinteni, mint
a) amely a mennyiségi eltérés feltárásakor a 2 . § a) pontja szerint adóztatandó értékesítés tárgya, és
b) amelyet a mennyiségi eltérés feltárásakor kiraktároztak.
35. A 34. pontban említett esetben a kiraktározó megegyezik a nyilvántartásban szereplő személlyel [32.
pont].
36. Abban az esetben, ha a 3 5. pont szerint a termék kiraktározójának személye nem állapítható meg, az
adóraktár üzemeltetője minősül a termék kiraktározójának.
37. A 34. pontban említett esetben a kiraktározónak a termékre adóbiztosítékot kell nyújtani, amelyre a
19. pontban meghatá rozott mentesség nem vonatkozik.
38. A vámhatóság a 19., illetőleg a 37. pont szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja, ha a
kiraktározó a kiraktározott termék adójogi helyzetének rendezését a kiraktározástól számított 90 napon
belül igazolja. Ellenk ező esetben a vámhatóság az esedékessé vált adót kiszabja és beszedi, megfizetés
hiányában a kiraktározáshoz nyújtott adóbiztosíték terhére érvényesíti.
39. A 38. pont alkalmazásában a kiraktározott termék adójogi helyzete rendezésének igazolása jelenti:
a ) a termék értékesítése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló, illetőleg abban az esetben,
ha a termék értékesítése – e törvény értelmében – mentes az adó alól, az annak teljesülését igazoló okirat
bemutatását a vámhatóságnak;
b) a termék Közösségen belüli beszerzése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló okirat
bemutatását a vámhatóságnak abban az esetben, ha a kiraktározó a termék Közösségen belüli beszerzője [7.
b) alpont].
40. Mentesül a 39. a) alpontban meghatározott okiratbe mutatási kötelezettség alól a kiraktározó abban az
esetben, ha a termék Közösség területéről való kiléptetésének tényéről a vámhatóság – az elektronikus
kiviteli eljárás részeként, a kiviteli adatok vámhatóságok közötti informatikai adatcsere keretében –
e lektronikus üzenet formájában igazolást kapott.
41. Az üzemeltető kérelmére a vámhatóság a raktár adóraktározási eljárás céljára történő engedélyezése
során vagy azt követően engedélyezheti az adóraktározási eljárás egyszerűsített végrehajtását is (a
továb biakban: egyszerűsített adóraktározási eljárás), amelynek engedélyezési és működtetési feltételei
megegyeznek a Vámvégrehajtási -rendelet 272- 274. cikkeiben meghatározott, a helyi vámkezelési eljárás
keretében történő vámraktározás engedélyezési és működtet ési feltételeivel.
42. Egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében e melléklet hivatkozott rendelkezéseit
a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a 9. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a beraktározás az adóraktár üzemeltetőj énél
indítványozható;
b) a 11. ponttól eltérően a beraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;
c) a 12. pontban meghatározott okirat -bemutatási kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell
teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1 p éldányban az adóraktár üzemeltetőjének kell csatolni, aki
(amely) köteles azt megőrizni;
d) a 13. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;

e) a 14. és 28. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a vámhatóság áruvizsgálatot az egyszerűsített
adóraktározási eljárás hatálya alá vont termék tekintetében tart;
f) a 15. és 16. pont nem alkalmazandó;
g) a 17. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az értékesítőnek az értékesítéséről szóló számla
hiteles másolatá t az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek nem kell megküldeni;
h) a 21. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a kiraktározás az adóraktár üzemeltetőjénél
indítványozható;
i) a 23. ponttól eltérően a kiraktározási okmányt 2 példányban kell benyújt ani;
j) a 24. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
k) a 25. pontban meghatározott, a kiraktározás feltételeként szabott okirat -bemutatási kötelezettséget az
adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni, tov ábbá az erről készített másolatot 1 példányban az adóraktár
üzemeltetőjének kell csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;
l) a 27. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
m) a 29. és 30. pont nem alkalmazandó;
n) a 31 -33. pontokban foglalt rendelkezések mellett az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásának
tartalmaznia kell a b) -d) , g) és i)-k) pontok szerint rendelkezésére bocsátott adatokat is.
