2003. évi CXXV. törvény
az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
Az Országgyűlés
elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen,
azon szándékától vezérelve, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrán yos megkülönböztetést
elszenvedők számára,
kinyilvánítva azt, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség,
tekintettel az Alaptörvény II. és XV. cikkére, valamint a Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire és az
európai közösségi j og vívmányaira a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § Az egyenlő bánásmód követelménye alapján Magyarország területén tartózkodó természetes
személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiség gel nem rendelkező
szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni
szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.
2. § Az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban meghatározott
rendelkezéseket e törvény rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
Fogalmak
3. § E törvény alkalmazásában
a) foglalkoztatási jogviszony: a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony,
a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati
jogviszony, a hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony,
b) munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony: a bedolgozói munkaviszony, a munkavégzésre irányuló
vállalkozási és megbízási szerződés alapján létrejött jogviszony, a szakcsoporti tagsági viszony, valamint a
szövetkezeti tagsági viszonynak, továbbá a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi
társasági tevékenységnek a munkavégzésre irányuló elemei,
c) állami támogatás: az államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére ingye nes vagy
kedvezményes források, illetve egyéb előny bármilyen formában történő nyújtása oly módon, hogy ez
állami bevételkiesést vagy állami kiadást jelent, ideértve az állami kezességvállalást is, valamint az Európai
Unióból, nemzetközi szervezetektől és más államokból származó források, adományok és segélyek,
amennyiben azok a központi költségvetésen keresztül kerülnek folyósításra,
d) közszolgáltatás: szerződéskötési kötelezettség alapján a lakosság alapvető szükségleteinek ellátására
irányuló szolgáltatás, így különösen a villamosenergia -, gáz- , hő-, víz -, szennyvíz – és hulladékkezelési,
köztisztasági, postai és távközlési szolgáltatás, továbbá a menetrend alapján közlekedő járművekkel végzett
közforgalmú személyszállítás,
e) társadalmi és érdek -képvisel eti szervezet: az az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a
civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti civil szervezet, amelynek
alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a védett tulaj donság pontos
meghatározásával körülírt hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése vagy a
védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt emberi és állampolgári jogok védelme szerepel,
valamint az adott nemzeti és etnikai k isebbség tekintetében a kisebbségi önkormányzat, továbbá a
munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet – és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben
a szakszervezet,
f) hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a t ovábbiakban: Ptk.) 685. § b)
pontja szerinti hozzátartozó, ide nem értve a jegyest.

A törvény hatálya
4. § Az egyenlő bánásmód követelményét
a) a magyar állam,
b) a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei,
c) a hatósági jogkört gyakorló szervezet ek,
d) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek,
e) a közalapítványok, köztestületek, valamint munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti
szervezetei,
f) a közszolgáltatást végző szervezetek,
g) a közoktatási és a felsőoktatási intézmények (a további akban együtt: oktatási intézmény),
h) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és
intézmények,
i) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények,
j) az önkéntes kölcsönös biztosítópé nztárak, a magánnyugdíj pénztárak,
k) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók,
l) a pártok, valamint
m) az a)-l) pontok alá nem tartozó költségvetési szervek
jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a tovább iakban együtt:
jogviszony) kötelesek megtartani.
5. § Az egyenl ő bánásmód követelményét a 4. § -ban foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében
köteles megtartani,
a) aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre
felhív,
b) aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz,
c) az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében az állami támogatásban
részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az állami
támogatás igénybevételétől kezdődően mindaddig, amíg az állami támogatás felhasználását az arra jogosult
szerv a rá vonatkozó szabályok szerint ellenőrizheti, valamint
d) a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében.
6. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki
a) a családjogi jogviszonyokra,
b) a hozzátartozók közötti jogviszonyokra,
c) az egyházi jogi sze mélyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő
jogviszonyaira, valamint
d) e törvény 4. §- ának alkalmazása során – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a társadalmi
szervezetek, a jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek tagjai közötti, a
tagsággal összefüggő jogviszonyokra.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja
a) a tagsági jogviszony létesítése és megszüntetése, valamint – a közalapítványok kivételével – a 4. § e)
pontja szerinti szervezetek esetében a tagsági és a részvételi jogok gyakorlása, továbbá
b) a 8. § j) pontjában meghatározott tulajdonság kivételével a pártok jogviszonyai
vonatkozásában nem alkalmazható.
7. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti – különösen a III. fejez etben
meghatározottak szerint – a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos
megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás
vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,
a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében,
elkerülhetetlen ese tben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos,
b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott
jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.
(3) A 8. § b) -e) pontja szerinti tulajdonságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint
jogellenes elkülönítés esetében a (2) bekezdés nem alkalmazható.

Hátrányos megkülönböztetés
8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, a melynek eredményeként
egy személy vagy csoport valós vagy vélt
a) neme,
b) faji hovatartozása,
c) bőrszíne,
d) nemzetisége,
e) nemzetiséghez való tartozása,
f) anyanyelve,
g) fogyatékossága,
h) egészségi állapota,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
j) politikai vagy más véleménye,
k) családi állapota,
l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
o) életkora,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irá nyuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős
jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)
miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő
személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek
nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. § -ban
meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb
arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy
csoport volt, van vagy lenne.
Zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás
10. § (1) Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű
magatartás, amely az érintett személynek a 8. § -ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja
vagy hatása valamely személlyel szem ben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy
támadó környezet kialakítása.
(2) Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. § -ban meghatározott tulajdonságai
alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összeh asonlítható helyzetben lévő
személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít.
(3) Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése
miatt kifogást emelő, eljár ást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel
összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.
Előnyben részesítés
11. § (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés , amely egy
kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének
felszámolására irányul, ha az
a) törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív
szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy

b) a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról
szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt ala pszabályában
meghatározott módon érvényesül.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen
előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.
II. Fejezet
AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK MEGSÉRTÉSE
MIATT INDÍTOTT ELJÁRÁSOK

12. § Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények a közigazgatási hatósági eljárás
és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott
eljárások során – így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy
szabálysértési hatóságok eljárása során – érvényesíthetőek.
Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos egyes
szabályok

13. §
14. § (1) Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: hatóság)
a)
b) a közérdekű igényérvényesítés joga alapján pert indíthat a jogaikban sértett személyek és csoportok
jogainak védelmében;
c) véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök és
jelentések tervezeteit;
d) javaslatot tesz az egyenlő bánásmódot érintő kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra;
e) rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és az Országgyűlést az egyenlő bánásmód érvényesülésével
kapcsolatos helyzetről;
f) feladatainak ellátása során együttműködik a társadalmi és érdek -képviseleti szervezetekkel, valamint
az érintett állami szervekkel;
g) az érintettek számára folyamatos tájékoztatást ad és segítséget nyújt az egyenlő bánásmód megsértése
elleni fellépéshez;
h) közreműködik az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban nemzetközi szervezetek, így
különösen az Európa Tanács számára készülő kormányzati jelentések elkészítésében;
i) közreműködik az Európai Unió Bizottsága számára az egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelvek
harmonizációjáról szóló jelentések elkészítésében;
j)
(2)
(3)
15- 17/E. §
Képviselet
18. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban – így különösen
személyiségi jogi per, munkaügyi per során – a társadalmi és érdek -képviseleti szervezet, valamint a
hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján – törvény eltérő rendelkezése hiányában –
képviselőként járhat el.
(2)
A bizonyítás szabályai

19. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet
szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy
a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy – közérdekű igényérvényesítés
esetén – ennek közvetlen veszélye fenyeget, és
b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy a jogsértő
feltételezése szerint – rendelkezett a 8. § -ban meghatározott valamely tulajdonsággal.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy
a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített
körülmények nem álltak fenn, vagy
b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszo ny tekintetében nem volt
köteles megtartani.
(3) Az (1)- (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak a büntetőeljárásokban, illetve a
szabálysértési eljárásokban.
Közérdekű igényérvényesítés
20. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsért ése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert,
valamint munkaügyi pert indíthat
a) az ügyész,
b) a hatóság,
c) a társadalmi és érdek -képviseleti szervezet,
ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon
alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen
veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.
(2) A hatóság haladéktalanul törli azokat a személyes és különleges adatokat, amelyek kezelése az (1)
bekezdés szerinti hatásköre gyakorlásához nem elengedhetetlenül szükséges.
III. Fejezet
AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK
ÉRVÉNYESÍTÉSE EGYES TERÜLETEKEN

Foglalkoztatás
21. § Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a
munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különös en a
következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor:
a) a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az
alkalmazási feltételekben;
b) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzé sre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző,
azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben;
c) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésében és
megszüntetésében;
d) a munkavégzést megelőzően vagy anna k folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan;
e) a munkafeltételek megállapításában és biztosításában;
f) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások,
így különösen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 12. § (2) bekezdésében meghatározott
munkabér megállapításában és biztosításában;
g) a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben;
h) az előmeneteli rendszerben;
i) a kártérítési, illetve a fegyelmi felelősség ér vényesítése során, valamint
j) a munkavállalók szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását és a gyermek
gondozására fordítható idő növelését elősegítő szülői szabadság kérelmezésével, illetve igénybevételével
összefüggésben.