43. A 42. pontban foglaltakon túl, egyszerűsített adóraktározás i eljárás alkalmazásának esetében
a) a beraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel – mint beraktározás –
történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a beraktározási
okmányon is feltünteti , amelynek egyik példányát a beraktározó, másik példányát az adóraktár
üzemeltetője köteles megőrizni; b) a kiraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel – mint kiraktározás –
történik, ennek tényét az időpont megjelölésével eg yütt az adóraktár üzemeltetője a kiraktározási
okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a kiraktározó, másik példányát az adóraktár üzemeltetője
köteles megőrizni;
c) az adóraktár üzemeltetője köteles a beraktározás [ a) pont], illetőleg a kiraktáro zás [b) pont] tényével
egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni;
d) az adóraktár üzemeltetője köteles az értékesítésről szóló számla hiteles másolatának kézhezvételével
egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értes íteni, ha az adóraktárban tárolt terméket
értékesítették [17. pont].
5. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3)
bekezdésében említett számítási módszere

1. Az előzetesen felszámított ad ó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítása a
következő képlet alkalmazásával történik:
L = A x L(H);
ahol
L: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adóból a levonható rész összege;
A: az arányosítással megosztandó elő zetesen felszámított adó éves szinten összesített összege;
L(H): a levonási hányados, amelynek
– számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve
az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számítot t, forintban megállapított és éves szinten összesített
összege szerepel,
– nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolód ó előleget is – adó
nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.
2. Abban az esetben, ha az adóalany közvetlenül olyan pénzbeni támogatásban részesül, amely a 65. §
szerint a termék értékesítésének, szo lgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül nem befolyásolja, a

támogatás forintban megállapított és éves szinten összesített összege az 1. pont szerinti levonási hányados
nevezőjének értékét növeli.
3. Az 1. pont szerinti levonási hányadosnak sem a szá mlálójában, sem a nevezőjében nem szerepelhet:
a) a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést megelőzően saját
vállalkozásában használt;
b) az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás n yújtásának ellenértéke,
ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi;
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjaiban felsorolt szolgáltatások nyújtásának ellenértéke, ha a
tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.
3/A. Az 1. pont szerinti levo nási hányados számításakor az ellenérték helyett a szokásos piaci árat kell
figyelembe venni, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdés a) vagy c) pontját
kell alkalmazni.
4. A 3. b) és 3. c) alpont alkalmazásában nem tekinthető es eti jellegűnek, ha az adóalany a tevékenységet
– az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján – engedéllyel végzi, vagy kizárólag engedéllyel
végezhetné, illetőleg ha a 3. b) és 3. c) alpontban említett tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül
számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összegének részaránya meghaladja az 1. pont
szerinti levonási hányados nevezője értékének a 10 százalékát.
5. Az 1. pont szerinti levonási hányadost felfelé kerekítve, 2 tizedesjegy pont ossággal kell megállapítani.
6. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását véglegesen a tárgyévre vonatkozó adatokkal a
tárgyév utolsó adómegállapítási időszakáról szóló bevallás elkészítésének keretében kell elvégezni.
7. Az előzetesen felszámítot t adó arányos megosztását ideiglenesen, a tárgyévre vonatkozó évközi
adatokkal – a tárgyév utolsó adómegállapítási időszakát megelőzően – a tárgyévi adómegállapítási
időszakokról szóló bevallások elkészítésének keretében is el kell végezni.
8. A 7. pont sz erinti megosztás alkalmazása során az évközi adatokat az adómegállapítási időszakok
között göngyölíteni kell, és azt a levonható előzetesen felszámított adó összeget kell előjelhelyesen
megállapítani, amely a tárgyidőszaki és azt megelőző utolsó adómegállapítási időszak eredményének
különbözeteként adódik.
9. A 7. pontban említett megosztáshoz az adóalany:
a) választhatja a tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányadost, feltéve, hogy ilyen
hányadossal rendelkezik; vagy egyebekben
b) azt a le vonási hányadost alkalmazhatja, amely a tárgyévre vonatkozó évközi és az adómegállapítási
időszakok között göngyölített adatok eredménye.
10. Ha az adóalany élt a 9. a) alpontban említett választási jogával, attól a 7. pont szerinti megosztás
egész időszak ában nem térhet el. Az adóalany ez esetben a 7. pont szerinti megosztással érintett
adómegállapítási időszakaiban az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó összegét – a 8.
ponttól eltérően – a 9. a) alpont szerinti levonási hányados alkalma zásával köteles megosztani.
11. Abban az esetben, ha az adóalanyra a 7. pont szerinti megosztás is vonatkozik, a 6. pont szerinti
megosztás során a 8. pontban említett számítási módszert kell megfelelően alkalmazni.
12. Abban az esetben, ha a 6. pontban em lített bevallás benyújtását követően a véglegesen levonható
előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be, és a számítás
eredményeként adódó új összeg a 6. pontban említett bevallásban közölt összeghez képest abszolút
értékben legalább 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeggel tér el, az adóalany köteles előzetesen
felszámított adó arányos megosztását utólag kiigazítani.
6. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A 142. § (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása alá tartozó termékek
Sor –
szám Megnevezés vtsz.
1. Vas – és acélhulladék és -törmelék 7204
kivéve: 7204 50
2. Rézhulladék és -törmelék 7404
3. Nikkelhulladék és -törmelék 7503

4. Alumíniumhulladék és -törmelék 7602
5. Ólomhulladék és -törmelék 7802
6. Cinkhulladék és -törmelék 7902
7. Ónhulladék és -törmelék 8002
8. Wolfram – (tungsten) hulladék és törmelék 8101 97
9. Molibdénhulladék és -törmelék 8102 97
10. Tantálhulladék és -törmelék 8103 30
11. Magnéziumhulladé k és -törmelék 8104 20
12. Kobalthulladék és -törmelék 8105 30
13. Bizmuthulladék és -törmelék 8106 00 10 -ből
14. Kadmiumhulladék és -törmelék 8107 30
15. Titánhulladék és -törmelék 8108 30
16. Cirkóniumhulladék és -törmelék 8109 30
17. Antimonhulladék és -törmelék 8110 20
18. Mangánhulladék és -törmelék 8111 00 19
19. A vas – és acélgyártásnál keletkező szemcsézett salak (salakhomok) 2618
20. Salak, kohósalak (a szemcsézett salak kivételével), reve, a vas – vagy az
acélgyá rtásnál keletkező egyéb hulladék
2619
21. Arzént, fémet vagy ezek vegyületeit tartalmazó hamu és üledék (a vas – vagy
acélgyártásnál keletkező hamu és üledék kivételével)
2620
22. Visszanyert (hulladék és használt) papír vagy karton 4707
23. Üve gcserép és más üveghulladék 7001 00 10
24. Műanyag hulladék és forgács 3915
25. Lágygumi hulladék, -törmelék és -forgács, és az ezekből nyert por és granulátum 4004
26. Nemesfém – és nemesfémmel platírozott fémhulladék és -törmelék; más
nemesfém et vagy nemesfémvegyületet tartalmazó hulladék és törmelék, elsősorban
nemesfém visszanyeréséhez
7112
27. Szemcse és por nyersvasból, tükörvasból, vasból vagy acélból 7205
28. Használt vagy új rongy, zsineg -, kötél -, hajókötél -hulladék és használt textiláru
zsinegből, kötélből vagy hajókötélből
6310
29. Használt primer cella, primer elem és elektromos akkumulátor, ezeknek hulladéka;
kimerült primer elem és kimerült elektromos akkumulátor
8548 10
6/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvény hez
A 142. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazása alá tartozó termékek
Sor –
szám Megnevezés Vtsz.
1. Kukorica 1005
2. Búza és kétszeres 1001
3. Árpa 1003
4. Rozs 1002
5. Zab 1004
6. Triticale 1008 90 10
7. Napraforgó -mag, tö rve is 1206 00
8. Repce – vagy olajrepcemag, törve is 1205
9. Szójabab, törve is 1201

7. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A mezőgazdasági tevékenység körébe tartozó termékek és szolgáltatások
I. RÉSZ: TERMÉKEK
A. pont
Sor –
szám Megnevezés vtsz.
1. Élő növény (beleértve azok gyökereit is), dugvány, oltvány stb.