22. § (1) Nem je lenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését
a) a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges
és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés,
b) a vallási vagy más világnézeti meggyőződ ésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a
szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási
tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelmény en
alapuló megkülönböztetés.
(2) A 21. § f) pontjának alkalmazása során a 8. § a) -e) pontjaiban meghatározott tulajdonság tekintetében
tett közvetlen hátrányos megkülönböztetés minden esetben sérti az egyenlő bánásmód követelményét.
23. § Törvény, törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a
munkavállalók meghatározott körére – a foglalkoztatási jogviszonnyal vagy a munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszonnyal összefüggésben – előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő.
Szociális biztonság és egészségügy
24. § Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben érvényesíteni kell
különösen
a) a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott, valamint
b) a szociális, illetve gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni, valamint személyes gondoskodást
nyújtó ellátások igénylése és biztosítása során.
25. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményét az egészségügyi ellátással összefüggésben érvényesíteni
kell különösen az egészségügyi szolgáltatásnyújtás, ezen belül
a) a betegségmegelőző programokban és a szűrővizsgálatokon való részvétel,
b) a gyógyító -megelőző ellátás,
c) a tartózkodás céljára szolgáló helyiségek használata,
d) az élelmezési és egyéb szükségletek kielégítése
során.
(2) Törvény, illetőleg törvé ny felhatalmazása alapján kormányrendelet e törvény rendelkezéseivel
összhangban az egészségi állapot vagy fogyatékosság, illetve a 8. § -ban meghatározott tulajdonság alapján
a társadalom egyes csoportjai részére a szociális és az egészségügyi ellátórendsz er keretein belül
többletjuttatásokat állapíthat meg.
Lakhatás
26. § (1) Az egyenl ő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a 8. § -ban meghatározott
tulajdonságok szerint egyes személyeket
a) közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetéssel sújtani a lakhatást segítő állami vagy
önkormányzati támogatások, kedvezmények vagy kamattámogatás nyújtásával kapcsolatosan,
b) hátrányos helyzetbe hozni az állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások és építési telkek
értékesítése vagy bérbeadása feltételeinek meghatározása során.
(2) A használatbavételi és egyéb építési hatóság i engedély kiadásának megtagadása, illetve feltételhez
kötése sem közvetlenül, sem közvetve nem alapulhat a 8. § -ban meghatározott tulajdonságokon.
(3) A lakáshoz jutási feltételek meghatározása nem irányulhat arra, hogy a 8. § -ban meghatározott
tulajdonsá gok szerint egyes csoportok valamely településen, illetve településrészen mesterségesen, nem a
csoport önkéntes elhatározása alapján elkülönüljenek.
Oktatás és képzés
27. § (1) Az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed minden olyan nevelésre, oktatásra, képzésre,
a) amely államilag jóváhagyott vagy előírt követelmények alapján folyik, vagy
b) amelynek megszervezéséhez az állam
ba) közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt, vagy
bb) közvetve – így különösen közterhek elengedése, elszámolása vagy adój óváírás útján – hozzájárul (a
továbbiakban együtt: oktatás).