Zöldségpalánta
0602 10
0602 20, 0602 -ből
2. Burgonya 0701
3. Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók (kivéve: hántolt és
feles) szaporí tóanyag zöldségfélékhez
0702 -től
0709-ig,
0713- ból,
1209- ből
4. Szőlő 0806 10
5. Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió és dinnyefélék héja 0802 11 -től
0802 50- ig,
0807 11,
0807 19, 0808,
0809,
0810 10- től
0 810 40- ig,
0810 90 -ből
6. Hazai termesztésű fűszernövények 0904 20, 0909,
0910- ből
7. Gabonafélék muhar, csumiz 1001 -től
1007- ig,
1008 10,
1008 20,
1008 30,
1008 90 10
1008 90 90- ből
8. Különféle magvak, ipari és gyógynövények
Szaporítóanyag ipari növényekhez
12 01, 1202
1204-től 1207- ig,
1209- ből,
1210- ből,
1211 90- ből,
1212 91,
1212 99 80- ból,
1213,
1401 90- ből,
1403 00,
2401 10,
2401 20,
5301 10,
5302 10
9. Mákgubó 1211 90 98 99 -ből
10. Takarmánynövények (kivéve az őrlemény és a pellet)
Sza porítóanyag takarmánynövényekhez
1214 -ből
2308 00 40 00-ból,

1209 -ből
11. Feldolgozott, tartósított saját előállítású zöldség, gyümölcs, savanyúság, citrusfélék
és dinnyefélék héja
paradicsomlé
0711, 0712,
0811-től 0813- ig,
0814- ből,
2001,
2003- től 2009- ig,
2002 -ből
12. Must és bor 2204 -ből
13. Borseprő, borkő 2307 -ből
14. Szőlőtörköly 2308 -ból
B. pont
Sor –
szám Megnevezés vtsz.
1. Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló,
versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével)
0101 -től 0105 -ig,
0106 -ból
2. Halak (csak az édesvízi halak, halikra), rákok, puhatestű és más gerinctelen
víziállatok 0301- ből, 0302- ből,
0306 29 10,
0307- ből, 0307 60,
0307 91 -ből
3. Nyers tej 0401 -ből
4. Friss tojás 0407 -ből
5. Természetes méz 0409
6. Másutt nem említett állati eredetű termékek (szőr, háziállatok spermája, propolisz,
méhpempő, virágpor, méhviasz, méhpempővel dúsított méz)
0502, 0503, 0505,
0511-ből,
1301 90 90 99- ből,
0410- ből,
1212 99- ből,
1521 90- ből,
2106 90 98 -ból
7. Állati vagy növényi trágya 3101
8. Nyers szőrme 4301 -ből
9. Legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó 5001
10. Nyers gyapjú 5101
11. Erdei fák és cserjék cs emetéje, oltványa 0602 -ből
12. Erdei fák és cserjék magja 1209 99 -ből
13. Feldolgozott tej és tejtermékek 0401 -ből,
0402 -től 0406 -ig
II. RÉSZ: SZOLGÁLTATÁSOK
Sor –
szám Megnevezés
1. Talajművelés, aratás, cséplés, préselés, szüretelés, beta karítás, vetés és ültetés
2. Mezőgazdasági termékek csomagolása és piacra történő előkészítése, mint például mezőgazdasági termékek
szárítása, tisztítása, aprítása, fertőtlenítése és silózása
3. Mezőgazdasági termékek tárolása
4. Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat,
laboratóriumi és állatkerti állat kivételével) gondozása, tenyésztése és hízlalása

5. Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy halgazdasági vállalkozásokban alka lmazott eszközök mezőgazdasági
célokra történő bérbeadása
6. Műszaki segítségnyújtás
7. Gyomirtás és mezőgazdasági kártevők irtása, növények és földek permetezése
8. Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási öntöző berendezések üzemeltetése
9. Vízlecsapo ló berendezések üzemeltetése
10. Fák nyesése és kivágása, valamint egyéb mező – és erdőgazdálkodási szolgáltatások
8. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
Műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek
I. rész: műalkotások
1. művész által saját k ezűleg készített festmény, rajz, pasztellkép, részekből összeállított kép (kollázs) és
dekoratív tábla (vtsz. 9701- ből);
2. művész által saját kezűleg készített és korlátozott számban előállított metszet, nyomat és litográfia
(vtsz. 9702 00 00- ból);
3. műv ész által saját kezűleg készített szobrászművészeti alkotás bármilyen anyagból (vtsz. 9703 -ból),
valamint az erről legfeljebb 8 példányban készített öntvénymásolat, amelynek sokszorozását a művész vagy
jogutódjának személyes felügyelete alatt végezték;
4. művész saját eredeti terve alapján legfeljebb 8 példányban készített kézi szövésű faliszőnyeg, kárpit
(vtsz. 5805 00 00- ból) és fali drapéria (vtsz. 6304 00 00- ból);
5. művész által saját kezűleg készített és szignált egyedi kerámia;
6. művész által saját kezűleg, legfeljebb 8 számozott példányban készített, és a művész vagy a művészeti
műhely által szignált réz alapú tűzzománc, kivéve az ötvös – és ékszertermékeket;
7. művész által saját kezűleg készített, és általa vagy felügyelete alatt legfeljebb 30 szám ozott
példányban – minden méretet és hordozót ideértve – sokszorozott, és a művész által szignált fénykép.
II. rész: gyűjteménydarabok
1. posta – és illetékbélyeg, lebélyegzett postabélyeg, első napi bélyegzéssel ellátott boríték, postai
levelezőlap és borí ték (bélyeges papír) és más hasonló érvénytelenített vagy postatiszta termék, feltéve,
hogy ezek nincsenek forgalomban, illetőleg nem is szánják forgalomra (vtsz. 9704 00 00);
2. állattani, növénytani, ásványtani, anatómiai, történelmi értékű, archeológiai, paleontológiai,
etnográfiai és numizmatikai gyűjtemény és gyűjteménydarab (vtsz. 9705 00 00).
III. rész: régiségek
– a vtsz. 9701- 9705 alá nem tartozó, 100 évnél idősebb termék (vtsz. 9706 00 00).
8/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A 244. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása alá tartozó államok
1. Liechtensteini Hercegség
2. Svájci Államszövetség
9. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

Az “adó” kifejezés jelentése a Közösség egyes tagállamaiban
1. A Belga Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW), illetőleg Taxe sur la
valeur ajoutée (TVA);
2. a Bolgár Köztársaság esetében: Danak varhu doba- vena stojnost;
3. Ciprus esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);
4. a Cseh Köztársaság esetében: Daó z poidané hodnoty (DPH);
5. a Dán Királyság esetében: Mervardiafgift (Moms);
6. az Egyesült Királyság esetében: Value Added Tax (VAT);
7. az Észt Köztársaság esetében: Käibemaksu;
8. a Finn Köztársaság esetében: Arvonlisävero (ALV);
9. a Francia Köztársaság esetében : Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
10. a Görög Köztársaság esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);
11. a Holland Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW);
12. Írország esetében: Cáin Bhreisluacha, illetőleg Value Added Tax (VAT) ;
13. a Lengyel Köztársaság esetében: Podatek od towarow i us3uig;
14. a Lett Köztársaság esetében: Pievienotas vertibas nodoklis (PVN);
15. a Litván Köztársaság esetében: Pridetines vertes mokestis (PVM)
16. a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: Taxe sur l a valeur ajoutée (TVA);
17. a Máltai Köztársaság esetében: It -Taxxa Fuq Il -Valur Mizjud;
18. Magyarország esetében: Általános forgalmi adó (ÁFA);
19. a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);
20. az Olasz Köztársaság esetében: Imp osta sul valore aggiunto (IVA);
21. az Osztrák Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);
22. a Portugál Köztársaság esetében: Imposto sobre o Valor Acrescentado (IVA);
23. Románia esetében: Taxa pe valoarea adaugata (TVA);
24. a Spanyol Királyság esetében: Impuesto sobre el Valor Andido;
25. a Svéd Királyság esetében: Mervärdesskatt (Moms);
26. a Szlovák Köztársaság esetében: Daó z pridanej hodnoty (DPH);
27. a Szlovén Köztársaság esetében: Davek na dodano vrednost.