(2) Az egyenlő bánásmód követelményét az (1) bekezdésben meghatározott oktatással összefüggésben
érvényesíteni kell különösen
a) az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása,
b) az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás,
c) a teljesítmények értékelése,
d) az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele,
e) az oktatással összefüggő juttatásokhoz való h ozzáférés,
f) a kollégiumi elhelyezés és ellátás,
g) az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása,
h) a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés, valamint
i) az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszün tetése során.
(3) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy vagy
csoport
a) jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban,
osztályban vagy csoportban,
b) olyan nevel ésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer vagy intézmény
létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben
meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és mindezek követ keztében nem
biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható
felkészítés és felkészülés lehet őségét.
(4) Az oktatási intézményekben nem működhetnek olyan szakkörök, diákkörök és egyéb tanulói,
hallgatói, szülői vagy más szervezetek, amelyek célja más személyek vagy csoportok lejáratása,
megbélyegzése vagy kirekesztése.
28. § (1) Nem sérti az egyen lő bánásmód követelményét, ha az oktatást csak az egyik nembeli tanulók
részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban
résztvevőket semmilyen hátrány nem éri.
(2) Nem sérti az egyenlő bánásmód követ elményét, ha
a) közoktatási intézményben a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerint,
b) felsőoktatási intézményben a hallgatók önkéntes részvétele alapján
olyan vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá nemzetiségi oktatást szerveznek,
amelynek célja vagy tanrendje indokolja elkülönült osztályok vagy csoportok alakítását; feltéve, hogy
emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri, továbbá ha az oktatás megfelel az állam által
jóváhagyott, államilag előírt, ille tve államilag támogatott követelményeknek.
(3) A 27. § (2) bekezdésének a) pontjától a nyelvi vagy kulturális önazonosság megőrzését szolgáló,
illetve egyházi vagy nemzetiségi oktatási intézmény tekintetében jogszabály eltérően rendelkezhet.
29. § Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján megalkotott kormányrendelet az iskolarendszeren
belüli, valamint az iskolarendszeren kívüli oktatásban részt vevők meghatározott körére – az oktatással,
képzéssel összefüggésben – előnyben részesítési kötelezettséget írh at elő.
Áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele
30. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen – a 8. § -ban
meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a
vendéglátó -ipari, kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben –
a) megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását,
b) az adott helyen rendelkezésre álló szolgáltatásoktól, illetve áruktól eltérő minős égben szolgáltatást
nyújtani, illetve árut forgalmazni,
c) olyan feliratot vagy jelzést elhelyezni, amely azon következtetés levonását teszi lehetővé, hogy az ott
nyújtott szolgáltatásból vagy áruforgalmazásból valakit vagy valakiket kizárnak.
(2) A 8. § -b an meghatározott tulajdonságok alapján meghatározható csoport tagjai részére létrehozott, a
hagyományápolás, a kulturális és az önazonosság fenntartását szolgáló, a szűkebb közönség számára nyitva
álló létesítménybe a belépés korlátozható, tagsághoz, illet őleg külön feltételekhez köthető.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozásnak ki kell tűnnie a létesítmény elnevezéséből, a szolgáltatás
igénybevételének körülményeiből; az nem történhet az adott csoporthoz nem tartozó személyekkel

szemben megalázó, illetőleg a becsület csorbítására alkalmas módon, továbbá nem adhat alkalmat a joggal
való visszaélésre.
30/A. § (1) A biztosítási szolgáltatások és a biztosítási elven alapuló szolgáltatások esetében a nemi
hovatartozáson alapuló megkülönböztetés nem sérti az egy enlő bánásmód követelményét, ha
a) a díj és a szolgáltatás kockázatarányos mértéke meghatározott, kockázati tényezőkön alapuló
csoportok létrehozásával jár, és
b) a releváns és pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a díj számításában és a
szolgáltatás nyújtásában a nemi hovatartozás tényezője a kockázatelemzésben meghatározó.
(2) A terhességgel és az anyasággal kapcsolatos költségekre tekintettel tett különbségtétel az (1)
bekezdés szerinti esetben is sérti az egyenlő bánásmód követelmény ét.
IV. Fejezet
HELYI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAMOK
31. § (1) A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési
önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogad el.
(2) A helyi esélyegyenlőségi pr ogramban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi
csoportok – különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek,
valamint a gyermekek és idősek csoportjára – oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális
helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés
során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A helyzetelemzés és az
intézkedési terv elfogadás a során figyelembe kell venni a települési kisebbségi önkormányzatok
véleményét. A helyi esélyegyenlőségi programot a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter által
meghatározott részletes szabályok alapján kell elkészíteni. A programalkotás során gondo skodni kell a
helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek,
koncepciók, továbbá a közoktatási esélyegyenlőségi terv és az integrált településfejlesztési stratégia
antiszegregációs célkitűzéseinek öss zhangjáról.
(3) A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése során kiemelt figyelmet kell fordítani
a) az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás követelményének
érvényesülését segítő intézkedésekre,
b) az oktatás és a képzés terül etén a jogellenes elkülönítés megelőzésére, illetve az azzal szembeni
fellépésre, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre,
c) a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáf érés
biztosításához szükséges intézkedésekre,
d) olyan intézkedésekre, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetűek munkaerő -piaci hátrányait, illetve
javítják foglalkoztatási esélyeiket.
(4) A helyi esélyegyenlőségi program időarányos megvalósulását, illetve a (2) bekezdésben
meghatározott helyzet esetleges megváltozását kétévente át kell tekinteni, az áttekintés alapján szükség
esetén a helyi esélyegyenlőségi programot felül kell vizsgálni, illetve a helyzetelemzést és az intézkedési
tervet az új helyzetnek megfelelően kell módosítani.
(5) A helyi esélyegyenlőségi programot a települési önkormányzati köztisztviselők vagy
közalkalmazottak készítik el. Képzésüket, a helyi esélyegyenlőségi programok elkészültét és
felülvizsgálatát esélyegyenlőségi mentorok segít ik. A települési önkormányzati köztisztviselők,
közalkalmazottak képzését a Kormány által rendeletben kijelölt szerv végzi.
(6) A települési önkormányzat az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a
nemzetközi megállapodás ala pján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján
nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha az e törvény rendelkezéseinek
megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik.
(7) A települé si önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulása az államháztartás
alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott
egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak
akkor részesülhet, ha a társulást alkotó települési önkormányzatok mindegyike az e törvény
rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik.
(8) Esélyegyenlőségi mentor tevékenységet az végezhet , aki

a) rendelkezik felsőfokú végzettséggel,
b) a külön jogszabályban meghatározott képzésen vett részt, és
c) rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott szakmai gyakorlattal.
V. Fejezet
EGYES TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
32. § (1) A társadalmi felzárkózást szolgáló európai uniós társfinanszírozású projektek keretében a
projektgazda vagy konzorciumi partner (a továbbiakban együtt: támogatást nyújtó) – ha az a képzési
programban való részvételt segíti elő és annak nyújtása az Európai Unió műkö déséről szóló szerződés 107.
cikkébe vagy közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktusba nem ütközik – felzárkózást elősegítő
megélhetési támogatást (a továbbiakban: támogatás) nyújthat a támogatások bizonyos fajtáinak a közös
piaccal összeegyeztethet őnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6- i 800/2008/EK bizottsági rendelet 2.
cikk 18. pontjában meghatározott hátrányos helyzetű személyek számára szervezett, legalább heti 20 órát
meghaladó képzésben részt vevő olyan személy számára, aki
a) a képzés be történő bevonás időpontjában keresetpótló juttatásban nem részesül,
b) az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, egyéb
kereső tevékenységet nem folytat, és
c) a képzés időtartama alatt további támogatott kép zésben és munkaerő-piaci programban nem vesz
részt.
(2) A támogatás nyújtásáról a támogatást nyújtó a képzésben részt vevő személlyel felnőttképzési
szerződést köt, és a felzárkózást elősegítő megélhetési támogatás nyújtásáról az állami foglalkoztatási
sze rvet értesíti.
32/A. § (1) A támogatás mértéke – ha a képzés időtartama eléri a heti 40 órát – megegyezik a
felnőttképzési szerződés megkötésének időpontjában irányadó közfoglalkoztatási bér összegével, az ennél
rövidebb idejű képzés esetén annak a képzés időtartama szerinti arányos részével.
(2) A képzésben részt vevő személyt a képzés időtartama alatt az (1) bekezdés szerinti összeg 80% -a
időarányosan illeti meg, a fennmaradó rész a képzés befejezését igazoló tanúsítvány megszerzésével
egyidejűleg egy öss zegben kerül számára kifizetésre.
(3) A támogatást a képzés – ideértve a gyakorlati képzést is – időtartamára, a képzés befejezését követő
záróvizsgára történő felkészülés időtartamára, továbbá az első vizsga napjára a képzés jellegétől függően
hetente vag y havonta utólag kell biztosítani. A záróvizsga sikertelensége esetén az ismétlő vizsgára történő
felkészülés időtartamára támogatás nem nyújtható.
(4) Nem nyújtható támogatás arra a napra, amelyen a képzésben részt vevő személy a képzésben való
részvételi kötelezettségének nem tett eleget és távollétét nem igazolta. Ebben az esetben a támogatást a
mulasztás napjára járó támogatás összegével csökkentett összegben kell biztosítani.
(5) Ha az adott képzési szakasz befejezését igazoló tanúsítványt a képzésben részt vevő személy neki
felróható okból nem szerzi meg, a képzési szakaszra nyújtott támogatási összeget vissza kell követelni.
V/A. Fejezet
AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG
A hatóság jogállása
33. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését a ható ság ellenőrzi.
(2) A hatóság autonóm államigazgatási szerv.
(3) A hatóság független, csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, a feladatát
más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. A hatóság számára feladatot csak törvény
állapíthat meg.
(4) A hatóság ellátja – kormányrendeletben meghatározott kivétellel – a légijárműveken utazó
fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5 -i

1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 14. cikkében meghatározott végrehajtó szerv
feladatait.
A hatóság költségvetése és gazdálkodása
34. § (1) A hatóság fejezeti jogosítványokkal felruházott központi költségvetési szerv, amelynek
költségvetése a társadalmi felzárkózásért felelős min iszter által vezetett minisztérium költségvetési
fejezetében önálló címet képez.
(2) A hatóság tárgyévi költségvetésének kiadási és bevételi fő összegei – az államháztartásról szóló
törvényben meghatározott, az élet – és vagyonbiztonságot veszélyeztető elem i csapás, illetve annak
következményei elhárítása érdekében meghozott átmeneti intézkedés, valamint a hatóság saját vagy
irányító szervi hatáskörében meghozott intézkedése kivételével – kizárólag az Országgyűlés által
csökkenthetők.
(3) A hatóság által kis zabott bírság a központi költségvetés bevétele.
(4) Az előző évi bevételeiből származó maradványt a hatóság a következő években a feladatai
teljesítésére felhasználhatja.
A hatóság elnöke
35. § (1) A hatóságot elnök vezeti. A hatóság elnökét a minisztereln ök javaslatára a köztársasági elnök
nevezi ki. A hatóság elnökévé az a magyar állampolgárságú, az országgyűlési képviselők választásán
választható, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése vagy az emberi jogok védelme területén
kiemelkedő tudással rendelkező jogász nevezhető ki, aki jogi szakvizsgával és legalább ötéves, jogi
végzettséghez kötött munkakörben vagy a közigazgatásban eltöltött szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) A hatóság elnökének nem nevezhető ki az, aki a kinevezésre irányuló javaslat megtételének
időpontját megelőző négy évben országgyűlési képviselő, európai parlamenti képviselő, köztársasági elnök,
a Kormány tagja, államtitkár, helyi önkormányzati képviselő, polgármester, alpolgármester,
főpolgármester, főpolgármester -helyettes , megyei képviselő -testület elnöke vagy alelnöke, nemzetiségi
önkormányzat tagja, illetve párt tisztségviselője vagy alkalmazottja volt.
(3) A köztársasági elnök a hatóság elnökét kilenc évre nevezi ki.
(4) A hatóság elnöke a kinevezését követően a köztárs asági elnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők
esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti tartalommal esküt tesz.
36. § (1) A hatóság elnöke nem lehet tagja pártnak, nem folytathat politikai tevékenységet, megbízatása
összeegyeztethetetlen minden más állami vagy önkormányzati tisztséggel és megbízatással.
(2) A hatóság elnöke más keresőfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a tudományos,
az oktatói, a művészeti, a szerzői jogi védelem alá eső, továbbá a lektori és a szerkesztői tevékenységet
kivéve – díjazást nem fogadhat el.
(3) A hatóság elnöke nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja,
továbbá gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett tagja.
37. § (1) A hatóság elnöke a kinevezését követő harminc napon belül, majd ezt követően minden évben
január 31 -éig, valamint a megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül az országgyűlési
képviselők vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatot tesz.
(2) A vagyonnyilat kozat-tétel elmulasztása esetén – a vagyonnyilatkozat benyújtásáig – a hatóság elnöke
tisztségét nem gyakorolhatja, javadalmazásban nem részesül.
(3) A vagyonnyilatkozat nyilvános, oldalhű másolatát a hatóság honlapján haladéktalanul közzé kell
tenni. A va gyonnyilatkozat a honlapról a hatóság elnöke megbízatásának megszűnését követő egy év
elteltéig nem távolítható el.
(4) A hatóság elnökének vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárást a miniszterelnöknél bárki
kezdeményezheti a vagyonnyilatkozat konkrét tar talmára vonatkozó olyan tényállítással, amely konkrétan
megjelöli a vagyonnyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát. Ha a kezdeményezés nem felel meg az e
bekezdésben foglalt követelményeknek, nyilvánvalóan alaptalan, vagy az ismételten benyújtott
kezdemé nyezés új tényállítást vagy adatot nem tartalmaz, a miniszterelnök az eljárás lefolytatása nélkül
elutasítja a kezdeményezést. A vagyonnyilatkozatban foglaltak valóságtartalmát a miniszterelnök ellenőrzi.
(5) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás során a miniszterelnök felhívására a hatóság elnöke
köteles a vagyonnyilatkozatában feltüntetett vagyoni, jövedelmi és érdekeltségi viszonyokat igazoló

adatokat haladéktalanul, írásban bejelenteni a miniszterelnök részére. Az ellenőrzés eredményéről az
adatok megküldésével a miniszterelnök tájékoztatja a köztársasági elnököt. Az adatokba csak a
miniszterelnök és a köztársasági elnök tekinthet be.
(6) A hatóság elnöke által benyújtott igazoló adatokat a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás
lezárulását követő harmincadik napon törölni kell.
38. § (1) A hatóság elnöke miniszteri illetményre és juttatásokra jogosult, azzal, hogy a vezetői
illetménypótlék mértéke a miniszteri vezetői illetménypótlék másfélszerese.
(2) A hatóság elnökét naptári évenként negyven mu nkanap szabadság illeti meg.
39. § (1) A hatóság elnöke a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából
közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül.
(2) A hatóság elnöke megbízatásának időtartama közigazgatási szerv nél közszolgálati jogviszonyban
töltött időnek számít.
40. § (1) A hatóság elnökének megbízatása megszűnik
a) a megbízatási idejének lejártával,
b) lemondásával,
c) halálával,
d) a kinevezéséhez szükséges feltételek hiányának megállapításával,
e) összeférh etetlensége megállapításával,
f) felmentésével,
g) a tisztségétől való megfosztással.
(2) A hatóság elnöke a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával
bármikor lemondhat megbízatásáról. A hatóság elnökének megbízatása a lemondás közlését követő, a
lemondásban megjelölt napon, ennek hiányában a lemondás közlésének napján szűnik meg. A lemondás
érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
(3) Ha a hatóság elnöke a 36. § szerinti összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon
belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a
köztársasági elnök a miniszterelnök indítványára, az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon
belül dönt az összef érhetetlenség megállapításának kérdésében.
(4) A köztársasági elnök – a miniszterelnök indítványára – felmenti a hatóság elnökét, ha a hatóság
elnöke neki fel nem róható okból kilencven napon túlmenően nem képes eleget tenni megbízatásából eredő
feladatain ak.
(5) A köztársasági elnök – a miniszterelnök indítványára – megfosztja tisztségétől a hatóság elnökét, ha a
hatóság elnöke neki felróható okból kilencven napon túlmenően nem tesz eleget megbízatásából eredő
feladatainak, vagy vagyonnyilatkozatában szánd ékosan lényeges adatot, tényt valótlanul közöl.
(6) A hatóság elnökének kinevezéséhez szükséges feltételek hiányát a miniszterelnök indítványára a
köztársasági elnök állapítja meg.
(7) A megbízatás az (1) bekezdés a), b) és f) pontja szerinti megszűnése es etén a hatóság elnökét a
megszűnéskori havi illetménye háromszorosának megfelelő összegű külön illetmény illeti meg.
(8) A köztársasági elnöknek a (3) -(6) bekezdéssel és a 35. § -sal a hatáskörébe utalt döntéséhez
ellenjegyzés nem szükséges.
A hatóság elnökének helyettese
41. § (1) A hatóság elnökének munkáját az általa határozatlan időre kinevezett helyettes segíti. A hatóság
elnökhelyettese felett az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat.
(2) A hatóság elnökhelyettesévé magyar állampolgárságú, az országgy űlési képviselők választásán
választható, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése vagy az emberi jogok védelme területén
kiemelkedő tudással rendelkező felsőfokú végzettségű szakember nevezhető ki.
(3) A hatóság elnökhelyettese összeférhetetlensé gére a 36. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
(4) A hatóság elnökhelyettese a hatóság elnöke akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség nincs
betöltve, gyakorolja a hatóság elnök hatásköreit és ellátja feladatait.
42. § Az elnökhelyettes vagyonn yilatkozat-tételi kötelezettségére és a vagyonnyilatkozatával kapcsolatos
eljárásra a 37. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás
során a miniszterelnök helyett a hatóság elnöke jár el, és az ellenőrzés ered ményéről nem kell tájékoztatni a
köztársasági elnököt.

43. § (1) A hatóság elnökhelyettese államtitkári illetményre és juttatásokra jogosult.
(2) A hatóság elnökhelyettesét naptári évenként negyven munkanap szabadság illeti meg.
(3) A hatóság elnökhelyette se a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából
közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül.
(4) A hatóság elnökhelyettese megbízatásának időtartama közigazgatási szervnél közszolgálati
jogviszonyban töltött időn ek számít.
44. § (1) A hatóság elnökhelyettesének megbízatása megszűnik
a) lemondásával,
b) halálával,
c) a kinevezéséhez szükséges feltételek hiányának megállapításával,
d) összeférhetetlensége megállapításával,
e) felmentésével,
f) a tisztségétől való me gfosztással.
(2) A hatóság elnökhelyettese a hatóság elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat
megbízatásáról. A hatóság elnökhelyettesének megbízatása a lemondás közlését követő, a lemondásban
megjelölt napon, ennek hiányában a lemond ás közlésének napján szűnik meg. A lemondás
érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
(3) Ha a hatóság elnökhelyettese a 36. § szerinti összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc
napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorl ása során vele szemben összeférhetetlenségi ok
merül fel, a hatóság elnöke dönt az összeférhetetlenség megállapításának kérdésében.
(4) A hatóság elnöke felmenti a hatóság elnökhelyettesét, ha a hatóság elnökhelyettese neki fel nem
róható okból kilencven napon túlmenően nem képes eleget tenni megbízatásából eredő feladatainak.
(5) A hatóság elnöke a hatóság elnökhelyettesét felmentheti, ezzel egyidejűleg a hatóság
elnökhelyettesének a hatóságnál köztisztviselői munkakört kell felajánlani.
(6) A hatóság elnö ke megfosztja tisztségétől a hatóság elnökhelyettesét, ha a hatóság elnökhelyettese
neki felróható okból kilencven napon túlmenően nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, vagy
vagyonnyilatkozatában szándékosan lényeges adatot, tényt valótlanul k özöl.
(7) A hatóság elnökhelyettesének kinevezéséhez szükséges feltételek hiányát a hatóság elnöke állapítja
meg.
(8) A megbízatás az (1) bekezdés a) és e) pontja szerinti megszűnése esetén a hatóság elnökhelyettesét a
megszűnéskori havi illetménye háromsz orosának megfelelő összegű külön illetmény illeti meg.
A hatóság személyi állománya
45. § A hatóság köztisztviselői és munkavállalói felett a munkáltatói jogokat a hatóság elnöke
gyakorolja.
46- 62. §
VI. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
63. § (1) E törvény – a ( 2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő 30. napon lép
hatályba.
(2) E törvény 13 -17. §- ai, 18. § (1) bekezdésének „ , valamint a hatóság” szövegrésze, valamint a 20. §
(1) bekezdés b) pontja 2005. január 1- jén lép hatályba.
(3)
(4) Az ötven főnél több személyt foglalkoztató költségvetési szervek és többségi állami tulajdonban álló
jogi személyek kötelesek esélyegyenlőségi tervet elfogadni.
(5)
63/A. § E törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Ebktv.
64. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a hatóság eljárására vonatkozó
részletes szabályokat.
64/A. § A 31. § (6) és (7) bekezdését 2013. július 1- jét követően kell alkalmazni.

64/B. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a 31. § (1) bekezdése
szerinti helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének szempontjait és eljárását, a helyi esélyegyenlőségi
program felülvizsgálatának módját, és az elkészítésében részt vevőkkel szembeni követelményekre
vonatkozó részletes szabályokat.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a települési önkormányzatok helyi
esélyegyenlőségi program elkészítésében részt vevő köztisztviselőinek, közalkalmazottainak képzésére,
továbbá az esélyegyenlőségi mentorok tevé kenységére vonatkozó szabályokat.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a helyi esélyegyenlőségi program
elkészítésében részt vevők képzését végző szervet.
(4) Felhatalmazást kap a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter, hogy a helyi esélyegyenlőségi
program elkészítésének részletes szabályait rendeletben határozza meg.
(5)
65. § Ez a törvény a következő irányelveknek való megfelelést szolgálja
a) a Tanács 76/207/EGK irányelve a nőkkel és a férfiakkal való egyenlő bánásmód elvén ek a
munkavállalás, a szakképzés és az előmenetel lehetőségei, valamint a munkafeltételek terén történő
végrehajtásáról és az azt módosító 2002/73/EK irányelv,
b) a Tanács 79/7/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociáli s
biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról,
c) a Tanács 86/378/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a
foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról,
d) a Tanács 86/613/EGK irányelv e valamely tevékenységet, beleértve a mezőgazdaságot, önálló
vállalkozást folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az
önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről,
e) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizo nyítási kötelezettségről a nemi hovatartozás alapján történő
diszkriminációs esetekben,
f) a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli
egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról,
g) a Tanács 2000/78/ EK irányelve a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód általános
kereteinek a létrehozásáról,
h) a Tanács 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és
szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesí tése, illetve nyújtása tekintetében történő
végrehajtásáról,
i) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött,
felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló
2010. március 8 -i 2010/18/EU tanácsi irányelv.
66. § A 32. § és a 32/A. § a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak
a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 2008. augusztus 6 -i 800/2008/EK bizottsági
rendel et 38. és 39. cikkének hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.